DJI Mavic Pro

DJI Mavic Pro

Gyártó: DJI

Modell: Mavic Pro

Weboldal: www.dji.com

Méretadatok a drónról:

Drón:

  • Súly: 743g
  • Max. emelkedési sebesség: 5m/s
  • Max. süllyedési sebesség: 3m/s
  • Max. sebesség: 65km/h
  • Max. tengerszint feletti magasság: 5000m
  • Max. repülési idő: 27 perc
  • Max. lebegési idő: 24 perc
  • Működési hőmérséklet: 0-40 Celsius
  • GPS mód: GPS / GLONASS

Távirányító:

  • Frekvencia: 2.4 GHz – 2.483 GHz

    Mavic és slusszkulcs
  • Max. jelátviteli távolság
  • FCC: 7km
  • CE: 4km
  • Akkumulátor: 2970mAh
  • Működési hőmérséklet: 0 – 40 Celsius
  • Működési feszültség: 950mA @ 3.7V
  • Támogatott mobil méret:
  • Vastagság: 6.5-8.5mm
  • Hosszúság max.: 160mm
  • Támogatott csatlakozók: Lightning, Micro USB, USB

Akkumulátor:

  • Kapacitás: 3830 mAh
  • Feszültség: 11.4 V
  • Típus: LiPo 3S
  • Súly: 240g
  • Működési hőmérséklet: 5 – 40 Celsius

Kamera:

  • Szenzor: 1/2.3″ (CMOS), Effektív pixel: 12.35 M
  • Lencse: Látószög: 78.8°, 28mm, f/2.2
  • ISO tartomány:100-3200 (video), 100-1600 (fotó)
  • Shutter: 8s-1/8000s
  • Max. képméret: 4000×3000
  • Fotókészítő módok: Egyszerű kép, Sorozatkép

Videó:

  • C4K: 4096×2160 24p
  • 4K: 3840×2160 24/25/30p
  • 2.7K: 2704×1520 24/25/30p
  • FHD: 1920×1080 24/25/30/48/50/60/96p
  • HD: 1280×720 24/25/30/48/50/60/120p
  • Max. bitráta: 60 Mbps
  • Támogatott fájlformátumok: FAT32, exFAT
  • Fotó: JPEG, DNG
  • Videó: MP4, MOV (MPEG-4 AVC/H.264)
  • Memóriakártya: Micro SD, max. 64GB kapacitás

Gimbal:

  • Irányítható tartomány:
  • Pitch: -90° – +30°
  • Roll: 0° – 90°
  • Stabilizáció: 3 tengelyes

Akadályérzékelő rendszer:

  • Precíziós mértéktartomány: 0.7m – 15m
  • Működési környezet: Tiszta felületű minta és megfelelő világítás (lux>15)

Helyzetmeghatározó rendszer:

  • Sebességtartomány: 36km/h alatt, 2m távolságra a talajtól
  • Működési tartomány: 0.3-13m
  • Működési környezet: Tiszta felületű minta és megfelelő világítás (lux>15)

 

Hasznos linkek, előzmények:

Mi az a drón

DJI drónokhoz és a biztonságos repüléshez hasznos tanácsok

DJI Mavic Pro

A több mint két éves Phantom 3 Advanceddel való repülés után már nagyon vártam valamilyen olyan drónra, ami fizikai méreteiben kisebb, mint a Phantom 3, mivel ezt macerásabb szállítani, de azért legyen még elfogadható mérete és tudása. Túráim során 90%-ban kajakban szállítottam, használtam a Phantom 3-at.. Munka során kevésbé volt probléma a mérete, mert akkor csak egy hátizsákot kellett vinni és azt is általában autóval tettem. Ha gyalogosan túráztam, azért akkor is macerás volt cipelni a Phantomot, mert elfoglalt így is egy hátizsákot amiben a drónon kívül mást már nem nagyon lehetett beletenni.

Nagy örömmel fogadtam, amikor kiderült, hogy a DJI is olyan irányba mozdul el, hogy csökkentse a drónjaik méreteit, akár olyan megoldással, hogy az valamilyen módon összecsukható legyen. Ennek eredményéül született meg a Mavic Pro.

Miután hozzájutottam egy bontatlan Mavic Pro-hoz, izgatottan vártam, hogy mégis milyen lesz a használata, kezelhetősége, szállíthatósága.

Felépítése, tudása, technikai paraméterei:

Mikor a kezembe került a doboza, már akkor feltűnt, hogy ez bizony jóval kisebb doboz, kb. a harmada a Phantom 3 dobozának, így elég bizakodó lettem. Miután kibontottam a dobozt és megláttam, hogy benne maga a drón a doboznak továbbiakban csak a felét foglalja el, hát ekkor már nagyon örültem és nehezen hittem a szememnek. A motorokat tartó karok behajthatósága annyira ötletesen van kitalálva, hogy jobban talán nem is lehetne ezt megoldani. Az egész drón összecsukva kb. két tenyérnyi helyet foglal el. Magasságban még a 10 centiméter sem éri el. Pontosan 8,3 cm. Nem túlzás, ha azt mondom, egy nagyobb oldalzsebbel ellátott túranadrág zsebében is elfér az egész gép. Ez így nagyszerűen hangzik, de mi van, ha felkerülnek rá a propellerek?! Hát akkor sincs semmi, mert a propellerek is összecsukhatóak, amiket visszahajtva úgy rásimulnak a Mavic hátára és az aljára, hogy gyakorlatilag semmivel sem lesz terjedelmesebb a drón. Elképesztően ügyesek voltak a DJI mérnökök, de komolyan. Ennél helytakarékosabban úgy összecsukni egy drónt, hogy még a propellerek is rajta vannak, nem lehetett volna megoldani, ez szinte biztos. Egyedül az lehet kicsit zavaró, hogy az összehajtogatott propellerek lobognak ide-oda. Ha az ember zsebre akarja vágni a gépet, a lifegő propellerbe egészen biztosan beleakad a kabát/nadrág zsebe. De ezt orvosolni lehet egyből egy tépőzáras pántlikával, amivel az egész gépet át lehet kötni és már meg is van oldva.

Maga a drón műanyagból van, de az alján végig fut egy alumínium hűtőborda, illetve a motorokat tartó karok, amik behajthatóak, azok nem teljesen műanyagból vannak. Valamilyen vegyes anyag lehet, egy kicsit fémes hatásban kopognak, ha megkocogtatja az ember.

A gimbal és a kamera jóval kisebb lett, mint amik a Phantom drónokon vannak. Első ránézésre elég érzékeny pontnak tűnik ez az egész gépre nézve. Picurka és sérülékeny és még a gumicsillapításos felfüggesztés is aggasztóan könnyen mozog, ha megrázza az ember. Majd kiderül, hogy ez hogyan is viselkedik a valóságban. A gimbal kapott egy kis apró műanyag rögzítő elemet, ami a szállítás során fixálja a gimbalt, hogy ne mozogjon. Az egész kamera pedig kapott egy buborék formájú átlátszó, nagy tisztaságú műanyag burkolatot. Ha ki van véve a gimbal fixáló műanyag, akkor e mögül a műanyag burkolat mögül tud dolgozni a kamera. Az már más kérdés, hogy nem fog-e bezavarni a felvételbe.

gimbal és szalagkábel

 

Kamera fókusz. A kamera képes fókuszálni is, amit eddig nem tudott egyik ilyen középkategóriás drón sem. A Mavic Pro már tudja ezt. Igaz, hogy nem túl sok értelme van ennek, mivel a levegőben, fent a magasban ennek gyakorlatilag semmi értelme sincs, mivel a végtelenbe ellátva gyakorlatilag nem érvényesül a fókuszáláskor megjelenő mélységélesség. Akkor lehet ennek hasznát venni, ha az ember olyan hegyek között repül, ahol esetleg ez minimálisan érződhet. Illetve még akkor, ha tripod módban, vagy kézi gimbalként használja az ember a

fókuszpont
és akadály érzékelő

kameráját. Fókuszálni elég egyszerű vele: az okos telefon élő képén csak oda kell koppintani, ahova szeretnénk, hogy fókuszáljon. Ez tervezett, a tárgyra komponált repülésnél jól jöhet. Végezetül a távvezérlőn csak egy gombnyomás és vissza is áll a fókuszpont középre. Akkor lehet baj, ha véletlenül beletapizunk a kijelzőbe és emiatt félre fókuszálunk, amit nem veszünk észre és csak utólag tűnik fel a nyersanyag visszanézésekor. Meg kell jegyezni, hogy itt nem digitális fókuszról vagy valamilyen szoftveres hókuszpókusz módszerrel oldották meg a fókuszálást, hanem a kamera ténylegesen képes egy minimális fókuszálásra, lencsék mozgatására.

 

Az akkumulátor fizikai mérete kb. harmad akkora, mint a Phantom akkumulátora. A behelyezése elég egyszerű, határozottan bepattannak a pöckök a helyükre. Kivenni is két oldalsó pöcök egyidejű benyomásával lehet. Az akkumulátor a drón hátán kapott helyet, még véletlenül sem tud kirepülni belőle az agresszív mozgások ellenére sem. Mint köztudott, a Phantom 4-es gépeknél ez sajnos többször előfordult. Természetesen a Mavic akkumulátorai is már intelligens akkumulátorok, amik saját maguk szabályozzák tárolás során a kisülés mértékét, hogy minél kevésbé sérüljön és ezáltal ne csökkenjen az akkumulátor élettartama. Alapbeállítás szerint 10 nap tárolás után kezdi szépen, lassan kisütni magát 50%-ra. Ez több napig is eltarthat. Ha hónapokig nem nyúlunk hozzá, akkor akár ki is süti magát 25%-ra is.

Repülés közben 10%-ra lemerített akkumulátort ~1 óra alatt fel lehet tölteni.

A távvezérlőnél is csodát alkottak. Úgy összezsugorították, hogy az már félelmetes és azt hinné az ember, hogy ez valami apró kvarcjáték vagy mi. Nem is értem, hogy korábban a Phantomoknak miért nem tudtak ennyire kicsi távvezérlőt gyártani, ha már ekkora helyre is belefér a technika. A távvezérlő nem nagyobb mint egy átlagos okos telefon. Egyedül a vastagságban tér el. Az antennái szintén kihajthatóak, mint az elődjeiknél, bár itt is javítottak a kényelmen, hiszen úgy simul össze a két antenna, amikor be van hajtva, hogy az egy vonalba kerül. Gyakorlatilag itt sem lesz olyan probléma, hogy az antenna behajtott állapotban beakadjon ide-oda. Ez a Phantom távirányítójával rendszeresen előfordult. A kihajtható telefontartó konzol is remekül van kitalálva. Ha be van csukva, belesimul a távvezérlő dimenzióiba. Ha ki van nyitva, akkor úgy tudja befogni a telefont, mintha egy rák az ollói között tartana valamit. Mindezt két kézzel fogva egészen kényelmes tartást tud biztosítani. Kényelmesen helyezkedik el a tenyerekben és még az irányító karok is kényelmesen elérhetőek. Ami még számomra nagyon szimpatikus, az pedig a távvezérlőn a nagy felületű LCD kijelző. Gyakorlatilag minden fontos adatot itt is megjelenít a kijelző, ami fontos a repülés szempontjából. Megjelenik itt a magasság, távolság, sebesség, műholdak száma, töltöttség kijelzése a drónra és a távvezérlőre is, expozíció kompenzáció, kamera üzemállapota, sd kártya. Gyakorlatilag tényleg minden leolvasható róla. Ez nagyon praktikus tud lenni akkor,

antennák becsukva

ha repülés közben az applikáció megadja magát vagy megszakad a jel, de a távvezérlő még továbbra is tartja a kapcsolatot. A kijelző fényereje is meglehetősen erős, szinte már agresszív, ami jó jel, mert a verőfényes napsütésben bizony minden LCD kijelző itt vérzik el, hogy gyenge a fényereje és nem látni rajta semmit. Majd kiderül, hogy itt mi a helyzet, mindenesetre biztató a fényereje.

