Az idei januárunk meglehetősen hidegen indult. Egészen pontosan annyira, hogy már több mint egy hete közel -10 Celsius fok környékén mozog a levegő hőmérséklete napközben is. És nem csak hazánkban, hanem a Duna felsőbb szakaszain is. Nem kellett sokat várnunk ahhoz, hogy megjelenjenek az első kisebb jégtáblák a Dunán. Minden reggel, amikor munkába menet a Duna mellett kerékpárral közlekedtem, szemmel kísértem a fokozódó jégképződést. Napról napra egyre sűrűbb lett a jégzajlás, a part menti sávokban egyre jobban kezdett összegyűlni a jég. Pár nappal később a Közlekedési Hatóság már el is rendelt részleges hajózási zárlatot. Ez azt jelentette, hogy már csak napkeltétől napnyugtáig lehetett közlekedni a Dunán. Hét közben még megfordult a fejemben, hogy leszaladok evezni egy kicsit, kipróbálni milyen kalandos így evezni. Természetesen szigorúan társsal és teljes biztonsági felszerelésben: szárazruha, mentőmellény. Ilyenkor már nagyon oda kell figyelni a biztonságra, mert a jég nem játék a vízen! De mire elérkezett a pénteki nap, már előző este elrendelték a teljes hajózási zárlatot, így hiába sikerült magamat szabaddá tenni, már nem mehettem vízre másnap. Annyi baj legyen… Végül kitaláltam – egy előző nap látott jégzajlásos videó inspirálása után -, hogy én is készítek egy jégzajlásos videót. Ha már vízre nem mehetek, legalább megörökítem, hiszen mostanában nagyon ritkán látni ilyen mértékű jégzajlást. Úgyhogy este még a kamerám és a drón összes akkumulátorát feltettem tölteni és fejben kitaláltam, hogy milyen snitteket fogok felvenni aztán abból összevágni egy videót. A hozzá tartozó zene még sehol sem volt meg a fejemben, pedig máskor pont, hogy a zene kiválasztásával kezdem a munkát miután nagyjából kialakul a fejemben, hogy milyen hangulatú, ritmusú kisfilmet szeretnék összerakni és az alapján készítem a snitteket. Ez nagyon sokat számít, mert nem mindegy pl., hogy milyen sebességűek a kamera mozgások. Azokat utólag nem lehet befolyásolni a vágás során. Illetve lehet lassítani/gyorsítani a felvételt, de az sajnos nagyon látszik a végeredményben.
Másnap reggel 6-kor úgy ébredtem, hogy már megszületett a videó hangulat a fejemben: lassú, nyugalmas, melankolikus hangulatú videót akarok készíteni. Kapásból napfelkeltével akartam kezdeni (és napnyugtával végezni), hogy legyen egy “kerete” a videónak, úgyhogy gyorsan összepakoltam mindent (drón, kamerák, akkumulátorok, fotó állvány, hangrögzítő, egy kis harapni való) és irány a Római-part. Éppen időben érkeztem, mert még a horizont alatt volt a Nap. Amúgy is nagy szerencsém volt, hogy sikerült kifognom egy napos időt erre a forgatásra. Előtte hetekig csak borongós, szürke nappalok voltak végig.
Egyből drónos felvétellel akartam kezdeni, hogy a víz felett haladva tudjam megörökíteni a napfelkeltét. Pechemre azonban ez nem jött össze, mert párás volt a horizont, így inkább más kameraállásokat választottam. Kicsit később tértem csak vissza a napfelkeltés részhez, amikor már határozottan elkülönült a Nap korongja a párás légrétegtől. Addig a víz feletti felvételeket vettem fel. Sajnos ezek elég színszegények, szürkés hangulatúak lettek. Itt reggel sikerült is az egyik drón akkumulátoromat le is meríteni a közel 20 perces repülés és felvétel készítésével. De nem bántam, mert a Nap is egész magasra felkúszott már és az élővilág is felébredt, így a drónt elpakolva a hátizsákba folytattam a témakeresést a parton, immár a Nikon kézi kamerámmal és az állvánnyal. Pechemre a szél is kezdett feltámadni. Na nem annyira, hogy az már elviselhetetlenné tette volna az amúgy is -13 Celsius fokkal kezdő napomat, de arra pont elég volt, hogy a Tascam hangrögzítőm mikrofonjai már csak szélzajt tudtak venni, mivel a szélfogó szőrmét (filmes szakzsargonban egyszerűen csak “dead cat”-nek nevezik 🙂 ) otthon felejtettem. Nem maradt más, minthogy az egyik kesztyűmet húztam rá a Tascamra. Meglepően jól vizsgázott 🙂 Ellenben a kezem lefagyott 5 perc után 🙁 Egész délelőtt a Duna-partot jártam fel s alá. Délben már meglehetősen megéheztem, de úgy voltam vele, hogy még a második drón akkumulátort is lemerítem repüléssel és felvétellel, hogy utána már nyugodt szívvel tudjak elugrani a legközelebbi McDonaldsba enni és akkumulátorokat tölteni. Két helyszínen szerettem volna még drónos felvételt készíteni, de már csak az egyik helyszínen tudtam repülni, mert miközben átsétáltam a másik helyszínre, az alatt a 10 perc alatt a -5-6 Celsius fokban úgy lehűlt a drónban az akkumulátor, hogy már nem engedett felszállni vele, pedig még 52%-on volt a töltöttség. Tudtam volna még kb. 5 percet repülni biztonságosan (30%-nál szoktam elindulni visszatérni) és ezalatt felvenni azt a pár snittet, amit elképzeltem. Kicsit bosszús voltam, de inkább fogtam magamat és felmentem a vasúti hídra a kézi kamerámmal, mert onnan is remek témákat lehetett találni. Pl. a híd pillérjein szétzúzódó jégtáblák (ezt aztán még a partról is felvettem egy nagy tele előtét objektívvel is, hogy legyen több kameraállás is). Végül is így elégedetten indulhattam ebédelni és akkumulátorokat tölteni.
