Már sokszor jártam Velencében, de mindig a Vogalonga (www.vogalonga.com) keretében, ami minden évben pünkösd vasárnap van megrendezve.

Most úgy döntöttem harmad magammal, hogy idén, 2014-ben is evezünk Velencében, de a versenytől függetlenül, csak saját magunk szórakoztatására. Így hát úgy döntöttünk, hogy a verseny napján mi is beevezünk Velencébe a Szent Márk térhez, megnézzük a rajtot, megvárjuk, amíg elvonul a mérhetetlen nagy tömeg (2-3 ezer evezős hajó), majd fogjuk magunkat és amerre kedvünk tartja, beevezünk a kis “utcákba”. De az előtte való nap még ellátogattunk Muranora és Buranora is…

Velence a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_(Olaszorsz%C3%A1g)

Egy kis hasznos információ ismétlés az I. részből:

”

Fontos tudnivalók, ha Velencébe szeretnénk bemerészkedni tengeri kajakkal:

– Első, és legfontosabb tudnivaló, hogy Velencében a fő közlekedési eszköz a motorcsónak. Ezek után következnek a tömegközlekedési kishajók a vaporettók, majd a nagyobb személyszállító hajók, és végül a révkalauz hajók, amik mögött ott tornyosulnak az óceánjárók.

Ha tengeri kajakkal kívánunk beevezni Velencébe, vagy annak közelébe, akkor arra készüljünk fel, hogy úgy fogjuk magunkat érezni a kajakjainkban, mint amikor a vadkacsa mama a kicsinyeivel próbál átkelni a 2×2 sávos autópályán. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a közlekedés kajakkal ebben a nagy forgalomban, így ez ne riasszon vissza minket.

– Második fontos szabály, hogy legyen rajtunk hullámkötény és mentőmellény. Jó ha tudjuk uralni a hajót magunk alatt és nem ijedünk meg a sok hullámtól, mert az lesz bőven minden irányból össze-vissza.

– Harmadik fontos szabály, hogy figyeljünk a kijelölt hajó útvonalakra. Ezeket hatalmas, három cölöpből álló oszlop együttesek jelzik, és ezek sokasága rajzolja ki a vízen a hajók útvonalát. Az összes motorcsónak, vaporettók, nagyobb hajók ezeken belül közlekednek. Néha előfordulhat, hogy egy-egy motorcsónakos levág kisebb szakaszokat, de nem ez a jellemző, mivel másutt sekély a víz, nem merik nagyon kockáztatni a hajójuk épségét. Bár vannak kivételek, láttunk is rá példát…

Ha ezeknek a hajóutaknak a szélein közlekedünk, vagy azokon kívül, akkor nem esik bajunk. Ha keresztezni kell őket, akkor érdemes a legrövidebb úton lendületesen átvágni. Lehetőleg ne ott szöszmötöljünk a közepén. Maradjunk mindig egy kupacban, így jobban észrevehetőek vagyunk, és még könnyebben is ki tudnak minket kerülni, mintha össze-vissza szanaszét lennék.

Az a tapasztalatom, hogy alapvetően odafigyelnek a kajakosokra. Ha közelebb érnek a motorcsónakosok, lelassítanak. Még a vaporettók is, hogy kisebb hullámokat keltsenek. De azért jobb, ha nem erre alapozunk egy hajó út átkelést.

– Negyedik fontos szabály, hogy nagyon legyünk figyelmesek a főbb forgalmi csomópontokban. Ezek szinte kivétel nélkül a vaporettó hajóállomások. Ilyenből van bőven Velence körül és Muranon, Buranon is. Ezeket érdemes tisztes távolságból kikerülni, mivel itt 5 percenkét jönnek, mennek, forgolódnak a gyorsjáratú vaporettó hajók. Ez egy kifejezetten veszélyes pont Velencében és Buranon, Muranon is. Erre tényleg oda kell figyelni! Ha tisztes távolságban és jól látható helyen haladunk el az ilyen állomások mellett, akkor nem eshet bajunk, mert mindig időben észre fognak venni minket. A kis “utcákban”, csatornákban már a béke és a nyugalom honol…

– Fontos még tudnunk, hogy Velencében, a csatornákban is van KRESZ. Itt is vannak egy irányú “utcák” és behajtani tilos táblák. A beláthatatlan sarkokon érdemes akármilyen hangjelzést adni, hogy ne érjen minket meglepetés, amikor befordulunk. A helyiek is így csinálják… Kurjongatnak, kiabálnak, fütyülnek… 🙂 Vannak elvétve olyan sarkok, amik fel vannak szerelve tükrökkel, de nem ez a jellemző. Inkább hagyatkozzunk a szánkra és a füleinkre.