Wifi-s távvezérlésre is van lehetőségünk. Ekkor a drón oldalán, ahol a Micro SD kártya nyílása is van, át kell kapcsolni egy kis kapcsolót RC módról Wifi módra. Ezután már elfelejthetjük magát a távvezérlőt, mert nem fog kelleni. Egyedül csak az okos telefonunk fog kelleni. Be kell kapcsolni a drónt és az okos telefonon rá kell kapcsolódni a megfelelő SSID-vel ellátott wifire amit a Mavic sugároz. Természetesen wifihez való kapcsolódás adatai megtalálhatóak a drón akkumulátor tartójában egy

Mavic Wifi
kapcsolattal

matricán (ssid; jelszó; QR kód a gyorsabb adatbevitelhez). Ha sikerült kapcsolódnunk, akkor már csak az applikációt kell elindítani (DJI Go vagy Litchi), ami egyből érzékeli, hogy wifin kapcsolódunk, így a telefon kijelzőjén kapunk virtuális irányító karokat. Azt nem mondanám, hogy 100%-ban átadja azt az érzést, amikor az ember ujjai valóban a távvezérlő kis botkormányait mozgatja. Döntse el mindenki magában, hogy ez az irányítási mód mennyire lehet jó / hasznos vagy sem. Számomra teljesen idegen ez a módja egy drón irányításának.

 

Egyes egyedül akkor találtam hasznosnak, amikor a drónt simán csak stabilizált kézi kameraként használtam. Az okos telefonon láttam az élő képet, tudtam rajta indítani és leállítani a felvételeket, mindezt úgy, hogy a másik kezemben nem kellett tartani a távvezérlőt és az okos telefont. Itt valóban hasznosnak látom ezt a wifi-s, csak okos telefon vezérléses megoldást.

gimbal fixáló
búra
felszállásra kész
kamrea és gimbal
összehajtható propellerek
elülső szenzor

Saját tapasztalatok

Drón – Okostelefon – Applikációk

Első használat során egyből szembesültem, hogy a DJI GO applikációt updatelni kellett a DJI GO 4.0-ra, mert a régebbi GO már nem ismerte a Mavic Pro-t. Ahhoz, hogy használni lehessen a drónt, Interneten keresztül be kell regisztrálni és ez csak a DJI GO applikáción keresztül lehetséges. Mavic esetében pedig már csak a 4.0-ás

távvezérlő és
Litchi app.

verzióban lehetséges. Ezt követően máris elérhetőek voltak az applikációban a különböző beállítások. Egyből fel is tűnt, hogy az elülső szenzoroknak már van is térben való jelölése az applikációban, ami megjelenik a kijelzőn is. Ha nincs előtte semmi, akkor zöld csíkok vannak. Ha már közelítem a tenyerem a gép orra felé, előbb sárgára vált, majd pirosra és még csipog is, jelezvén az akadályt.

Természetesen a GO applikáció egyből jelezte, hogy elérhető újabb firmware a drónhoz. Ezt az update lehetőséget inkább kihagytam a korábbi tapasztalatok miatt. Erről bővebben már írtam a drónos tapasztalataimat összegyűjtő írásban, hogy milyen problémák léphetnek fel. Ha a használat során minden probléma mentesen működik, akkor ez így is marad és nem update-elek semmit.

Litchi vs. DJI GO applikációk

Természetesen a Litchi applikációt is updatelni kellett, hogy tudja kezelni a Mavicot. Első indulás után máris megjelent a szokásos Litchi felület és a beállítások lehetősége. Első ránézésre annyi a különbség az előző verzióhóz képest, hogy baloldalt megjelentek az applikációban az egy gombnyomásra indítható felszállás/leszállás gombok, home point rögzítés, tripod mód, stb.. Ez azoknak jók, akik tényleg kezdők a drón reptetésben és nem tudnak még biztonságosan felszállni, leszállni. Bár hozzáteszem, nem egy nagy ördöngösség. Ami még elsőre feltűnt a GO applikációval szemben, hogy itt a Litchiben nem jelenik meg a kijelző közepén a zöld/sárga/piros csík, ami az elülső szenzorok által érzékelt akadályokat hivatott előre jelezni..

 

Repülési tulajdonságok

A DJI-hoz megszokott minőségű a Mavic repülési tulajdonsága. Ha lát 12+ GPS műholdat, akkor olyan stabil a lebegés, mintha zsinóron lógna a drón. A Korábbi Phantomhoz képest itt nincs olyan sok repülési mód (P.A.F). Csak P és S mód van. A “P” mód való minden olyan repülésre, amire általában használja az ember. Ha autonóm repülést akarunk végezni, akkor is ezt a módot kell használnunk. Itt van egy nagy eltérés a Phantommal kapcsolatban, mert ott át kellett kapcsolni, hogy lehessen autonóm módban is repülni. Az “S” mód a sport mód. Ebben a módban sokkal, de sokkal agresszívebben és gyorsabban mozog a drón. Ebben a módban az elülső biztonsági szenzorok kikapcsolnak, ilyenkor nem álltja meg semmi a drónt, ha előtte akadály van. Ebben a módban körültekintően érdemes repülni. Annak jó ez, aki valamiért szeret száguldozni, vagy esetleg akkor érdemes használni, ha hazaútnál nagyon erős a szembe szél és így még le tudja küzdeni azt. Ebben a módban elérhető a 64 km/h sebesség is.

Rendelkezésre állás, gyakorlati használat

Hát ez az a pont, ami miatt megéri Mavicra váltani, ha már volt korábban drónja az embernek, vagy ha nem volt, akkor egyből ezt venni. Óriási nagy előnyt jelent a rendkívül kicsi mérete. Onnantól kezdve, hogy az ember a kezébe veszi a drónt, gyakorlatilag 20 mp-be telik kihajtogatni a lábakat és levenni a gimbal fixálót és máris lehet bekapcsolni. Nem kell vacakolni a propellerek előszedésével, azok kiválasztásával és a megfelelő helyükre való felcsavarozásával. Még további 10 mp-et vesz igénybe az okos telefon behelyezése a távvezérlő tartójába. Tovább tart az usb kábel bejátszása a telefon csatlakozójába, mint az egész drónt üzembe helyezni… Itt találtam az első olyan lényeges problémát a Mavicon, ami már negatívumként hat:

hajlik a kábel

A távvezérlő oldalában van egy micro usb csatlakozás (amin keresztül tölteni is lehet a távvezérlőt), ebbe csatlakozik be egy egyedi hosszúságú micro usb kábel. Különböző telefon típusokhoz van a dobozban különböző kábel ide: micro usb;usb type-c; lightning végződésű kábelek az apple termékekhez. Egyrészt nagyon macerás cserélni ezt a kábelt, ha nem éppen olyan van benne, ami passzol a telefonunkhoz, mivel van minden kábelhez egy kis műanyag, téglalap formájú gyűrű, amit rá kell húzni a telefonba csatlakozó végződésre annak a céljából, hogy utána ezen gyűrű segítségével a telefont tartó karba be lehessen pattintani. Ha sikerült bepattintani, akkor az usb kábel ezen végződése ide-oda csúszkál, ahogy az ember ki-be hajtogatja a telefontartó kart. Amilyen bonyolult volt ezt leírni, a valóságban is éppen ennyire macerás használni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a sok-sok

rövid kábel

hajtogatástól ezek az usb kábelek bizony elhasználódnak, és hibás adatkommunikációt fog eredményezni, ami nagyon nem jó, ha pont repülés közben szakad le a telefon. Ezt a megoldást nagyon elbénázta a DJI 🙁 Már csak azért sem működik probléma mentesen, mert nekem az S5 telefonom vízálló és az usb csatlakozást védi egy kis vízzáró fülecske, amit ki kell hajtani. Ha ez ki van hajtva, máris rettentően nehéz beleilleszteni a tartóba a telefont úgy, hogy még a tartóban levő usb csatlakozóba is beletaláljak úgy, hogy ott kellemetlenkedik a kihajtott takarófül. Ráadásul még ezek a gyári usb kábelek ki is vannak centizve, nagyon rövidek arra, hogy kényelmesen lehessen bánni velük. Úgy döntöttem, hogy ezeket a kis usb kábeleket hagyom is a fenébe és egy hagyományos usb kábellel kötöm össze a távvezérlőt a telefonnal. Az kellően hosszú, van lehetőségem kényelmesen becsatlakoztatni a telefonba és utána beilleszteni a telefont a tartó konzolba. Igen ám, de ezeknek a kábelvégei egyenesek és nem pipa formájúak, így ezek meg kilógnak és pont az ember tenyerébe állnak bele, ha kézbe szeretné venni a távvezérlőt. Így meg ezek a kábelek éppen emiatt fognak megtörni. Ehhhhh…. 🙁 Egyik megoldás sem tökéletes. Ráadásul azt tapasztaltam, hogy ha nem az eredeti kábellel csatlakozok akkor a gagyibb minőségű usb kábelen keresztül sokkal rosszabb az adatátvitel. Időként szét-szét esett az élőkép a kijelzőn.

tenyérbe simuló
usb kábelvég
tenyérbe álló
usb kábelvég
ahol csúszkálna
a csatlakozó

További lehetőségek, amiket még ki lehet hozni egy drónból

Azon kívül, hogy a drónnal tudunk repülni P-módban és S-sport módban, lehetőség van autonóm repülésre is. A Litchi applikációval előre megtervezett utat is be lehet neki adni és a drón innentől kezdve automatikusan lerepüli az utat. Továbbá lehetőség van témakövetésre is, illetve orbit módra is, ami azt jelenti, hogy az előre megjelölt objektumot körbe repüli a megadott paraméterekkel. Van még egy úgynevezett tripod mód is, ami arra jó, hogy pl. beltérben használva az összes szenzorát bevetve teljesen stabilan, egy helyben tudja tartani magát úgy, hogy ugye beltérben nem lát egyetlen egy GPS antennát sem.