Életemben nem ültem még annyit McDonaldsban, mint most 🙁 Kb. két órába telt, mire feltöltődött a 2db drón akkumulátor és a Nikon gép akkumulátora is. Ezalatt az idő alatt komoly esettanulmányt lehetett volna írni, hogy iskola után a fiatalok milyen társasági életet élnek pár zacskó sült krumpli és sajtburger felett, miközben mindenki a telefonjába van belebújva. Kicsit ijesztő jövőkép tárult elém… 🙁 Na de kanyarodjunk vissza… Végül nem sokkal délután 3 előtt értem vissza a partra. Tudtam, hogy kb. 1 órám van még, utána lebukik a délutáni nap a budai hegyek mögé és akkor már ugrott minden szín. Már, amennyi szín télen van… Óriási nagy szerencsém volt, mert pont felszállni készültem a parti fövenyről, amikor a távolból meghallottam érkezni a jégtörő hajót. Hát több sem kellett, azonnal felszálltam és üldözőbe vettem a hajót fentről. Nagy szerencsém volt, hogy sikerült megörökítenem a magasból, ahogyan a jégtörő hajó úgy szeli ketté a jégtáblákat, mintha azok csak vajból lennének.
Később még egyszer bejártam a part teljes hosszát oda-vissza és a kézi kamerával sikerült nagyon sok jó snittet készíteni az élővilágról. Megjelent sok hattyú is, a vadkacsák is egyre bátrabbak lettek és közelebb merészkedtek.
Végül egészen az erős szürkületig kint maradtam, mivel volt még egy töltött drón akkumulátorom, azt el akartam használni, bár már semennyire sem voltak fények és színek. A délelőtti hibámból tanulva, most végig a nadrágom zsebében tartottam az akkumulátort, ami így a combomnak köszönhetően végig melegen volt tartva. A drón összeszerelésétől kezdve a felszállásig annyi idő telt el, mint amikor nyáron készül repülni az ember a melegben. Jó lecke volt ez, most már mindig a zsebemben fogom hordani az akkumulátorokat, vagy legalább is valahogy melegen fogom tartani őket. Jól is jött ez a trükk, mert nem sokkal előtte jelent meg az óriási nagy telihold a túlpart felett a horizonton. Nem is hagytam ki a felvételből. Végezetül az utolsó snittet már a kézi kamerával vettem fel a nagy teliholdra ráközelítve, mert ez a kamera azért sokkal jobban kezeli a kevés fényt, mint a drón kamerája.
Erős szürkületben végeztem a napomat. Egy cseppet sem bántam, hogy nem tudtam vízre szállni ezen a napon, mert nagyon sok kellemes élmény ért az egész napos forgatás kapcsán még annak ellenére is, hogy napközben sem emelkedett -5 Celsius fok fölé a levegő hőmérséklete és metsző hideg szél fújt egész nap. Ahogy lebukott a nap, a hőmérséklet is drasztikus módon kezdett süllyedni. Egyedül az a 2 óra melegedő volt számomra, amit a McDonaldsban töltöttem. Hála a sok-sok réteges öltözködésnek még meg sem fáztam 🙂
Pár nap kellett csak és megtaláltam a számomra legmegfelelőbb zenét az audiojungle.com-on, amit kifizetve fel is használtam, erre meg is vágtam a videót, íme:
Hosszas keresgélés, sok-sok technikai leírás és Youtube videó megnézése után végül a DJI Phantom 3 Advanced típusú drónra esett a választásom. Tudásban ez már lefedte azokat az elvárásokat (sőt, még többet is), amiket az imént felsoroltam és már az ára is abba a kategóriába esett, amire azt mertem magamban mondani, hogy ár/érték arányban megéri nekem megvenni és a pénztárcám is elbírja.
A megvásárlása után természetesen elfogott az izgalom, hogy azonnal repülhessek vele, de amint kibontottam a dobozból, szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony nem egy aprócska játék drón, hanem egy elég komoly méretekkel rendelkező szerkezet. Csak a használati utasítást egy óra volt átolvasni. Ennyi mennyiségű információt nem is lehet elsőre agyilag befogadni. Többször vissza-vissza kellett térni bizonyos témákra. Aztán jött az első beüzemelés, ami természetesen nem azzal kezdődött, hogy azonnal bekapcsolja az ember és máris nyomkodja, hanem az okostelefonra kell letölteni a DJI GO applikációt, amivel a gépet lehet konfigurálni, azon keresztül láthatjuk az élő képet. stb. A telefon össze van kötve egy usb kábelen keresztül a drón távvezérlőjével.