Mivel mi kajakosok Velencében komoly konkurenciának számítunk a gondolások között, így érdemes arra felkészülnünk, hogy egy-egy gondolás fújni fog ránk, megjegyzéseket fog tenni. Abban az esetben viszont, ha a Vogalonga idejére ütemezzük az evezésünket, akkor sokkal, de sokkal elnézőbbek, mivel úgy sem tudják megoldani, hogy a körmenetből visszaérkező nagy tömeg ne menjen szét a szélrózsa minden irányába. Ilyenkor még azt is elnézik, ha behajtunk a behajtani tilos tábla (piros – fehér – piros csíkos) ellenére egy utcába. De ettől ez még ugyanúgy szabálytalan…

Akkor irány Budapestről Velencébe…

Egy péntek délelőtti, budapesti indulással este 8-ra le lehet érni a Lidora (félsziget), a Punta Sabbioniban található Miramare kempingbe. Ha a Vogalonga idejére tervezzük az evezést, ilyenkor érdemes az érkezés előtt 1-2 héttel foglalni szálláshelyet, mivel rendkívül nagy az érdeklődés. Az összes környékbeli kemping ilyenkor zsúfolásig van (kajakos) vendégekkel. Maga a kemping kulturált, rendezett.

Vizes blokkjai tiszták, jól ellátottak, és a kedvünkért még a recepción is törik a magyart, adnak magyar nyelvű tájékoztatót a kempingről, a Vogalonga versenyről.

Egyedüli szívfájdalom az lehet, hogy nincs a kempingnek közvetlen kapcsolata a tengerparttal, mivel a tengert és a kempinget elválasztja egy út és azon túl pedig egy magas kerítés és egy épülőben lévő kikötő. Ha valaki csak fürdőzés céljából választja ezt a kempinget, akkor jobb, ha letesz erről a kempingről. Olyan kempinget, ahol van jó homokos tengerpart, inkább Lido Di Jesoloban kell keresni. A korábbi tapasztalatokból ismerve a Scarpiland keping (www.scarpiland.com) kiváló választás lehet. Nekünk ez most nem volt opció, mivel mi a pünkösd vasárnap reggelt Velencébe való beevezéssel terveztük, így fontos volt, hogy a lehető közelebb legyünk Velencéhez, hogy időben a rajthelyhez érjünk, ami Velencében a Szent Márk tér előtti rész a vízen.

”

Velence

Vasárnap reggel sikerült korán indulnunk, hogy még a rajtot elérhessük a Szent Márk téren. Az utunk Punta Sabbioniból Velence felé ugyan az volt, amit előző nap tettünk meg hazafele Muranoról, annyi kitétellel, hogy a cél most Velence, Szent Mark tér. Félúton járhattunk a lagúnák között, amikor is eszünkbe jutott, hogy minek is berohanni, hiszen az elstartoló tömeg úgy is pont velünk szembe fog jönni. Így inkább úgy döntöttünk, hogy visszaveszünk a tempóból is inkább félúton “lehorgonyzunk” és megvárjuk a Vogalonga tömeget. Addig meg szépen elfalatozgattunk a kajakokban ülve. Hallottuk is az ágyúdörgést, ami a rajtot jelentette, majd kb. 15 perc múlva már lehetett látni a távolban közeledő hatalmas tömeget. Vagy még 30 percen keresztül jöttek és jöttek a különbözőbbnél különbözőbb hajók. Miután a tömeg nagy része elvonult, folytattuk az utunkat. A cél már nem is a Szent Mark tér volt, hanem a Velence déli csücskénél elhelyezkedő kis fás parkos rész, mert tudtuk, hogy ott van rendes kiszállási lehetőség. Punta Sabbioniból ez a kiszálló hely 8,7 km távolságra van az alábbi útvonal szerint.

Így első ránézésre is van a térképen rövidebb útvonal Velencébe, de ha nem tettük volna meg a fenti kitérőt a lagúnák közé, akkor pont elkerültük volna a tömeget, ami azért látványos volt. Velence dél-keleti csücskét kerülve érdemes körültekintően közlekedni kajakkal, mert itt már eléggé besűrűsödik a helyi hajójárat forgalom. Ráadásul még a nemzetközi vizeket bejáró óceánjárókat is erre vontatják ki az adriai tengeröbölbe. Ha szerencsénk van és pont akkor vontatnak erre óceánjárót, akkor nagy csodában lehet részünk, mert nem mindennapi látványosság ezeket az óriás hajókat közvetlenül a vízről pár száz méteres távolságból megcsodálni.

Egy kinagyított térképrészlet, hogy itt a dél-keleti csücsöknél mennyi hajójárat útvonala sűrűsödik össze:

Itt ezt az 1km-es szakaszt nagyon körültekintően tegyük meg, mert valóban nagyon sűrű és gyors a vaporettok közlekedése. Ráadásul a partfalról is visszaverődnek a hullámok, így szinte olyan itt a víz mozgása, mintha egy mosógépben lennénk. A fenti bevezetőben leírtakat itt különösen érdemes betartani, ami a közlekedésünket illeti.