Ezen kívül, ami még újdonság, az a gesztusokkal való vezérlés. A drón kamerája előtt bizonyos kézmozdulatokat bemutatva a drón felismeri, hogy mit szeretnénk. Készíthet rólunk fotót, elindíthatjuk a felvételt vagy le is állíthatjuk azt.

Továbbá lehetőség van használni a drónt stabilizált kézi kameraként is. Ez azt jelenti, hogy be van kapcsolva a drón, de a propellerek nincsenek felszerelve, a karok is be vannak hajtva. Egyedül a kamera és a gimbal működik, így tökéletesen stabilizált videó felvételeket tudunk készíteni kézből. Ez nagyon hasznos tud lenni olyan helyzetekben, ahol nagyon kockázatos lenne repülni. Közel az emberekhez, szűk helyeken, stb. Erre a megoldásra már lehetőséget adott a DJI Phantom 3-as gépe is, annyi különbséggel, hogy ott csak úgy lehetett vezérelni a kamerát meg a felvétel elindítását, leállítását, hogy a robusztus méretű távvezérlőre rögzített telefont is vinni kellett magunkkal az egyik kezünkben, míg a másikkal a drónt tartottuk és sétáltunk. Nem éppen volt kényelmes megoldás. A Mavicnál viszont már lehetőség van Wifi-s kapcsolódásra okos telefonon keresztül a drónhoz. Ezt pár bekezdéssel feljebb ismertettem is, hogy hogyan. Ezzel a lehetőséggel már teljesen “egybe olvadt” a drón és a stabilizált kamerája a kontroll monitorral és a vezérlési lehetőségekkel. Így sokkal kényelmesebb vele a munka, mert vagy szabad a másik kezünk, vagy mindkét kézzel tudjuk tartani a drónt az erre speciálisan legyártott konzollal. Ezt a konzolt az aliexpress.com-on vásároltam hozzá 25 Dollárért. Csak rá kell tenni, a két rögzítőcsavarral fixálni kell és máris behelyezhető az okos telefon a tartójába és indulhat a felvétel. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy az ilyen felvételeknél sem lesz hang, mert nem rendelkezik a drón mikrofonnal. Ha hangot is szeretnénk rögzíteni, ahhoz kell mikrofon, majd az utófeldolgozásnál szinkronizálni kell a képet a hanggal.

A kézi gimbal-kamera konzol megoldás:

 

Konklúzió

Magával a drónnal nagyon megvagyok elégedve. Rettentően jól vizsgázott a kis mérete adta lehetőségek miatt. Napokon át kényelmesen tudtam hordozni egy trecking övtáskában a derekamon különösebb kényelmetlenség nélkül. A rendelkezésre állás valóban igazolta az első elvárásokat. valóban fényévekre van egy Phantom 3 vagy 4-es drón beüzemelési idejétől. A gyakorlat is azt mutatta, hogy percek alatt eljutunk oda, hogy felszállhassunk vele.

A kamera képe a 4K vagy Cinema 4K-nak köszönhetően lenyűgöző. A fókuszálási lehetőséget volt, mikor ki tudtam használni, úgyhogy van létjogosultsága. Arra figyelni kell, hogy véletlenül ne koppintsunk oda valahova a kijelzőn, mert akkor a fókusz máshova fog elmozdulni. A gimbal felfüggesztése érzésem szerint egy kicsit túl puha és érzékeny. Erősebb szélben, ami még a drónnak nem jelent komolyabb problémát, volt, hogy a gimbalt kicsit meglökdöste és emiatt kicsit berezgett, amit aztán a nyersanyagon is lehetett érzékelni egy keveset. Ilyen időjárásban jól jöhet, ha felkerül rá a műanyag buborék üveg, hogy óvva legyen az erősebb széllökésektől. Volt, mikor a műanyag buborék üvegtől becsillant a napfény a felvételbe. Nem komolyan zavaró, de aki kicsit ért videózáshoz és tudja, hogy mi miatt van, akkor annak feltűnhet, hogy megjelennek olyan helyen becsillanások, amiknek alapvetően nem kellene ott lenniük. Általában akkor csillant be a napfény, amikor már alacsonyan, a horizonton járt a nap vagy pedig oldalról sütött. A forgalmazó által adott SanDisk Extreme Micro SDHC I 16 GB-os kártya teljesen megfelelő volt.

A gimbalról továbbra is az a véleményem, hogy ez a drónnak egy rendkívül gyenge pontja, nagyon kell rá vigyázni. Puhák a felfüggesztései, nagyon apróak, vékonyak a szalagkábeleik. Van egy olyan érzésem, hogy egy esetleges zuhanás során a gimbal az, ami kapásból kiszakad a helyéről. ND szűrők használata erősen javallott a felvételek készítésekor. Látványos különbségeket lehet elérni vele, ha használjuk őket. Felvételek során érdemes használni a raw formátumot, mert ilyenkor sokkal nagyobb szabad kezet kapunk a nyersanyagok utómunkálatakor. Van pár színséma, amit lehet alapból alkalmazni, de ezek erősen lekorlátozzák az utómunkálatokkor a szín, kontraszt stb. javítását.

Távvezérlő továbbra is bonyodalmas a rövid usb kábelek miatt annak függvényében, hogy ez lehetne egyszerűbb is. DJI által kitalált ötlet nem rossz, csak a kivitelezés nem úgy sikerült, hogy az praktikus legyen. De ettől még együtt lehet élni vele főleg, ha olyan szempontból nézzük, hogy a fejlesztők óriásit léptek előre a távvezérlő lekicsinyítésében.

A távvezérlő akkumulátora messze nem bír annyit, mint a Phantom 3 távvezérlőé. Tapasztalatom itt az volt, hogy egy Mavic akkumulátor lerepülése kb. 30%-ot fogyasztott le a távvezérlő akkumulátorából. Tehát egy távvezérlő feltöltéssel biztonságosan 3db Mavic akkumulátor lerepülését lehet elvégezni, utána tölteni kell a távvezérlőt. Jó hír az, hogy a távvezérlőt 5V-ról lehet tölteni, tehát egy erősebb powerbank is megoldja a feltöltést.

Repülés és irányíthatóság szempontjából hibátlan, hozza a DJI által adott formákat. A le és felszálláskor jobban és körültekintőbben meg kell választanunk a helyet, hogy hol szállunk fel vele, illetve le. A támaszkodó lábai nagyon rövidek és még a kényes gimbal+kamera is elég közel van a földhöz. Érdemes venni a Mavichoz láb magasítókat, amik pár centivel megemelik a drónt a föld felszínétől. Ez a pár centi is sokat jelent. Landoláskor, ha az ember kézbe szeretne leszállni, akkor mindig problémát tud okozni a biztonságos landolást segítő beállítás, mert ez megzavarodik, ha lassan, óvatosan akar az ember a drón alá nyúlni. Ezt vagy ki kell ilyenkor kapcsolni, vagy át kell váltani sport módra, amikor már a leszállás következik és akkor nem aktív ez az opció, gond nélkül le tud szállni a bal kezünkbe. Sajnos itt azért óvatosabban kell bánni, mint korábban a Phantom drónnál, mert itt magát a drón törzsét tudjuk csak megfogni, míg a Phantomnál elég volt csak megmarkolni az egyik lábat a négy közül.

Repülési idő a Phantomhoz képest kitolódott legalább +5 perccel. Köszönhető ez annak, hogy a bekapcsolást követően már gyorsabban jutunk el a felszállásig, illetve magának a technológiai fejlődésnek is, ami a Phantom óta végbement. A gyárilag megadott 27 perc az inkább 25 perc környékén van. Persze, ez függ attól is, hogy mennyire vagyunk bátrak és meddig merjük hagyni merülni az akkumulátort menet közben. Számomra a 25 perc a nettó biztonságos repülést jelentette. Ha van két akkumulátor, akkor gyakorlatilag majdnem egy órát tudunk repülni. 10%-ra merített akkumulátort ~1 óra alatt lehet feltölteni.

A wifis csatlakozás kézi kamerás használathoz kényelmes. Sajnos, néha előfordult, hogy be-be lassult a csatlakozás, ilyenkor kicsit késett az élőkép a valósághoz, de nem ez volt a jellemző. Ezzel együtt lehet élni. Lehet, sok volt a környező wifi-k száma, amikor ezt használtam.

Aki megbízható és rendkívül kompakt és könnyen hordozható drónt szeretne magának, annak csak javasolni tudom a DJI Mavic Pro-t.

UPDATE 1.:

Megjelent a DJI Mavic Pro Platinum kiadása, ami alapvetően nem túl sok mindenben tér el a Mavic Pro-tól. Kapott egy kicsivel erősebb akkumulátort, illetve a propellereken javítottak, amivel némiképp halkabb lett a propellerek által keltett zaj. Ez esetleg annak lehet hasznos, aki olyan helyen repül, ahol probléma a drón által keltett zaj. Megjegyzem, hogy a Platimunra kapható propellerek tökéletesen passzolnak a Pro-ra is. A Platinum a továbbiakban már csak a színében tér el a Pro-hoz képest. Minden más technikai paraméterben megegyezik a Pro-van. Egyedül még az árban tér el. Nagyjából 40-50e Ft-al drágább a Platinum, mint a Pro. Szerintem +3-5 perc repülés és kicsivel halkabb propeller zaj nem ér meg ennyit plusz pénzt.

UPDATE 2.:

A napokban (2018. február) jelent meg a Mavic Pro “kistestvére”, a Mavic Air. Első olvasatra akár alternatívája is lehetne a Mavic Pro-nak mert fizikai méreteiben kisebb az Air, mint a Pro. Kamera CMOS szenzorának mérete nem változott, egyedül a képrögzítés bitrátája emelkedett 60 Mbit/s-ről 100 Mbit/s-re. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott képi információkat sokkal nagyobb adatmennyiségen tárolja, tehát sokkal részletgazdagabb lesz a képünk. Nézegettem sok, utómunkálatoktól mentes nyersanyagot, ami a Mavic Air-ből jött ki, és sajnos azt kellett megtapasztalnom, hogy valami miatt nagyon erősen kontrasztosak a képek, ha sok az ellenfény. A sötétebb részeken elveszik a kép részletgazdagsága, csak fekete paca lesz ott. Mivel januárban jelent meg, sokan ugye csak téli felvételeket tudtak első körben készíteni. Havas tájak, erős fehér fények, lombozat nélküli csupasz fákból álló erdők, amik sötétbarna színben jelennének meg, helyette inkább részletgazdag hiányosságban szenvedő fekete foltok látszódnak. Először felhasználói hibára gyanakodtam, hogy talán rosszul állítottak be bizonyos kamera beállítási értékeket, de sajnos több irányból is ilyen minőségű nyersanyaghoz jutottam hozzá. Ez nem túl biztató. Talán az ilyet lehet majd firmware frissítéssel orvosolni.