DJI Phantom 3 távvezérlő és Samsung S5 okostelefon
Ha a használati utasítást pontról pontra követjük, akkor gond nélkül eljutunk oda, hogy már repülésre készen legyen minden. Ami nagyon hasznos az applikációban, hogy van benne szimulátor. Ez azt jelenti, hogy a telefonon elindított applikációban van mód arra, hogy az adott típussal (mert a program a többi DJI drónt is képes kezelni) szimulációs repüléseket tudjunk elvégezni. Ilyenkor a drón is be van kapcsolva, de természetesen a távvezérlőn a karok mozgatására nem reagál semmit. Ezzel nagyon jól be lehet gyakorolni az irányítást, felszállást, leszállást. Roppant hasznos dolog. Vagy 4 estét végig szimulátoroztam, mire eljutottam lélekben oda, hogy ki merjek vele menni a szabadba repülni. Olyan helyet kerestem, ahol jó messzire voltam mindentől és mindenkitől: egy mezőre 🙂 Nem akartam, hogy bárki is megzavarjon az első repülésekben. Így is a kezem lábam remegett az első felszállásnál, hogy jajjj, nehogy valami baj legyen 🙂 Így utólag azt kell mondjam, hogy nagyon hasznos volt a négy estés szimulátoron való gyakorlás, mert semmilyen olyan komoly meglepetés nem ért repülés közben, ami különösebb gondot okozott volna. Mintha már évek óta repültem volna kis szobai drónokkal. Pedig nem.
DJI Phantom 3 Advanced bekapcsolva fényárban
Innen tovább már nem írom le, hogy hogyan és milyen módon szoktunk össze, mert nagyon hosszú lenne leírni 🙂 A lényeg az, hogy sok-sok hónap és sok-sok felszállás és repülés kell ahhoz, hogy az ember magabiztosan elsajátíthasson egy ilyen drón irányítását és még akkor sem lehet felkészült mindenre. Csak a sok repüléssel szerzett rutinnal lehet később váratlan helyzeteket ügyesen lekezelni. A közel 2 éves ismeretségünk alatt folyamatosan képeztem magamat mind repülési gyakorlatban, mind elméleti tudásban is. Plusz párhuzamosan olyan tudást is próbáltam magamra szedni, ami már a drónos videózásra vonatkozik, merthogy első körben erre kellett. Értem ezalatt azt, hogy mára már megtanultam odafigyelni az olyan részletekre, amivel jobbá, szebbé és élvezetesebbé lehet tenni egy-egy felvételt, miközben a drónt is irányítom. Ezen tudás elsajátítása is nagyon sok gyakorlást igényel és még így sem lehet soha vérprofi az ember, mert mindig van hova tovább fejlődni. Ez egy örök tanulási folyamat… Az viszont biztos, hogy ha ezen a fejlődési lépcsőn ki-ki hagyunk egy-egy lépcsőfokot és egyből belecsapunk a lecsóban, akkor garantált a kudarc. Vagy azért, mert nem tudjuk elsajátítani rendesen az alapokat és így sosem érjük el azokat a szinteket, amiket amúgy szeretnénk, vagy pedig a rutintalanság miatt még idő előtt rommá törjük a drónt. Az élet azt mutatja, hogy 90%-ban az utóbbi szokott megvalósulni. Mindez csak azért, mert türelmetlenek az emberek.
Felépítése, tudása, technikai paraméterei:
Maga a drón csupa műanyag, ebből kifolyólag a méretéhez képest elég könnyű. Egyedül a 4 db villanymotor van fémből és a gimbal, gimbal tartó és a kamera. Akkumulátor nélkül ?? kg. Az akkumulátor ?? kg súlyú.
DJI Phantom 3 Advanced
Egy akkumulátorral biztonságosan nettó 17-18 perc repülhető. Bekapcsolást követően a legfontosabb beállítások elvégzése kb. 2-3 percet vesz igénybe. Ebből a drón saját maga elvégzi ezeket: önteszt, gps jelek megtalálása, rögzíteni a start koordinátákat, belső eszközök felmelegítése. Amit már magunknak kell elvégezni: a legfontosabb beállítás például a drón iránytűjének kalibrálása. Ez nagyon fontos, mert ha nincs jól kalibrálva, bizony érhet minket meglepetés repülés közben. Ha két felszállás között pár km eltérés van, én mindig elvégzem az iránytű kalibrálást, hogy ne ezen az 1 percen múljon a dolog, ami az iránytű kalibrálását jelenti, ha valami baj van. További beállítások még: kamera beállításai a megfelelő paraméterekkel figyelembe véve a fényviszonyokat, illetve az applikációban végigmenni azon beállításokon, hogy milyen felbontásban rögzítsen a kamera, hány fps-el, stb, stb. Millió beállítási lehetőség van…
A kamerát mozgató gimbal három tengelyes, de a távvezérlő segítségével csak vertikális mozgást tudunk
2,7K kamera és a 3 tengelyes gimbal
manuálisan eszközölni. A kamera külön horizontális mozgatására nincs szükség, mert a drón elfordulásával lehet ezt a mozgást elvégezni. Van a DJI-nak sokkal komolyabb drónja, ahol már lehet a kamerát horizontális irányban is forgatni.
De ezen drónok kezeléséhez már két ember kell: egy, aki a drónt irányítja és egy, aki a kamerát irányítja.
Ebből kifolyólag itt már két távirányító van egyszerre használatban.
Gimbal, kamera és a kamerát rögzítő elemGimbal, kamera és a kamerát rögzítő elem
A propellerek is műanyagból készültek. Vannak nem a gyártó által gyártott propellerek is a piacon, ráadásul pl. karbonszál anyagból. Igaz, hogy ezek sokkal strapabíróbbak, de pl. sokkal merevebbek is, ami miatt máris máshogy viselkednek nagy sebességű forgásuk során, mint a rugalmasabb gyári műanyag propellerek.