Ha átjutottunk ezen a kritikus 1km-es szakszon, akkor már ki tudunk kötni a parkhoz, ahol egy jó széles és kikövezett sóját találunk. A parkban van sok jó árnyékos terület, padok, nyilvános WC, kávézó/étterem/wc.

A kikötésnél csak arra kell figyelni, hogy a hátulról jövő hullámok és a falról visszaverődő hullámok ne okozzanak nekünk problémát.

3D Google térkép a parkról:

A kávézóban is van WC. Természetesen fogyasztás mellett használható.

Már számtalanszor jártam Velencében, de még ennél jobb és kényelmesebb kikötésre alkalmas területet nem találtam, ami ilyen kellemesen árnyékos, csendes (!) és tágas lenne. De talán nincs is…

Kis pihenő után az utunk innen vezet tovább. Szerencsére a park mellett, ahol kiszálltunk, éppen van egy csatorna, amin keresztül el is tudunk indulni felfedezni Velence belső kis csatornáit, így már nem is kell kimennünk a vaporettok által felkorbácsolt sűrű, forgalmas vizekre. Na jó, 1x még egy kicsit igen… 🙂

Velence dél-keleti részében van egy terület, ami lezárt terület, ide nem szabad beevezni.

Ez az Arsenal területe, ami egykor a hajóépítést biztosította Velencének, amivel a város biztosíthatta magának, hogy megtartsa a Földközi-tenger leggazdagabb kereskedővárosának a hatalmát. Egykor számtalan ember tolongott és dolgozott egészen szűk területen. Fullasztó volt a forróság, a füsttől és a szurok bűzétől alig kaptak levegőt. Ennek a borzasztó képnek a helyszíne nem a pokol valamelyik bugyra, hanem a velencei „Arzenál” volt, a világ egykori legnagyobb „ipari központja”. 16. századi fénykorában kétezer ember dolgozott itt, nyolc hektárnál alig valamivel nagyobb területen. Az Arzenálban a munkások és hajóépítők folyamatosan építették a hajókat, amelyek a város kikötőjéből hajóztak ki később. Magas falak és őrök egyaránt védték a nyilvánosság elől. A mai napig sem szabad behajózni az öbölbe. Minden hajóalkatrésznek és egyéb gyártott termékek alkatrészeinek külön gyártási helye volt az Arzenálon belül, mint a lőszereknek, köteleknek, stb. Ezeket az alkatrészeket előre összeszerelték és egy-egy hajó elkészítése mindössze egy napig tartott. A hajógyárnak külön fenntartott erdő állt rendelkezésére a Montello-dombon, amely teljes mértékben ellátta az Arzenál faszükségletét. Az Arzenál gyártotta a legtöbb tengeri kereskedőhajót, biztosítva ezzel a város jóllétét és befolyását. Ez egészen a velencei köztársaság bukásáig tartott, mikor Napoléon Bonaparte tábornok seregei meghódították a területet 1797-ben.

Két bejárata van a területnek, de mind a két helyen tilos a behajózás és ezt táblával is jelzik. Külön érdekesség, hogy a hatalmas és magas falak mentén a csatornában végig lehet menni mellette.

Ha van rá lehetőségünk, akkor gyalogosan érdemes meglátogatni a tengerészeti múzeumot, ami a két torony előtt elhelyezkedő gyaloghíd jobb oldalán található.

Térképről nézve a tiltott terület:

A park mellől a vízre szállva az alábbi útvonalon lehet eljutni a város belsőbb részeibe úgy, hogy az Arsenal tiltott területeit elkerüljük és csak minimálisan kelljen a kinti, forgalmas vízen haladni.

Jól látható a térképen, hogy az Arsenalt elhagyva egy rövid szakasz erejéig ki kell jönni a csatornákból a forgalmas vízre. Ezalatt érintenünk kell egy vaporetto állomást, de ha ezt körültekintően kikerültük, onnantól kezdve a következő csatornán vissza is tudunk evezni Velence szívébe. Innen már csak a mi elképzelésünk és a helyi KRESZ szabhat határt, hogy merre menjünk. Érdemes azért legalább egy hajón iránytűt tartani, mert a szűk csatornákban forgolódva hamar el tudja veszteni az ember az irányérzékét.

Az alábbi térképen nagyon jól látható, hogy mennyi lehetőségünk van a csatornákban barangolni. Gyakorlatilag egy egész napot rá lehet szánni és akkor sem biztos, hogy végig ér rajta az ember, mert annyi utca és kereszteződés van. Elképesztő, hogy a gondolásoknak és a vizitaxisoknak micsoda térkép lehet a fejükben.

Jó barangolást mindenkinek! A vaporetto megállókkal meg mindenki vigyázzon 🙂

Channels in Venice

Channels in Venice from Stockton on Vimeo.

Fotó galéria – Velence (IT), Murano, Burano