Amit még láttam tapasztalatot és egyből előjött a Mavic Air drónoknál, hogy 0 Celsius fok alatt nagyon tudnak vibrálni a hidegben. Gyakorlatilag használhatatlanok. Talán erre majd találnak megoldást a felhasználók.

Ami még óriási különbség a Mavic Pro és a Mavic Air között az, hogy az Air csak Wifi technológiával képes kommunikálni a távvezérlővel. Ez lehet jó is, de biztosan rossz is, ha olyan helyen kell repülni, ahol nagyon sok wifivel “szennyezett”, terhelt terület van. Az első tapasztalatok is azt tükrözték, hogy az ilyen területeken 2-300 m után jelvesztés lépett fel. Nem csoda 🙁 Kint a pusztában 4-5 km-es távolságokat is tudnak repülni vele. Itt nincsenek további zavaró Wifi jelek…

Ami viszont a Mavic Air előnye a Pro-val kapcsolatban, hogy kapott hátsó szenzorokat is, amikkel együtt most már körbe van véve az egész drón ütközést elkerülő szenzorokkal. A tárgyakat elkerülő algoritmuson is sokat javítottak. Illetve kapott még az Air további gesztusvezérlési lehetőségeket, illetve egy un. bumeráng útvonalat bejáró autonóm repülést is. Ez egy látványos, az előre meghatározott objektumot folyamatosan változó távolságú és magasságú  elliptikus pályán repüli körbe teljesen automatikusan.

A gimbal, ami a Pro-ban elég problematikus, azt nem is hozták át az Air-be, hanem inkább a DJI Spark által megjelent gimbal technikát alkalmazták, ami így jobban védve van a külső behatásoktól.

A motorokat tartó karok a Mavic Air-nél is nagyjából hasonlóan a Pro-hoz, behajtogathatóak, hogy kis méretben lehessen szállítani.

Első megítélésem szerint a Mavic Air megjelenése nem váltja ki minden szempontból a korábbi Mavic Pro-t. Inkább úgy látom, hogy a DJI a korábban megjelent Spark utódjának szánja az Air-t, és nem fogja tovább fejleszteni a Sparkot, ami technikai tudásban és méretben is inkább hasonlít az Air-re, annyi különbséggel, hogy annak a karjai nem hajlíthatóak be.

A madarak már azt csiripelik, hogy 2018 nyarán fog debütálni igazából a Mavic Pro utódja, a Mavic Pro II. Kíváncsian várom, hogy milyen újításokkal fognak előrukkolni a DJI mérnökei. Halvány megérzésem van, hogy teljesen új gimbalt és ezzel együtt már egy jobb kamerát, nagyobb CMOS szenzort fog kapni 🙂

 

DJI Mavic Pro fotó galéria

 

« 1 of 2 »

DJI Mavic Pro drónnal készült videók

 

hamarosan…

DJI Phantom 3 Advanced

DJI Phantom 3 Advanced

Phantom 3 Advanced

Gyártó: DJI

Modell: Phantom 3 Advanced

Weboldal: www.dji.com

Méretadatok a drónról:

felbontás:
  • 2,7K 24/25/30,
  • 1920x1080p 24/25/30/48/50/60,
  • 1280x720p 24/25/30/48/50/60,
  • kamera szenzor: Sony EXMOR 1/2,3″”
  • látószög: 94° (20mm ekv. gyújtótávolságú)

További információk:

  • A 4480mAh-es akkumulátor 23 perces repülést tesz lehetővé.
  • súly (akkumulátorral együtt): 1280g
  • max. sebesség: 16m/s
  • max. emelkedési sebessége: 5m/s
  • max. süllyedési sebessége: 3m/s
  • üzemmódok: videó, fotó, time lapse, sorozatfotó (3/5/7)
  • repülési idő: max. 23 perc
  • gimbal: 3 tengelyes Zenmuse
  • 2,7K kamerával, erősebb motorokkal, beltéri repülést segítő szenzorokkal!
  • 2,7k @ 30 fps, 1080P @ 60fps HD video (Full HD), 94 fokos látószög, F 2,8, torzításmentes, 9 rétegű lencsével

Hasznos linkek, előzmények:

Mi az a drón

DJI drónokhoz és a biztonságos repüléshez hasznos tanácsok

DJI Phantom 3 Advanced

DJI Phantom 3 Advanced

Hosszas keresgélés, sok-sok technikai leírás és Youtube videó megnézése után végül a DJI Phantom 3 Advanced típusú drónra esett a választásom. Tudásban ez már lefedte azokat az elvárásokat (sőt, még többet is), amiket az imént felsoroltam és már az ára is abba a kategóriába esett, amire azt mertem magamban mondani, hogy ár/érték arányban megéri nekem megvenni és a pénztárcám is elbírja.

A megvásárlása után természetesen elfogott az izgalom, hogy azonnal repülhessek vele, de amint kibontottam a dobozból, szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony nem egy aprócska játék drón, hanem egy elég komoly méretekkel rendelkező szerkezet. Csak a használati utasítást egy óra volt átolvasni. Ennyi mennyiségű információt nem is lehet elsőre agyilag befogadni. Többször vissza-vissza kellett térni bizonyos témákra. Aztán jött az első beüzemelés, ami természetesen nem azzal kezdődött, hogy azonnal bekapcsolja az ember és máris nyomkodja, hanem az okostelefonra kell letölteni a DJI GO applikációt, amivel a gépet lehet konfigurálni, azon keresztül láthatjuk az élő képet. stb. A telefon össze van kötve egy usb kábelen keresztül a drón távvezérlőjével.

DJI Phantom 3 távvezérlő és Samsung S5 okostelefon

Ha a használati utasítást pontról pontra követjük, akkor gond nélkül eljutunk oda, hogy már repülésre készen legyen minden. Ami nagyon hasznos az applikációban, hogy van benne szimulátor. Ez azt jelenti, hogy a telefonon elindított applikációban van mód arra, hogy az adott típussal (mert a program a többi DJI drónt is képes kezelni) szimulációs repüléseket tudjunk elvégezni. Ilyenkor a drón is be van kapcsolva, de természetesen a távvezérlőn a karok mozgatására nem reagál semmit. Ezzel nagyon jól be lehet gyakorolni az irányítást, felszállást, leszállást. Roppant hasznos dolog. Vagy 4 estét végig szimulátoroztam, mire eljutottam lélekben oda, hogy ki merjek vele menni a szabadba repülni. Olyan helyet kerestem, ahol jó messzire voltam mindentől és mindenkitől: egy mezőre 🙂 Nem akartam, hogy bárki is megzavarjon az első repülésekben. Így is a kezem lábam remegett az első felszállásnál, hogy jajjj, nehogy valami baj legyen 🙂 Így utólag azt kell mondjam, hogy nagyon hasznos volt a négy estés szimulátoron való gyakorlás, mert semmilyen olyan komoly meglepetés nem ért repülés közben, ami különösebb gondot okozott volna. Mintha már évek óta repültem volna kis szobai drónokkal. Pedig nem.

DJI Phantom 3 Advanced bekapcsolva fényárban

Innen tovább már nem írom le, hogy hogyan és milyen módon szoktunk össze, mert nagyon hosszú lenne leírni 🙂 A lényeg az, hogy sok-sok hónap és sok-sok felszállás és repülés kell ahhoz, hogy az ember magabiztosan elsajátíthasson egy ilyen drón irányítását és még akkor sem lehet felkészült mindenre. Csak a sok repüléssel szerzett rutinnal lehet később váratlan helyzeteket ügyesen lekezelni. A közel 2 éves ismeretségünk alatt folyamatosan képeztem magamat mind repülési gyakorlatban, mind elméleti tudásban is. Plusz párhuzamosan olyan tudást is próbáltam magamra szedni, ami már a drónos videózásra vonatkozik, merthogy első körben erre kellett. Értem ezalatt azt, hogy mára már megtanultam odafigyelni az olyan részletekre, amivel jobbá, szebbé és élvezetesebbé lehet tenni egy-egy felvételt, miközben a drónt is irányítom. Ezen tudás elsajátítása is nagyon sok gyakorlást igényel és még így sem lehet soha vérprofi az ember, mert mindig van hova tovább fejlődni. Ez egy örök tanulási folyamat… Az viszont biztos, hogy ha ezen a fejlődési lépcsőn ki-ki hagyunk egy-egy lépcsőfokot és egyből belecsapunk a lecsóban, akkor garantált a kudarc. Vagy azért, mert nem tudjuk elsajátítani rendesen az alapokat és így sosem érjük el azokat a szinteket, amiket amúgy szeretnénk, vagy pedig a rutintalanság miatt még idő előtt rommá törjük a drónt. Az élet azt mutatja, hogy 90%-ban az utóbbi szokott megvalósulni. Mindez csak azért, mert türelmetlenek az emberek.

Felépítése, tudása, technikai paraméterei:

Maga a drón csupa műanyag, ebből kifolyólag a méretéhez képest elég könnyű. Egyedül a 4 db villanymotor van fémből és a gimbal, gimbal tartó és a kamera. Akkumulátor nélkül ?? kg. Az akkumulátor ?? kg súlyú.

DJI Phantom 3 Advanced

Egy akkumulátorral biztonságosan nettó 17-18 perc repülhető. Bekapcsolást követően a legfontosabb beállítások elvégzése kb. 2-3 percet vesz igénybe. Ebből a drón saját maga elvégzi ezeket: önteszt, gps jelek megtalálása, rögzíteni a start koordinátákat, belső eszközök felmelegítése. Amit már magunknak kell elvégezni: a legfontosabb beállítás például a drón iránytűjének kalibrálása. Ez nagyon fontos, mert ha nincs jól kalibrálva, bizony érhet minket meglepetés repülés közben. Ha két felszállás között pár km eltérés van, én mindig elvégzem az iránytű kalibrálást, hogy ne ezen az 1 percen múljon a dolog, ami az iránytű kalibrálását jelenti, ha valami baj van. További beállítások még: kamera beállításai a megfelelő paraméterekkel figyelembe véve a fényviszonyokat, illetve az applikációban végigmenni azon beállításokon, hogy milyen felbontásban rögzítsen a kamera, hány fps-el, stb, stb. Millió beállítási lehetőség van…

 

A kamerát mozgató gimbal három tengelyes, de a távvezérlő segítségével csak vertikális mozgást tudunk

2,7K kamera és a 3 tengelyes gimbal

manuálisan eszközölni. A kamera külön horizontális mozgatására nincs szükség, mert a drón elfordulásával lehet ezt a mozgást elvégezni. Van a DJI-nak sokkal komolyabb drónja, ahol már lehet a kamerát horizontális irányban is forgatni.

De ezen drónok kezeléséhez már két ember kell: egy, aki a drónt irányítja és egy, aki a kamerát irányítja.

 

Ebből kifolyólag itt már két távirányító van egyszerre használatban.