propellerek és a zsákjuk
Én személy szerint ezeket nem szeretem, nem használom őket, csak a gyári műanyagokat. Úgy vagyok vele, hogy inkább azt használom, amivel tervezték, amikkel optimalizálták a drónt. Ha felkerül rá egy teljesen más tulajdonságokkal rendelkező propeller, akkor ezek egészen biztosan máshogy befolyásolják a repülést. Állítólag a karbonszálas propellerekkel jóval gyorsabban tudnak repülni a drónok. Simán lehet, mert merevebbek a pengék, nem hajolnak meg semennyire. Számomra teljesen érdektelen, hogy 45-50 km/h helyett esetleg tudnék 60 km/h sebességgel is haladni. Nem látom értelmét. Ráadásul azért sem, mert így már egy olyan nagyobb fizikai erők hatnak magára a gép műanyag testére, amire már közel sem biztos, hogy a gyártás során terveztek. Okozhatnak ezek problémát. Erre később még visszatérek. Felszerelésük hülyebiztos 🙂 Két propellernek fekete kúpos a teteje, ezeket azokra a motorokra kell felcsavarozni, aminek a tegely végeik feketére vannak festve. Amiknek meg szürke kúpos a tetejük, azokat pedig a szürkével jelölt motorokra kell felcsavarozni. Az egyik balmenetes, a másik pedig jobbmenetes.
feketével jelölt tengely vég
VPS szenzorok a drón alján helyezkednek el. Ez az un. Vision Position System, ami a drón alatti területet figyeli ultrahangos szenzorokon keresztül.
Vision Position System (VPS)
Földközeli helyzetben ezzel tudja bemérni a magasságát pontosan. Pontosabban mint a beépítette magasságmérője (barométer), mert az technikai okok miatt 1 méter hibahatáron is működhet, ami egy landolásnál nem mindegy 🙂 Ezen vps szenzorok segítségével tudja pontosan bemérni a maga alatt található távolságot a földhöz. Ez a szenzor kb. 2 méter magasságig működik rendesen.
Az akkumulátorok azon kívül, hogy mezei akkumulátorok, telepakolták elég komoly elektronikával is, ami figyeli az akkumulátorok állapotát és azt kommunikálja is a drón felé. Az applikációban pedig minden lényeges és hasznos információ megjeleníthető. Ráadásul a drón saját kis belső memóriájába még erről is, mint minden másról is logot ír arra az esetre, ha valami történik, akkor a szervizben ezen logok alapján kiolvasható legyen, hogy mi okozhatott mondjuk egy teljesen váratlan lezuhanást. Ezeket az akkumulátorokat ezért intelligens akkumulátoroknak nevezzük. Arra is képesek, hogy x nap után például saját magukat szépen, lassan, több napon át kisüssék egy bizonyos szintre (50%), hogy nyugalmi állapotban se károsodjanak. Ezzel a megoldással rendkívül megnő az akkumulátorok élettartama.
akkumulátorok
A távvezérlő is meglehetősen igényes, szép anyagokból épül fel még akkor is, ha ezek az anyagok műanyagok.
távvezérlő töltöttsége 100%
A távvezérlőben is van akkumulátor, amit szintén tölteni lehet, de ezt nem lehet kivenni úgy, mint a drón akkumulátorát. Tapasztalataim szerint kb. 10x kell tölteni a drón akkumulátorát, mire a távirányító akkumulátora eljut oda, hogy azt is tölteni kelljen.
A távvezérlőn több kapcsoló is van:
Egy gomb van, ami a bekapcsolást és a kikapcsolást szolgálja. Ez is biztonsági védelemmel van ellátva, hogy véletlenül megnyomva se lehessen ki illetve bekapcsolni. 1x kell röviden nyomni, majd közvetlenül utána gyorsan 1x kell megnyomni, de nyomva is kell tartani 2-3 mp-ig, hogy be/ki kapcsoljon.
Másik nagy gomb, ami még a távirányítón található, az az úgynevezett RTH (Return To Home) gomb, ami arra szolgál, ha valami miatt a távvezérlőn elhelyezett okostelefonon megszakad a videó jel (tehát nem látom, hogy mit lát a drón) és így már nem tudom irányítani megfelelő biztonsággal mert már olyan messze van, hogy szabad szemmel nem is látható, akkor ezt a gombot megnyomva automatikusan visszatér a drón a felszállási helyszínére és ott leszáll. Ennek is vannak beállítási lehetőségei az applikációban, hogy pl, milyen magasra emelkedjen fel és utána kezdjen csak el visszatérni. Ezt a beállítást érdemes minden területen felülvizsgálni és ha szabad szemmel is azt tapasztaljuk, hogy a pl. korábban beállított 20m-es magasság egészen biztosan kevés lesz, mert vannak a környéken ennél magasabb fák is, akkor írjuk át sokkal többre. Nehogy véletlenül hazatérés közben akadjon fenn valamin azért, mert nem volt beállítva elegendő magasság neki.
piros LED = megszakadt a kapcsolat a drónnalON/OFF és RTH gombok
Vannak további gombok és kapcsolók is, amikre most nem térek ki külön-külön mindegyikre a lehető legrészletesebben, mert benne vannak a használati útmutatóban.
Csak röviden:
Ilyen a P-A-F kapcsoló. Különböző irányítási módok között lehet választani. Általános vezérlés – sport mód (kikapcsol minden technikai rásegítést (GPS, ultrahangos szenzorok) és sportosabban mozog) – programozható vezérlés (előre beprogramozott utakat és kameramozgásokat lehet automatikusan lerepülni, amit teljesen magától elvégez a drón)
P-A-F kapcsoló
Vannak még további gombok úgy mint: videó felvétel indítása/leállítása; fotó készítés; 2db egyedileg felprogramozható nyomógomb; kamera vertikális mozgását vezérlő tárcsa gomb; az ISO/zársebesség/rekeszméret állító tárcsa gomb; playback gomb, ami arra vonatkozik, hogy a rögzített videókat vissza lehessen gyorsan nézni. Ez úgy működik, hogy alapból a drónba elhelyezett micro SD kártyára történik a felvétel rögzítése, de a telefonba is készülnek azonnal lebutított minőségű másolatok, amiket így vissza lehet nézni gyorsan anélkül, hogy le kellene szállni a drónnal és ki kellene venni belőle a memóriakártyát.