Gimbal, kamera és a kamerát rögzítő elem
Gimbal, kamera és a kamerát rögzítő elem

 

 

 

 

 

 

 

 

A propellerek is műanyagból készültek. Vannak nem a gyártó által gyártott propellerek is a piacon, ráadásul pl. karbonszál anyagból. Igaz, hogy ezek sokkal strapabíróbbak, de pl. sokkal merevebbek is, ami miatt máris máshogy viselkednek nagy sebességű forgásuk során, mint a rugalmasabb gyári műanyag propellerek.

propellerek és a zsákjuk

Én személy szerint ezeket nem szeretem, nem használom őket, csak a gyári műanyagokat. Úgy vagyok vele, hogy inkább azt használom, amivel tervezték, amikkel optimalizálták a drónt. Ha felkerül rá egy teljesen más tulajdonságokkal rendelkező propeller, akkor ezek egészen biztosan máshogy befolyásolják a repülést. Állítólag a karbonszálas propellerekkel jóval gyorsabban tudnak repülni a drónok. Simán lehet, mert merevebbek a pengék, nem hajolnak meg semennyire. Számomra teljesen érdektelen, hogy 45-50 km/h helyett esetleg tudnék 60 km/h sebességgel is haladni. Nem látom értelmét. Ráadásul azért sem, mert így már egy olyan nagyobb fizikai erők hatnak magára a gép műanyag testére, amire már közel sem biztos, hogy a gyártás során terveztek. Okozhatnak ezek problémát. Erre később még visszatérek. Felszerelésük hülyebiztos 🙂 Két propellernek fekete kúpos a teteje, ezeket azokra a motorokra kell felcsavarozni, aminek a tegely végeik feketére vannak festve. Amiknek meg szürke kúpos a tetejük, azokat pedig a szürkével jelölt motorokra kell felcsavarozni. Az egyik balmenetes, a másik pedig jobbmenetes.

feketével jelölt tengely vég

 

 

 

 

 

 

 

 

VPS szenzorok a drón alján helyezkednek el. Ez az un. Vision Position System, ami a drón alatti területet figyeli ultrahangos szenzorokon keresztül.

Vision Position System (VPS)

Földközeli helyzetben ezzel tudja bemérni a magasságát pontosan. Pontosabban mint a beépítette magasságmérője (barométer), mert az technikai okok miatt 1 méter hibahatáron is működhet, ami egy landolásnál nem mindegy 🙂 Ezen vps szenzorok segítségével tudja pontosan bemérni a maga alatt található távolságot a földhöz. Ez a szenzor kb. 2 méter magasságig működik rendesen.

Az akkumulátorok azon kívül, hogy mezei akkumulátorok, telepakolták elég komoly elektronikával is, ami figyeli az akkumulátorok állapotát és azt kommunikálja is a drón felé. Az applikációban pedig minden lényeges és hasznos információ megjeleníthető. Ráadásul a drón saját kis belső memóriájába még erről is, mint minden másról is logot ír arra az esetre, ha valami történik, akkor a szervizben ezen logok alapján kiolvasható legyen, hogy mi okozhatott mondjuk egy teljesen váratlan lezuhanást. Ezeket az akkumulátorokat ezért intelligens akkumulátoroknak nevezzük. Arra is képesek, hogy x nap után például saját magukat szépen, lassan, több napon át kisüssék egy bizonyos szintre (50%), hogy nyugalmi állapotban se károsodjanak. Ezzel a megoldással rendkívül megnő az akkumulátorok élettartama.

akkumulátorok

 

 

 

 

 

 

 

A távvezérlő is meglehetősen igényes, szép anyagokból épül fel még akkor is, ha ezek az anyagok műanyagok.

távvezérlő töltöttsége 100%

A távvezérlőben is van akkumulátor, amit szintén tölteni lehet, de ezt nem lehet kivenni úgy, mint a drón akkumulátorát. Tapasztalataim szerint kb. 10x kell tölteni a drón akkumulátorát, mire a távirányító akkumulátora eljut oda, hogy azt is tölteni kelljen.

A távvezérlőn több kapcsoló is van:

Egy gomb van, ami a bekapcsolást és a kikapcsolást szolgálja. Ez is biztonsági védelemmel van ellátva, hogy véletlenül megnyomva se lehessen ki illetve bekapcsolni. 1x kell röviden nyomni, majd közvetlenül utána gyorsan 1x kell megnyomni, de nyomva is kell tartani 2-3 mp-ig, hogy be/ki kapcsoljon.

Másik nagy gomb, ami még a távirányítón található, az az úgynevezett RTH (Return To Home) gomb, ami arra szolgál, ha valami miatt a távvezérlőn elhelyezett okostelefonon megszakad a videó jel (tehát nem látom, hogy mit lát a drón) és így már nem tudom irányítani megfelelő biztonsággal mert már olyan messze van, hogy szabad szemmel nem is látható, akkor ezt a gombot megnyomva automatikusan visszatér a drón a felszállási helyszínére és ott leszáll. Ennek is vannak beállítási lehetőségei az applikációban, hogy pl, milyen magasra emelkedjen fel és utána kezdjen csak el visszatérni. Ezt a beállítást érdemes minden területen felülvizsgálni és ha szabad szemmel is azt tapasztaljuk, hogy a pl. korábban beállított 20m-es magasság egészen biztosan kevés lesz, mert vannak a környéken ennél magasabb fák is, akkor írjuk át sokkal többre. Nehogy véletlenül hazatérés közben akadjon fenn valamin azért, mert nem volt beállítva elegendő magasság neki.

piros LED = megszakadt a kapcsolat a drónnal
ON/OFF és RTH gombok

 

 

 

 

 

 

Vannak további gombok és kapcsolók is, amikre most nem térek ki külön-külön mindegyikre a lehető legrészletesebben, mert benne vannak a használati útmutatóban.

Csak röviden:

Ilyen a P-A-F kapcsoló. Különböző irányítási módok között lehet választani. Általános vezérléssport mód (kikapcsol minden technikai rásegítést (GPS, ultrahangos szenzorok) és sportosabban mozog) – programozható vezérlés (előre beprogramozott utakat és kameramozgásokat lehet automatikusan lerepülni, amit teljesen magától elvégez a drón)

P-A-F kapcsoló

Vannak még további gombok úgy mint: videó felvétel indítása/leállítása; fotó készítés; 2db egyedileg felprogramozható nyomógomb; kamera vertikális mozgását vezérlő tárcsa gomb; az ISO/zársebesség/rekeszméret állító tárcsa gomb; playback gomb, ami arra vonatkozik, hogy a rögzített videókat vissza lehessen gyorsan nézni. Ez úgy működik, hogy alapból a drónba elhelyezett micro SD kártyára történik a felvétel rögzítése, de a telefonba is készülnek azonnal lebutított minőségű másolatok, amiket így vissza lehet nézni gyorsan anélkül, hogy le kellene szállni a drónnal és ki kellene venni belőle a memóriakártyát.

Play, fotó gombok és az ISO, rekeszválasztó tárcsa
összecsomagolt távvezérlő

 

 

 

 

 

 

 

Van a távvezérlőn még két darab 15 cm hosszú, kihajtható antenna is. Ezek keresztül kommunikál a távvezérlő a drónnal és vicaversa.

Két mozgató kar található a távvezérlőn, ezek az irányítást szolgálják.

Van még töltést visszajelző LED sor (fehér színűek), ami a távvezérlő akkumulátorának a töltöttségét mutatja. És van továbbá egy pici apró különálló LED is, ami vagy pirosan vagy zölden világít. Ez azt mutatja meg, hogy van-e élő rádiókapcsolat (zöld) a drónnal, vagy pedig megszakadt (piros). Ennek akkor van igazán komoly jelentősége, ha valami miatt megszakad a videó jel átvitel és nem látjuk a telefonon az élő képet, hogy mit lát a drón, akkor ez még nem azt jelenti, hogy el is vesztettük a teljes irányításunkat a drón felett. Nem, ilyenkor még zölden világít a LED, ami azt jelenti, hogy a karokkal még vígan irányíthatjuk a drónt.

távvezérlő bekapcsolva, kapcsolat aktív a drónnal (zöld LED)

Egyedül csak annyi baj van, hogy a kamerakép hiányában nem látjuk, hogy merre halad éppen -> Videózni így már érdemben nem tudunk… Szerencsére van erre egy apró térkép is az applikációban, amin látható, hogy a felszállástól kezdve merre, milyen irányba haladt a drón (húzta maga után a piros csíkot a térképen, elől a drón pedig egy háromszög nyíl, hogy éppen merre fordul). Ezen térkép segítségével a piros csíkot visszakövetve vissza lehet hozni a drónt. Egyedül arra kell ügyelnünk, hogy emlékezzünk vissza, volt-e valamilyen olyan tereptárgy a repülési utunkban odafele, aminek – kamerakép hiányában – nekirepülhetünk. Ha volt, akkor inkább 10-20 méterrel küldjük magasabbra és úgy jöjjünk vele vissza. Nagy valószínűséggel a visszafele úton az előkép is vissza fog térni. Ez tipikusan olyan hiba, amikor már a távolság (vagy éppen takarásban vagyunk) miatt megszakad a videó jel továbbítás.

A legnagyobb baj akkor van, ha az előbb említett kis zöld LED pirosra vált. Ez azt jelenti, hogy megszakadt  minden nemű kapcsolatunk a drónnal. De ekkor sem kell pánikba esni, hogy most akkor hogyan hozzuk vissza. Erre az eshetőségre fel lehet készülni az applikációban különböző beállítási lehetőségekkel, ha megszakad a jel: azonnal térjen vissza a kiindulási pontjára és ott szálljon le (ua. a procedúra, mint a korábban említett RTH (Return To Home) mód, érdemes ezt alkalmazni; lebegjen egy helyben (vannak szituációk, amikor valóban ez a legjobb); vagy szálljon le ott ahol van (ez gyakorlatilag a lehető legrosszabb lehetőség).

Nagyon fontos megjegyzés: ha felszállás előtt nem kalibráltuk be az iránytűt és emiatt az nem jól működik, akkor sajnos előfordulhat az, hogy teljesen más irányba fog visszamenni automatikusan. Ezért fontos elvégezni az iránytű kalibrációját.

egy töltővel tölthető a távvezérlős és az akkumulátor is
személyre szabható alsó kapcsolók (2db)
USB csatlakozó a távvezérlőn

 

 

 

 

 

Technikai paraméterek:

felbontás:
  • 2,7K 24/25/30,
  • 1920x1080p 24/25/30/48/50/60,
  • 1280x720p 24/25/30/48/50/60,
  • kamera szenzor: Sony EXMOR 1/2,3″”
  • látószög: 94° (20mm ekv. gyújtótávolságú)

További információk:

  • A 4480mAh-es akkumulátor 23 perces repülést tesz lehetővé.
  • súly (akkumulátorral együtt): 1280g
  • max. sebesség: 16m/s
  • max. emelkedési sebessége: 5m/s
  • max. süllyedési sebessége: 3m/s
  • üzemmódok: videó, fotó, time lapse, sorozatfotó (3/5/7)
  • repülési idő: max. 23 perc
  • gimbal: 3 tengelyes Zenmuse
  • 2,7K kamerával, erősebb motorokkal, beltéri repülést segítő szenzorokkal!
  • 2,7k @ 30 fps, 1080P @ 60fps HD video (Full HD), 94 fokos látószög, F 2,8, torzításmentes, 9 rétegű lencsével

.