Play, fotó gombok és az ISO, rekeszválasztó tárcsaösszecsomagolt távvezérlő
Van a távvezérlőn még két darab 15 cm hosszú, kihajtható antenna is. Ezek keresztül kommunikál a távvezérlő a drónnal és vicaversa.
Két mozgató kar található a távvezérlőn, ezek az irányítást szolgálják.
Van még töltést visszajelző LED sor (fehér színűek), ami a távvezérlő akkumulátorának a töltöttségét mutatja. És van továbbá egy pici apró különálló LED is, ami vagy pirosan vagy zölden világít. Ez azt mutatja meg, hogy van-e élő rádiókapcsolat (zöld) a drónnal, vagy pedig megszakadt (piros). Ennek akkor van igazán komoly jelentősége, ha valami miatt megszakad a videó jel átvitel és nem látjuk a telefonon az élő képet, hogy mit lát a drón, akkor ez még nem azt jelenti, hogy el is vesztettük a teljes irányításunkat a drón felett. Nem, ilyenkor még zölden világít a LED, ami azt jelenti, hogy a karokkal még vígan irányíthatjuk a drónt.
távvezérlő bekapcsolva, kapcsolat aktív a drónnal (zöld LED)
Egyedül csak annyi baj van, hogy a kamerakép hiányában nem látjuk, hogy merre halad éppen -> Videózni így már érdemben nem tudunk… Szerencsére van erre egy apró térkép is az applikációban, amin látható, hogy a felszállástól kezdve merre, milyen irányba haladt a drón (húzta maga után a piros csíkot a térképen, elől a drón pedig egy háromszög nyíl, hogy éppen merre fordul). Ezen térkép segítségével a piros csíkot visszakövetve vissza lehet hozni a drónt. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy emlékezzünk vissza, volt-e valamilyen olyan tereptárgy a repülési utunkban odafele, aminek – kamerakép hiányában – nekirepülhetünk. Ha volt, akkor inkább 10-20 méterrel küldjük magasabbra és úgy jöjjünk vele vissza. Nagy valószínűséggel a visszafele úton az előkép is vissza fog térni. Ez tipikusan olyan hiba, amikor már a távolság (vagy éppen takarásban vagyunk) miatt megszakad a videó jel továbbítás.
A legnagyobb baj akkor van, ha az előbb említett kis zöld LED pirosra vált. Ez azt jelenti, hogy megszakadt minden nemű kapcsolatunk a drónnal. De ekkor sem kell pánikba esni, hogy most akkor hogyan hozzuk vissza. Erre az eshetőségre fel lehet készülni az applikációban különböző beállítási lehetőségekkel, ha megszakad a jel: azonnal térjen vissza a kiindulási pontjára és ott szálljon le (ua. a procedúra, mint a korábban említett RTH (Return To Home) mód, érdemes ezt alkalmazni; lebegjen egy helyben (vannak szituációk, amikor valóban ez a legjobb); vagy szálljon le ott ahol van (ez gyakorlatilag a lehető legrosszabb lehetőség).
Nagyon fontos megjegyzés: ha felszállás előtt nem kalibráltuk be az iránytűt és emiatt az nem jól működik, akkor sajnos előfordulhat az, hogy teljesen más irányba fog visszamenni automatikusan. Ezért fontos elvégezni az iránytű kalibrációját.
egy töltővel tölthető a távvezérlős és az akkumulátor isszemélyre szabható alsó kapcsolók (2db)USB csatlakozó a távvezérlőn
Technikai paraméterek:
felbontás:
2,7K 24/25/30,
1920x1080p 24/25/30/48/50/60,
1280x720p 24/25/30/48/50/60,
kamera szenzor: Sony EXMOR 1/2,3″”
látószög: 94° (20mm ekv. gyújtótávolságú)
További információk:
A 4480mAh-es akkumulátor 23 perces repülést tesz lehetővé.
súly (akkumulátorral együtt): 1280g
max. sebesség: 16m/s
max. emelkedési sebessége: 5m/s
max. süllyedési sebessége: 3m/s
üzemmódok: videó, fotó, time lapse, sorozatfotó (3/5/7)
repülési idő: max. 23 perc
gimbal: 3 tengelyes Zenmuse
2,7K kamerával, erősebb motorokkal, beltéri repülést segítő szenzorokkal!
2,7k @ 30 fps, 1080P @ 60fps HD video (Full HD), 94 fokos látószög, F 2,8, torzításmentes, 9 rétegű lencsével
.
Saját tapasztalatok
Drón – Okostelefon – Applikációk
Két éves használat mellett nagyon sok tapasztalatra tettem szert, nagyon sok mindent tanultam is. Magára az eszközre, mint technikára azt kell mondjam, hogy egy nagyon megbízható eszköz abban az esetbe, ha az ember átlátja a működését. Értem ezalatt azt is, hogy jó, ha az ember belelát egy ilyen termék életciklusába is. Nagyon sok olyan tapasztalatot láttam és olvastam is, hogy pl. a megvásárolt terméket egyből elkezdik a felhasználók updatelni rajtuk a firmware-t. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, mert a gyártók így próbálják meg folyamatosan javítani a terméküket, viszont itt is azt tapasztaltam, hogy inkább többet árt a folyamatos update, mintsem hagyni úgy, ahogy kijött a gyárból. Más technikai eszköznél ezt már megtanultam (GoPro kamera), itt pedig már az elején úgy döntöttem, nem fogok beleesni abba a csapdába, mint korábban. Itt sokkal nagyobb a kockázat, ha valami nem működik rendesen. Az idő engem igazolt. Mai napig az a firmware van rajta, amivel megvettem. A különböző fórumokon folyamatosan azt olvasom, hogy ilyen-olyan update után mekkora hülyeségeket csinál a gép vagy legrosszabb esetben le is zuhan. Hát erre semmi szükségem és az ezzel járó további macera. Így innen is azt javaslom mindenkinek, ha az eszköz megbízhatóan működik amikor megvettük, inkább ne frissítsünk rajta semmilyen firmware-t, ha ez nem indokolt. Azzal a firmware-el biztosan agyon lett tesztelve az eszköz, amivel lejött a gyártósorról. Utána már csak toldozgatás, foltozgatás minden.
Így, ennek tudatában kezdtem el használni a drónt. Azt már az első pár napban megtapasztaltam, hogy a gyártó által biztosított DJI Go szoftver bizony komoly erőforrásokkal rendelkező okostelefonnal / tablettel képes csak elfogadhatóan működni. A saját, régi kis Samsung Galaxy S4 mini okostelefonom erre teljesen alkalmatlan. Repülés közben az élőkép csúnyán laggolt (késett a kép vagy szaggatott), így nem lehetett vele biztonságosan repülni, ha a kijelzőre hagyatkoztam. Videózni meg szinte képtelenség volt vele. Lehetőségem volt többféle eszközzel is kipróbálni a továbbiakban. Tapasztalatom az volt, hogy elsősorban az Apple termékekkel (iPhone, iPad) tudott elfogadhatóan működni a DJI Go applikáció. Ez számomra kevésbé szimpatikus. Sőt, kifejezetten bosszantó, hogy a gyártó nem veszi a fáradságot, hogy a megírt programokat ne akarja jobban optimalizálni más, esetleg kevésbé erőforrásban gazdagabb készülékekre is. Sok minden esetben itt a DJI-nál is fel-fel fedezhető, hogy elkezdtek elmenni az Apple üzletpolitikájának irányába vagy azt kezdték el lemásolni. Számomra ez roppant visszataszító. Főleg olyan szempontból, hogy ha már vesz az ember egy több százezer forintos drónt magának és éppen nem Apple telefonja / tabletje van, akkor gyakorlatilag használhatatlan lesz az eszköz és ruházzon be még egy több százezer forintos Apple telefonra is. Hát ez nagyon nem jó biznisz így első hallásra. Kicsit el is voltam keseredve egészen addig, amíg rá nem bukkantam a Litchi nevezetű alkalmazásra. A DJI Go alkalmazással ellentétben a Litchi fizetős termék. Apple Appstore-ból vagy az Androidos készülékekre a Google Play Store-ból lehet letölteni. Kb. 6.000 Ft-os tételről van szó. Több helyen is csak jókat olvastam róla, így beruháztam rá. Utólag azt kell mondjam, ennek volt köszönhető az, hogy két hét után nem adtam túl azon nyomban a drónon, mikor szembesültem azzal, hogy csak apple termékekkel képes elfogadhatóan működni. Ez a program visszaadta a hitemet, hogy van élet az Apple termékeken túl is. És mennyire, hogy van!!!! Amióta ráleltem, csak és kizárólag az elmúlt két évben ezzel az applikációval használtam a drónt hibátlanul és elfogadhatóan. Még a régi Samsung telefonommal is használható. Egyedül csak azért dedikáltam a drónnak egy használt Samsung S5 készüléket, hogy azt csak arra használjam, hogy a drónt irányítsam vele és ennek azért nagyobb a kijelzője, mint az S4 mininek. Ez azért jó ha van.
Litchi vs. DJI GO applikációk
Pár szót azért érdemes külön is említeni az applikációkról. Ahogy az előbb említettem, a Litchi lényegesen jobban van optimalizálva Apple iPhone-nál gyengébb telefonokra is, ezek közül is első sorban az Androidos telefonokra. A legalapvetőbb beállításokat ebben az alkalmazásban is ugyanúgy el lehet érni, mint a gyártó által biztosított DJI Go applikációban. Vannak azonban egészen mélyreható beállítási lehetőségek is, amik pl. a drón repülésének a tulajdonságaira is hatással vannak (vagy éppen a távvezérlőjére), amik viszont csak a DJI Go applikációban érhetőek el. Ezért sajnos érdemes a telefonon rajta hagyni a DJI GO applikációt is, mert ha valamilyen ilyen beállítást kell piszkálni, akkor azt Litchiben nem tudjuk elvégezni. Tudomásom szerint egyedül a 6.0-ás Android operációs rendszeren nem tud megférni egymás mellett a DJI GO és a Litchi alkalmazás. Én ebbe pont beleestem, de kevésbé zavar, mert az S4 mini-n ott a DJI GO, amivel repülni képtelenség, de legalább a beállításokat meg tudom oldani, míg az S5-ön (android 6.0) rajta van a Litchi és tudok vele probléma mentesen repülni.
Ami még számomra hatalmas előnyt jelent a Litchiben, hogy nem kell neki semmilyen Internet kapcsolat a működéshez. Még SIM-kártya sincs a telefonban. Ebből kifolyólag nincs is semmilyen folyamatos firmware update kényszerítés. Ellenben a DJI Go-ban ez folyamatosan jelen van. Egy ideig lehet ott halasztani a frissítést, de egy idő után már ha nem frissíti az ember, akkor nem engedi felszállni a drónt. Ez az agresszív politika számomra roppant ellenszenves és bosszantó is, mert természetesen pont olyankor tiltja le a repülést, amikor éppenséggel repülni kellene. Megint csak a probléma van a DJI Go-val. És akkor még ott van az a számtalan probléma a hibás firmware-ekkel, amikről korábban már említést tettem.