Saját tapasztalatok

Drón – Okostelefon – Applikációk

Két éves használat mellett nagyon sok tapasztalatra tettem szert, nagyon sok mindent tanultam is. Magára az eszközre, mint technikára azt kell mondjam, hogy egy nagyon megbízható eszköz abban az esetbe, ha az ember átlátja a működését. Értem ezalatt azt is, hogy jó, ha az ember belelát egy ilyen termék életciklusába is. Nagyon sok olyan tapasztalatot láttam és olvastam is, hogy pl. a megvásárolt terméket egyből elkezdik a felhasználók updatelni rajtuk a firmware-t. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, mert a gyártók így próbálják meg folyamatosan javítani a terméküket, viszont itt is azt tapasztaltam, hogy inkább többet árt a folyamatos update, mintsem hagyni úgy, ahogy kijött a gyárból. Más technikai eszköznél ezt már megtanultam (GoPro kamera), itt pedig már az elején úgy döntöttem, nem fogok beleesni abba a csapdába, mint korábban. Itt sokkal nagyobb a kockázat, ha valami nem működik rendesen. Az idő engem igazolt. Mai napig az a firmware van rajta, amivel megvettem. A különböző fórumokon folyamatosan azt olvasom, hogy ilyen-olyan update után mekkora hülyeségeket csinál a gép vagy legrosszabb esetben le is zuhan. Hát erre semmi szükségem és az ezzel járó további macera. Így innen is azt javaslom mindenkinek, ha az eszköz megbízhatóan működik amikor megvettük, inkább ne frissítsünk rajta semmilyen firmware-t, ha ez nem indokolt. Azzal a firmware-el biztosan agyon lett tesztelve az eszköz, amivel lejött a gyártósorról. Utána már csak toldozgatás, foltozgatás minden.

Így, ennek tudatában kezdtem el használni a drónt. Azt már az első pár napban megtapasztaltam, hogy a gyártó által biztosított DJI Go szoftver bizony komoly erőforrásokkal rendelkező okostelefonnal / tablettel képes csak elfogadhatóan működni. A saját, régi kis Samsung Galaxy S4 mini okostelefonom erre teljesen alkalmatlan. Repülés közben az élőkép csúnyán laggolt (késett a kép vagy szaggatott), így nem lehetett vele biztonságosan repülni, ha a kijelzőre hagyatkoztam. Videózni meg szinte képtelenség volt vele. Lehetőségem volt többféle eszközzel is kipróbálni a továbbiakban. Tapasztalatom az volt, hogy elsősorban az Apple termékekkel (iPhone, iPad) tudott elfogadhatóan működni a DJI Go applikáció. Ez számomra kevésbé szimpatikus. Sőt, kifejezetten bosszantó, hogy a gyártó nem veszi a fáradságot, hogy a megírt programokat ne akarja jobban optimalizálni más, esetleg kevésbé erőforrásban gazdagabb készülékekre is. Sok minden esetben itt a DJI-nál is fel-fel fedezhető, hogy elkezdtek elmenni az Apple üzletpolitikájának irányába vagy azt kezdték el lemásolni. Számomra ez roppant visszataszító. Főleg olyan szempontból, hogy ha már vesz az ember egy több százezer forintos drónt magának és éppen nem Apple telefonja / tabletje van, akkor gyakorlatilag használhatatlan lesz az eszköz és ruházzon be még egy több százezer forintos Apple telefonra is. Hát ez nagyon nem jó biznisz így első hallásra. Kicsit el is voltam keseredve egészen addig, amíg rá nem bukkantam a Litchi nevezetű alkalmazásra. A DJI Go alkalmazással ellentétben a Litchi fizetős termék. Apple Appstore-ból vagy az Androidos készülékekre a Google Play Store-ból lehet letölteni. Kb. 6.000 Ft-os tételről van szó. Több helyen is csak jókat olvastam róla, így beruháztam rá. Utólag azt kell mondjam, ennek volt köszönhető az, hogy két hét után nem adtam túl azon nyomban a drónon, mikor szembesültem azzal, hogy csak apple termékekkel képes elfogadhatóan működni. Ez a program visszaadta a hitemet, hogy van élet az Apple termékeken túl is. És mennyire, hogy van!!!! Amióta ráleltem, csak és kizárólag az elmúlt két évben ezzel az applikációval használtam a drónt hibátlanul és elfogadhatóan. Még a régi Samsung telefonommal is használható. Egyedül csak azért dedikáltam a drónnak egy használt Samsung S5 készüléket, hogy azt csak arra használjam, hogy a drónt irányítsam vele és ennek azért nagyobb a kijelzője, mint az S4 mininek. Ez azért jó ha van.

Litchi vs. DJI GO applikációk

Pár szót azért érdemes külön is említeni az applikációkról. Ahogy az előbb említettem, a Litchi lényegesen jobban van optimalizálva Apple iPhone-nál gyengébb telefonokra is, ezek közül is első sorban az Androidos telefonokra. A legalapvetőbb beállításokat ebben az alkalmazásban is ugyanúgy el lehet érni, mint a gyártó által biztosított DJI Go applikációban. Vannak azonban egészen mélyreható beállítási lehetőségek is, amik pl. a drón repülésének a tulajdonságaira is hatással vannak (vagy éppen a távvezérlőjére), amik viszont csak a DJI Go applikációban érhetőek el. Ezért sajnos érdemes a telefonon rajta hagyni a DJI GO applikációt is, mert ha valamilyen ilyen beállítást kell piszkálni, akkor azt Litchiben nem tudjuk elvégezni. Tudomásom szerint egyedül a 6.0-ás Android operációs rendszeren nem tud megférni egymás mellett a DJI GO és a Litchi alkalmazás. Én ebbe pont beleestem, de kevésbé zavar, mert az S4 mini-n ott a DJI GO, amivel repülni képtelenség, de legalább a beállításokat meg tudom oldani, míg az S5-ön (android 6.0) rajta van a Litchi és tudok vele probléma mentesen repülni.

Ami még számomra hatalmas előnyt jelent a Litchiben, hogy nem kell neki semmilyen Internet kapcsolat a működéshez. Még SIM-kártya sincs a telefonban. Ebből kifolyólag nincs is semmilyen folyamatos firmware update kényszerítés. Ellenben a DJI Go-ban ez folyamatosan jelen van. Egy ideig lehet ott halasztani a frissítést, de egy idő után már ha nem frissíti az ember, akkor nem engedi felszállni a drónt. Ez az agresszív politika számomra roppant ellenszenves és bosszantó is, mert természetesen pont olyankor tiltja le a repülést, amikor éppenséggel repülni kellene. Megint csak a probléma van a DJI Go-val. És akkor még ott van az a számtalan probléma a hibás firmware-ekkel, amikről korábban már említést tettem.

A Litchinek van még egy nagyon remek előnye a DJI Go-val szemben, az pedig az, hogy maximálisan kihasználja az autonóm repülési lehetőségeket. Autonóm repülés alatt az érthető, hogy a drónnak előre megtudjuk adni, hogy milyen utat repüljön le, ő pedig teljesen automatikusan elvégzi ezt úgy, hogy hozzá sem kell nyúlnunk a távvezérlőhöz. Ilyen repülések pl.: adott téma körül 360 fokos körberepülés; témakövetés. Ezeket DJI Go-ban is meg lehet adni, de pl. a Litchi applikációban egészen komplex útvonalakat is megadhatunk. Még arra is van lehetőségünk, hogy az út során az adott koordinátánál levő fordulópontnál milyen szögben álljon a kamera a tárgyhoz képest, ami a videó témája. Ha pl. egy templomot akarunk lefilmezni, akkor igazából csak a képzeletünk szabhat határt annak, hogy milyen bejárt útvonalon, honnan milyen szögből, milyen magasságból vagy milyen sebességgel haladva rögzítsen és ha végzett, vissza is térjen és leszálljon. És még egy hatalmas nagy előnye van a Litchi alkalmazásnak, az pedig az, hogy minden felhasználónak, aki megvásárolta az alkalmazást, a regisztráció során létrejön egy saját fiókja, amiben ezeket a programozott utakat elmentheti a felhőbe. Később bármikor lehívhatóak az alkalmazásban. Mennyire jól tud jönni, ha valahova 1 év múlva visszatérünk és ott a lehetőség, hogy méterre pontosan újra le tudjuk repülni a korábbi utat?! 🙂 És még van ennek felhőben tárolt alkalmazásnak egy másik nagy előnye. Az pedig az, hogy otthon, a laptop előtt ülve a Google Maps segítségével is megtervezhetjük a másnapi repülésünket az adott területen. Ez nagyon hasznos tud lenni már csak azért is, mert egy komputeren lényegesen egyszerűbb egy komplex utat megrajzolni, az értékeket megadni mint egy okostelefon kijelzőjén keresztül. Ráadásul ezt a helyszínen csak úgy tudjuk kivitelezni a telefonon, hogy közben a drón már be van kapcsolva a földön és ez idő alatt is merül az akkumulátora, kevesebbet tud majd a levegőben maradni. Ha előző este otthon megrajzoltuk, másnap a helyszínen csak le kell tölteni a fiókból a megtervezett útvonalat és már indulhat is az autonóm repülés.

Egyetlen egy hátrányát látom ennek az autonóm repülés adta szabadságnak, az pedig az, hogy a felhasználó teljesen belekényelmesedhet ebbe a repülési módozatba, ami azt eredményezi, hogy saját maga képtelen lesz megtanulni irányítani a drónt akár GPS rásegítéssel vagy akár még annak hiányában is. Pedig ez egy nagyon fontos dolog, amit jó, ha minden pilóta elsajátít minél alaposabban, hiszen egy autonóm repülés során is bármikor közbejöhet valamilyen váratlan esemény, ami miatt igaz, hogy egy gombnyomással megszakítható a küldetés, de onnantól kezdve a felhasználó csak saját magára hagyatkozhat.

Egy szó mint száz: Litchi+no Internet+no SIM-kártya = gondtalan szabad repülés. De (!), mindenki szenteljen sok-sok időt arra, hogy megtanulja irányítani a drónt. Erre ne sajnáljuk soha az időt! És tanuljunk meg GPS rásegítés nélkül is repülni. Phantom 3 esetében csak át kell kapcsolni a távvezérlőt ATTI módba.