A Litchinek van még egy nagyon remek előnye a DJI Go-val szemben, az pedig az, hogy maximálisan kihasználja az autonóm repülési lehetőségeket. Autonóm repülés alatt az érthető, hogy a drónnak előre megtudjuk adni, hogy milyen utat repüljön le, ő pedig teljesen automatikusan elvégzi ezt úgy, hogy hozzá sem kell nyúlnunk a távvezérlőhöz. Ilyen repülések pl.: adott téma körül 360 fokos körberepülés; témakövetés. Ezeket DJI Go-ban is meg lehet adni, de pl. a Litchi applikációban egészen komplex útvonalakat is megadhatunk. Még arra is van lehetőségünk, hogy az út során az adott koordinátánál levő fordulópontnál milyen szögben álljon a kamera a tárgyhoz képest, ami a videó témája. Ha pl. egy templomot akarunk lefilmezni, akkor igazából csak a képzeletünk szabhat határt annak, hogy milyen bejárt útvonalon, honnan milyen szögből, milyen magasságból vagy milyen sebességgel haladva rögzítsen és ha végzett, vissza is térjen és leszálljon. És még egy hatalmas nagy előnye van a Litchi alkalmazásnak, az pedig az, hogy minden felhasználónak, aki megvásárolta az alkalmazást, a regisztráció során létrejön egy saját fiókja, amiben ezeket a programozott utakat elmentheti a felhőbe. Később bármikor lehívhatóak az alkalmazásban. Mennyire jól tud jönni, ha valahova 1 év múlva visszatérünk és ott a lehetőség, hogy méterre pontosan újra le tudjuk repülni a korábbi utat?! 🙂 És még van ennek felhőben tárolt alkalmazásnak egy másik nagy előnye. Az pedig az, hogy otthon, a laptop előtt ülve a Google Maps segítségével is megtervezhetjük a másnapi repülésünket az adott területen. Ez nagyon hasznos tud lenni már csak azért is, mert egy komputeren lényegesen egyszerűbb egy komplex utat megrajzolni, az értékeket megadni mint egy okostelefon kijelzőjén keresztül. Ráadásul ezt a helyszínen csak úgy tudjuk kivitelezni a telefonon, hogy közben a drón már be van kapcsolva a földön és ez idő alatt is merül az akkumulátora, kevesebbet tud majd a levegőben maradni. Ha előző este otthon megrajzoltuk, másnap a helyszínen csak le kell tölteni a fiókból a megtervezett útvonalat és már indulhat is az autonóm repülés.
Egyetlen egy hátrányát látom ennek az autonóm repülés adta szabadságnak, az pedig az, hogy a felhasználó teljesen belekényelmesedhet ebbe a repülési módozatba, ami azt eredményezi, hogy saját maga képtelen lesz megtanulni irányítani a drónt akár GPS rásegítéssel vagy akár még annak hiányában is. Pedig ez egy nagyon fontos dolog, amit jó, ha minden pilóta elsajátít minél alaposabban, hiszen egy autonóm repülés során is bármikor közbejöhet valamilyen váratlan esemény, ami miatt igaz, hogy egy gombnyomással megszakítható a küldetés, de onnantól kezdve a felhasználó csak saját magára hagyatkozhat.
Egy szó mint száz: Litchi+no Internet+no SIM-kártya = gondtalan szabad repülés. De (!), mindenki szenteljen sok-sok időt arra, hogy megtanulja irányítani a drónt. Erre ne sajnáljuk soha az időt! És tanuljunk meg GPS rásegítés nélkül is repülni. Phantom 3 esetében csak át kell kapcsolni a távvezérlőt ATTI módba.
Repülési tulajdonságok
A Phantom 3 Advanced nagyon stabil repülési tulajdonságokkal rendelkezik. Ha a rendszer 14-16 GPS műholdat is lát az égbolton, akkor képes olyan stabilan egy helyben lebegni, mintha zsinórra lenne felakasztva. Ennél kevesebb GPS-el is beérni, de olyankor azért van egy kis kóválygás. Terjedelmes mérete miatt kevésbé szélérzékeny. 25-30 Km/h-s szélben is még megbízhatóan irányítható. Itt természetesen már figyelembe kell venni, hogy megváltozik a menettulajdonsága az erős szélben. Hátszéllel sokkal nagyobb a fékútja, szembe szélben lassabban halad.
Rendelkezésre állás
Nem túl kis mérete ellenére azért viszonylag könnyen szállítható a drón. Vannak speciális, direkt ennek a típusnak kialakított hátizsákok, amikben biztonságosan lehet szállítani. Mivel a drón lábaiban vannak elhelyezve az antennák, így azok nem leszerelhetőek, nem összecsukhatóak, így azért van némi mérete. Én, ha csak túrázni mentem gyalog, akkor egy nagyobb túra hátizsákba raktam bele a távvezérlővel és egyéb tartozékaival együtt. Ha vízre mentem túrázni, akkor a már jól bevált és bejáratott vízhatlan hátizsákomba tettem, ami a kajak első deck felületén elfért.
Azzal számolni kell, hogy minden felszállás minimum 5 perces előkészületet igényel: elővenni mindent, gimbal védőt leszerelni, propellereket felszerelni, távvezérlőt beállítani, telefont felszerelni rá, azt bekapcsolni, a drónt is bekapcsolni, megvárni, míg feláll a rendszer, összekapcsolódnak. És még nem árt iránytűt is kalibrálni, ami további 1-2 perc. Azt nem mondom, hogy egy örökkévalóság mire az ember fel tud szállni, de rá kell szánni az időt és körültekintően kell eljárni. Cserébe meglehetősen látványos felvételeket tudunk készíteni a környezetünkről, szóval aki ebben lát lehetőségeket, annak csak ajánlani tudom ezt a videós lehetőséget. Mindenesetre valóban egy további plusz kütyü, amit cipelni kell, amire figyelni és vigyázni kell.
Kajakozáskor már többször is alkalmaztam. Az egészen biztos, hogy sokkal macerásabb az egész munka vele, mint egy GoPro kamerát bekapcsolni a hajón vagy a fejünkön, ami egy fejpánton van. Ha nincs lehetőségünk kikötni és onnan felszállni, akkor csak és kizárólag nyugodt vízről lehet reptetni és olyan helyről, ahol se közel, se távol nincs semmilyen olyan akadály, ami miatt veszélybe kerülhetünk. Értem ez alatt azt, hogy áramlat ne tudjon minket elsodorni olyan területekre, ahol gyorsan le kellene tennünk a távvezérlőt és az evezőhöz kellene nyúlnunk a korrigáláshoz. Folyókon csorgás közben ez teljesen kivitelezhetetlen. Maximum, ha beállunk egy biztonságos és nyugodt limányba. Tavakon, tengeren ez sokkal könnyebben kivitelezhető. Ha pedig kajakból reptetjük, akkor kénytelenek leszünk megtanulni és gyakorolni a kézből startolást és a kézbe való landolást.
Itt egy tesztvideónak is felérő rövidfilm kajakból való reptetésről, kézből startolás és kézbe landolás:
Hideg időben, ami 10 Celsius fok alatti időt jelent, már megnőhet a bekapcsolástól a felszállásig terjedő előkészületi időszak, mivel fel kell hogy melegítse saját magát felszállás előtt. Fontos megjegyezni, hogy 0 Celsius fok alatt már nagyon könnyen előfordulhat, hogy a hideg akkumulátor miatt nem is engedi a rendszer, hogy felszálljon a drón biztonsági okok miatt. A használati utasításában is az szerepel, hogy tartsuk az akkumulátorokat közel 20 Celsius fok körüli hőmérsékleten.
További lehetőségek, amiket még ki lehet hozni egy drónból
A drónt nem csak légi felvételekre lehet használni, ha már van rajta kamera. Bekapcsolást követően a kamera és a gimbal is 100%-ban üzemképes akkor is, ha nem szállunk fel vele. Tehát, propellerek nélkül kézbe véve és úgy kamerázva is tudunk vele dolgozni. A gimbalnak köszönhetően gyönyörű szép stabilizált felvételeket kapunk. Egy hátrány van, hogy nem látjuk mit veszünk fel vele, illetve a felvételt nem tudjuk elindítani/leállítani a drónról. Ehhez kell a távvezérlőhöz csatlakoztatott okostelefon is. Ott látható a kamera élőképe és a felvételt is tudjuk kezelni akár a távvezérlőn, akár a telefonon. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy a másik kezünkben tartani kell a távvezérlőt, ami nem egy kis darab. Nyilván, ez akkor jó, ha olyan helyen kellene felvételt készíteni, ahol már kockázatos a repülés. Szűk helyeken, emberek között, emberek felett közvetlenül. Arra azért figyeljünk, hogy a drón és a gimbal is melegszik, normális használat mellett a menetszél hűti. Ha kézből kamerázunk vele, ez a hűtés nincs jelen, idővel túl tud melegedni a rendszer. Erről hibaüzenetet is ad az applikáción keresztül.Ki kell kapcsolni és várni, amíg visszahűl a rendszer.
Érdemes még használni a kamerához ND szűrőket is, hogy a túl erős nappali fényből vissza lehessen venni, aminek köszönhetően a kamera zársebességét lehet csökkenteni, ebből kifolyólag nem lesz annyira éles, “harapós” a kép minősége, hanem inkább mozifilmes hatást lehet elérni, hogy a gyors mozgások kicsit elvannak mosódva. Pl. ahogy a szél a fák lombkoronáit mozgatja, nem lesz minden tű éles, hanem kicsit
kamera + ND szűrő
elmosódott. Az emberi szem számára az ilyen kicsit elmosódott részletek sokkal kényelmesebbek. Én változtatható ND szűrőt használok, ami így az összes tartományt lefedi. De az sem baj, ha az embernek csak ND 8 vagy ND 16-os szűrője van. Ezzel a kettővel is az esetek 99%-át le lehet fedni.
Ami még nagyon hasznos lehet, az egy napellenző a távvezérlőre, ami az erős napsütést visszafogja egy kicsit, hogy lehessen valamit látni a távvezérlőre szerelt okostelefon kijelzőjén.
napellenzőlapra hajtogatott napellenző
Konklúzió
Alapvetően maximálisan megvagyok elégedve a DJI Phantom 3 Advanced-el. Egyedül a gyári DJI GO applikáció az, ami rettentően problémás, illetve a DJI erőszakos frissítési kényszere, ha azt vesszük, hogy rengetegszer több lesz a probléma egy frissítés után, mint előtte.
A drón repülésben, tudásban számomra mindent igényt kielégített. Egyedül a méretével vannak kisebb-nagyobb gondjaim, mert olykor macerás a szállítása pl. kajakban. És ha azt vesszük, hogy egy kiránduláshoz is elfoglal egy hátizsáknyi területet, akkor már nagy koloncnak számít, és akkor még ott van mellé a méretes távvezérlője is.