Repülési tulajdonságok

A Phantom 3 Advanced nagyon stabil repülési tulajdonságokkal rendelkezik. Ha a rendszer 14-16 GPS műholdat is lát az égbolton, akkor képes olyan stabilan egy helyben lebegni, mintha zsinórra lenne felakasztva. Ennél kevesebb GPS-el is beérni, de olyankor azért van egy kis kóválygás. Terjedelmes mérete miatt kevésbé szélérzékeny. 25-30 Km/h-s szélben is még megbízhatóan irányítható. Itt természetesen már figyelembe kell venni, hogy megváltozik a menettulajdonsága az erős szélben. Hátszéllel sokkal nagyobb a fékútja, szembe szélben lassabban halad.

Rendelkezésre állás

Nem túl kis mérete ellenére azért viszonylag könnyen szállítható a drón. Vannak speciális, direkt ennek a típusnak kialakított hátizsákok, amikben biztonságosan lehet szállítani. Mivel a drón lábaiban vannak elhelyezve az antennák, így azok nem leszerelhetőek, nem összecsukhatóak, így azért van némi mérete. Én, ha csak túrázni mentem gyalog, akkor egy nagyobb túra hátizsákba raktam bele a távvezérlővel és egyéb tartozékaival együtt. Ha vízre mentem túrázni, akkor a már jól bevált és bejáratott vízhatlan hátizsákomba tettem, ami a kajak első deck felületén elfért.

Azzal számolni kell, hogy minden felszállás minimum 5 perces előkészületet igényel: elővenni mindent, gimbal védőt leszerelni, propellereket felszerelni, távvezérlőt beállítani, telefont felszerelni rá, azt bekapcsolni, a drónt is bekapcsolni, megvárni, míg feláll a rendszer, összekapcsolódnak. És még nem árt iránytűt is kalibrálni, ami további 1-2 perc. Azt nem mondom, hogy egy örökkévalóság mire az ember fel tud szállni, de rá kell szánni az időt és körültekintően kell eljárni. Cserébe meglehetősen látványos felvételeket tudunk készíteni a környezetünkről, szóval aki ebben lát lehetőségeket, annak csak ajánlani tudom ezt a videós lehetőséget. Mindenesetre valóban egy további plusz kütyü, amit cipelni kell, amire figyelni és vigyázni kell.

Kajakozáskor már többször is alkalmaztam. Az egészen biztos, hogy sokkal macerásabb az egész munka vele, mint egy GoPro kamerát bekapcsolni a hajón vagy a fejünkön, ami egy fejpánton van. Ha nincs lehetőségünk kikötni és onnan felszállni, akkor csak és kizárólag nyugodt vízről lehet reptetni és olyan helyről, ahol se közel, se távol nincs semmilyen olyan akadály, ami miatt veszélybe kerülhetünk. Értem ez alatt azt, hogy áramlat ne tudjon minket elsodorni olyan területekre, ahol gyorsan le kellene tennünk a távvezérlőt és az evezőhöz kellene nyúlnunk a korrigáláshoz. Folyókon csorgás közben ez teljesen kivitelezhetetlen. Maximum, ha beállunk egy biztonságos és nyugodt limányba. Tavakon, tengeren ez sokkal könnyebben kivitelezhető. Ha pedig kajakból reptetjük, akkor kénytelenek leszünk megtanulni és gyakorolni a kézből startolást és a kézbe való landolást.

Itt egy tesztvideónak is felérő rövidfilm kajakból való reptetésről, kézből startolás és kézbe landolás:

Take off from sea kayak – DJI Phantom drone test from Stockton on Vimeo.

Hideg időben, ami 10 Celsius fok alatti időt jelent, már megnőhet a bekapcsolástól a felszállásig terjedő előkészületi időszak, mivel fel kell hogy melegítse saját magát felszállás előtt. Fontos megjegyezni, hogy 0 Celsius fok alatt már nagyon könnyen előfordulhat, hogy a hideg akkumulátor miatt nem is engedi a rendszer, hogy felszálljon a drón biztonsági okok miatt. A használati utasításában is az szerepel, hogy tartsuk az akkumulátorokat közel 20 Celsius fok körüli hőmérsékleten.

 

További lehetőségek, amiket még ki lehet hozni egy drónból

A drónt nem csak légi felvételekre lehet használni, ha már van rajta kamera. Bekapcsolást követően a kamera és a gimbal is 100%-ban üzemképes akkor is, ha nem szállunk fel vele. Tehát, propellerek nélkül kézbe véve és úgy kamerázva is tudunk vele dolgozni. A gimbalnak köszönhetően gyönyörű szép stabilizált felvételeket kapunk. Egy hátrány van, hogy nem látjuk mit veszünk fel vele, illetve a felvételt nem tudjuk elindítani/leállítani a drónról. Ehhez kell a távvezérlőhöz csatlakoztatott okostelefon is. Ott látható a kamera élőképe és a felvételt is tudjuk kezelni akár a távvezérlőn, akár a telefonon. Ennek a legnagyobb hátránya, hogy a másik kezünkben tartani kell a távvezérlőt, ami nem egy kis darab. Nyilván, ez akkor jó, ha olyan helyen kellene felvételt készíteni, ahol már kockázatos a repülés. Szűk helyeken, emberek között, emberek felett közvetlenül. Arra azért figyeljünk, hogy a drón és a gimbal is melegszik, normális használat mellett a menetszél hűti. Ha kézből kamerázunk vele, ez a hűtés nincs jelen, idővel túl tud melegedni a rendszer. Erről hibaüzenetet is ad az applikáción keresztül.Ki kell kapcsolni és várni, amíg visszahűl a rendszer.

lapra szerelt hordozófül
felpattintható hordozófül kézi kamera módhoz

 

Érdemes még használni a kamerához ND szűrőket is, hogy a túl erős nappali fényből vissza lehessen venni, aminek köszönhetően a kamera zársebességét lehet csökkenteni, ebből kifolyólag nem lesz annyira éles, “harapós” a kép minősége, hanem inkább mozifilmes hatást lehet elérni, hogy a gyors mozgások kicsit elvannak mosódva. Pl. ahogy a szél a fák lombkoronáit mozgatja, nem lesz minden tű éles, hanem kicsit

kamera + ND szűrő

elmosódott. Az emberi szem számára az ilyen kicsit elmosódott részletek sokkal kényelmesebbek. Én változtatható ND szűrőt használok, ami így az összes tartományt lefedi. De az sem baj, ha az embernek csak ND 8 vagy ND 16-os szűrője van. Ezzel a kettővel is az esetek 99%-át le lehet fedni.

 

 

Ami még nagyon hasznos lehet, az egy napellenző a távvezérlőre, ami az erős napsütést visszafogja egy kicsit, hogy lehessen valamit látni a távvezérlőre szerelt okostelefon kijelzőjén.

napellenző
lapra hajtogatott napellenző

 

Konklúzió

Alapvetően maximálisan megvagyok elégedve a DJI Phantom 3 Advanced-el. Egyedül a gyári DJI GO applikáció az, ami rettentően problémás, illetve a DJI erőszakos frissítési kényszere, ha azt vesszük, hogy rengetegszer több lesz a probléma egy frissítés után, mint előtte.

A drón repülésben, tudásban számomra mindent igényt kielégített. Egyedül a méretével vannak kisebb-nagyobb gondjaim, mert olykor macerás a szállítása pl. kajakban. És ha azt vesszük, hogy egy kiránduláshoz is elfoglal egy hátizsáknyi területet, akkor már nagy koloncnak számít, és akkor még ott van mellé a méretes távvezérlője is.

 

DJI Phantom 3 Advanced fotó galéria

 

« 1 of 2 »

 

DJI Phantom 3 Advanced drónnal készült videók

 

Zhiyun-Tech Z1 Rider gimbal

Zhiyun-Tech Z1 Rider gimbal

Gyártó: Zhiyun-Tech

Modell: Z1 Rider

Weboldal: http://www.zhiyun-tech.com/index.php?m=content&c=index&a=lists&catid=54

Alapadatok a termékről:

gimbal anyaga: masszív alumínium (mindenütt)

magasság: 9,5cm

szélesség (kamerával együtt): 9,5cm

mélység: 8cm

nettó súly: 211g

súlya GoPro Hero3 kamerával együtt: 296g

kezelő szerv súlya (akkumulátorokkal együtt): 148g

kezelőszerv anyaga: alumínium

kábelhossz: 150cm

akkumulátor: 2x 900mAh 3,7V

vízállóság: nem vízálló

Igaz, hogy ez a bejegyzés most kevésbé fog kötődni közvetlenül a kajakozáshoz, mint maga a blog fő témája, de akár hasznos is lehet azok számára, akik hobbi szinten szeretnek foglalkozni videó készítéssel. Legyen az akár kajakos téma vagy bármi más, talán segítségére lehet ez a teszt, hogy szebb, élvezhetőbb videókat tudjunk készíteni a túráinkról vagy bármi másról.

A probléma megfogása a nulladik lépésnél –
A stabil kamerakezelés

 

Bevezető

Mára már egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző sport akciókamerák. Nagyon jó minőségű Full HD (vagy már annál is nagyobb) felbontású videó felvételeket lehet velük készíteni, viszonylag könnyű őket kezelni és elég strapabíróak. Egyetlen egy, de annál nagyobb hibájuk van, hogy nincs bennük semmilyen kép stabilizátor rendszer, ami kiszűrné pl. az egyszerű kézremegést. Súlyuk is nagyon elenyésző, így nagyon nehéz velük pl kézben tartva olyan felvételeket készíteni, ami nem rázkódik össze-vissza. Ez pedig nagyon élvezhetetlenné teszi a visszanézett felvételeket. Számtalan olyan videót lehet találni az Interneten, ahol ilyen rázkódó videók köszönnek vissza. Elenyésző számban vannak azon felvételek, ahol profi kamerakezelést lehet megfigyelni. Hogy ezt hogyan vesszük észre? Nagyon egyszerű! A videó nézése közben egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy “jó a szemünknek az, amit látunk”, élvezzük a videót. Természetesen a tökéletes összhatáshoz kell a megfelelő zene/hang is, de ez most másodlagos. Azt látom, hogy egyre olcsóbbak lesznek ezek a sportkamerák, egyre többen próbálkoznak velük videót készíteni, de témától függetlenül mindenki belefut abba a hibába, hogy nem is foglalkozik minimális szinten sem az elfogadható kamerakezeléssel. Sokan elfelejtik azt (vagy bele sem gondolnak), hogy az, amit a szemünk élőben simán kompenzál, pl.: gyors fej elfordítás, vagy ferdén tartott fej, rázkódó fej (pl. kerékpározáskor), az a jelen esetben fejre (vagy sisakra) felszerelt kamera nem tud kompenzálni, csak felveszi amit az objektíven keresztül “lát a kamera”. Amikor viszont ezeket a felvételeket visszanézzük, egyszerűen élvezhetetlenné válik az egész látvány, mivel egy rázkódó, kapkodó mozgóképet kapunk vissza a monitoron. Ilyet úgy nézve, hogy nem vagyunk ott személyesen, nem éljük át, nem tudja az agyunk összekapcsolni a látottakat azzal, ami a valóság, hogy valójában mi egy fotelban ülünk. Hamar azon vesszük észre magunkat, hogy kényelmetlen, egy idő után már kifejezetten fárasztó és idegesítő a szemünknek az, amit lát. Ilyenkor két módon szoktunk reagálni rá: vagy elkezdünk beletekerni a videóba vagy simán kikapcsoljuk.

Miután egyre jobban kezdtem belefolyni a videó készítés és utómunkálatok rejtelmeibe, engem is elkezdett ez zavarni, hogy sok felvett nyersanyagomat dobhattam ki a rossz kamerakezelés miatt. Végül elkezdtem utánajárni a dolognak, hogy hogyan, milyen eszközökkel, megoldásokkal lehetne ezen javítani a saját és a pénztárcám által meghatározott keretek között annak érdekében, hogy minél kevesebb un. shaky videót gyártsak, ami felhasználatlanul a lomtárban landol.

Három fő megoldást találtam arra, hogy minimalizálni tudjuk a kamera rázkódását:

– steadycam megoldások

– szoftveres képstabilizálás utómunkában

– elektromos stabilizáló rendszer, más néven gimbal

Steadycam megoldás

A steadycam megoldást már nagyon régen feltalálták a filmiparban. Ennek az eszköznek a működési elve maximálisan a fizika alaptörvényein alapszik. Van egy kamera, amihez egy nagyobb méretű ellensúlyt helyeznek el oly módon, hogy annak súlypontja alacsonyra kerüljön és a gravitációt segítségül hívva stabilizálni tudja a kamerát oly módon, hogy egy minden irányba mozgatható gömbcsuklós szerkezeten keresztül megtartva az egész szerkezetet stabilizálni lehet, minimálisra csökkentve a kamera bemozdulását, az ellensúly kilengését, míg az operatőr tud mozogni a kamerával.

Ezen megoldásból kiindulva léteznek már kis, kézi kamerákhoz és profi, tükörreflexes fényképezőgépekhez használható steadycam-ek, amik elég jó hatásfokkal működnek, de használatuk során elég óvatosan kell mozognia az operatőrnek, mert könnyedén belenghet, ebből adódóan máris billegni kezd a horizont a felvételen. Nem utolsó szempont, hogy ezek elég húzós árcédulával vannak ellátva ahhoz, hogy bárki, hobbi célból ilyeneket vegyen a gyerekek délutáni játszadozásának megörökítéséhez.

Előnyei:

– már lehet velük stabilizálni a kamerát mozgás közben

Hátrányai:

– használata nagy odafigyelést igényel a kezelőjére nézve, mert szemmel kell tartani a kamerát, hogy a témára fókuszáljon, míg a kezelőjének továbbra is óvatosan kell mozognia. Mellőznie kell a hírtelen mozdulatokat.

– Aktív sportolásra, aktívan részt venni a cselekményben amit rögzít, nem tud a kezelése miatt. Ilyenkor kifejezetten csak operatőri feladatokat tud ellátni.

Van számos olyan DIY (do it yourself), csináld magad videó az Interneten, ahol házilag barkácsolnak az emberek kis kézi steadycam-eket az akció kamerájuknak, de valahogy egyik sem győzött meg igazán. Ezzel én is próbálkoztam, magamnak én is készítettem ilyet, de az sem működött maradéktalanul jól. Ha nem figyeltem oda egy pillanatra séta közben, be is lengett a kamera az ellensúly miatt. Ráadásul ezt megint csak nem tudtam használni túra (evezés) közben, és még a tárolása is macerás volt.

Fizikai alapon működő kamera stabilizálásra vannak még egyéb apró praktikák, amikkel fokozni lehet a stabil kameratartást. Erre a Youtube-on Mic Bergsma csatornája elég jól összeszedett pár trükköt, aki már jó pár éve foglalkozik a különféle GoPro kamerák és kiegészítőik tesztelésével és annak bemutatásával. Lehet tőle puskázni, jó ötleteket ellesni.

Szoftveres képstabilizálás utómunkában

Következő megoldás, amit elkezdtem kipróbálni az évek alatt, az a szoftveres képstabilizálás az utómunka során. Ez a terület az elmúlt pár évben nagyon gyorsan fejlődött. Köszönhető ez annak, hogy egyre gyorsabb, erősebb processzorral ellátott számítógépek jelentek meg, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szoftveres képstabilizálás megoldható legyen, mivel komoly porcesszor igényes számításról van szó.

A működése azon alapul, hogy első körben analizálja az általunk felvett videót, majd komoly algoritmusok során megállapítja a videó kép pixeleinek mozgása alapján, hogy merre és milyen mértékben mozog, rázkódik vagy éppen ferde a kép. Ezen adatok kielemzése után úgy forgatja a képet a megfelelő irányba a megfelelő időben, hogy az nagyjából vízszintbe kerüljön. Természetesen ez az elforgatás azzal jár, hogy a kép szélei vagy kilógnak, vagy pedig belógnak. Ezt úgy tudja “eltüntetni” a szoftver, hogy bizonyos mértékben belezoomol a képbe egészen addig, amíg már nem látszódnak a ki-, belógó szélek a forgatás miatt. Attól függően, hogy milyen mértékben volt ferde vagy rázkódott az eredeti felvételünk, annak függvényében zoomol bele a felvételünkbe annak érdekében, hogy a legjobbat tudja kihozni végeredménynek. Sajnos ez a megoldás, a zoomolás minőségromlással jár, mert mint tudjuk, ha egy digitális képbe minél jobban belezoomolunk, annál pixelesebb lesz a kép. És ugye a digitális videófelvétel is állóképekből tevődik össze. Pl.: 30 képkocka másodpercenként.

Sokáig alkalmaztam ezt a megoldást, de nem egy olyan videóm készült el úgy, hogy egyes jeleneteknél sajnos látszódik, hogy túl sokat belezoomolt a szoftver és ott rosszabb a minőség, vagy hogy egyáltalán nem is tudta kiegyenesíteni megfelelően a horizontot. Szóval ez sem bizonyult tökéletes megoldásnak.

Természetesen sokszor lehet törekedni arra, hogy már a felvétel készítése során a lehető legkevésbé rázkódjon a kamera, lassan forgassuk a fejünket, amikor elfordulunk fejünkön a kamerával. De saját tapasztalat, hogy így végigvinni egy több napos túrát elég fárasztó. Sokszor már azon vettem észre magamat, hogy nem is élem át az adott hely szépségének a varázsát, mert a videó felvételre koncentrálok. Ez meg nem annyira volt jó, mert ugye a saját pihenésem, kikapcsolódásom céljából jártam ott, ahol. A legjobb odafigyelés ellenére is mindig szükség volt a szoftveres utómunkával stabilizálni a képet.

Az alábbi ismert szoftverek képesek kép stabilizálásra a teljesség igénye nélkül:

– VirtualDub

– Adobe Premier Pro Wrap Stabilizer funkciója

– Adobe After Effects Motion Tracking megoldása

– ProDAD Mercalli plug-in bővítmény Adobe Premier Pro és After Effects programokba

– Sony Vegas Pro Stabilize Media funkciója

– Youtube önmagában is képes a feltöltött videókon képstabilizálást elvégezni, de ő is a fent említett módon tudja ezt megoldani.

További hátránya ezeknek a szoftveres képstabilizálásoknak, hogy meglehetősen lassítják a videó vágás folyamatát, mivel egyes videó felvételek stabilizálása a szoftvernek időigényes. Függ a számítógép teljesítményétől.

Elektromos stabilizáló rendszerek, másnéven gimbal

Emlékeim szerit az első kis méretű gimbalok nem sokkal a drónok megjelenése után jelentek meg. Akkor még csak szintén a fizikai törvényeket kiszanálva tartották a kamerát vízszintesen.

Ezt követően jelentek meg a kis szervomotorokkal ellátott gimbalok. Ezeknek már megvolt az a nagy előnyük, hogy tudtak előre beállított pozícióból is fix kameratartást végezni, illetve távirányító segítségével lehetett is forgatni minden irányba. Jelenleg, ezen tudású gimbalok a legmodernebbek a drónokon. Az itt elért technikákat vitték át a kézi használatú gimbalokra, annyi különbséggel, hogy itt nem kell a távirányítást rádióvezérelten megoldani. Ezért némiképp olcsóbbak is a drónokra szerelhető társaiknál.

Zhiyun-Tech Z1 Rider gimbal

Zhiyun-Tech Z1 Rider gimbal

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után rátérnék a tesztalanyunkra. A Zhiyun-Tech kínai cég Z1 rider példányát sikerült górcső alá venni. A gyártó számos gimbal terméke közül a Z1 Rider az, ami a legjobban alkalmazható outdoor tevékenységekre, ahol a már meglévő akciókameránkat fixálhatjuk gimballal. Főleg olyan tevékenységre jó, ahol az ember mind a két kezét aktívan használja, pl.: kajakozás/kenuzás, kerékpározás, motorozás, sziklamászás, stb…

Csomagolása nagyon visszafogott, de esztétikus és jól védi az eszközt a szállításkor fellépő külső behatások ellen.

A csomag

Első tapintásra meg is lepődtem, hogy milyen masszív felépítménnyel látták el a terméket.

Gyakorlatilag minden egyes része fémből van. A szervomotorok háza, a tartókarok, de még a “GoPro szabványú” rögzítő rész is. Ennek ellenére mindössze ~100g-al nehezebb kamerával együtt mint egy vízhatlan tokban levő Hero 3-as GoPro kamera. Hero 2-essel meg már lehet, hogy azonos a súlya.

A gimbalt a vezérlő távirányítóval egy 150cm-es vezeték köti össze. Tesztelés során nem is tűnt se túl rövidnek, se túl kezelhetetlenül hosszúnak ez a kábelmennyiség.

A csomag kicsomagolva

Kezelő

Maga a kézi vezérlője is masszív alumínium felépítményt kapott. Az alján kell betölteni a gyárilag kapott egyedi akkumulátorokat, mint egy elemlámpába. A lezárást a zárókupak (és egyben bekapcsoló gomb) rácsavarásával lehet elvégezni.

– Gombok

A kezelőn három gomb található. Egyikkel lehet ténylegesen bekapcsolni a készenléti állapotból / funkciók között lehet váltogatni, a másik két gombbal lehet a kamerát fel / le buktatni, illetve jobbra / balra billenteni horizontálisan, plusz panorámázáshoz lehet forgatni 180 fokban körbe.

a kezelő egység

– LED visszajelző

A kezelőn található még egy kék LED visszajelző. A kezelő végén bekapcsolva a készülék első körben készenléti állapotba kerül, ezt a kék LED visszajelző folyamatos lassú villogással jelzi. A tényleges bekapcsolást követően 4-3-2-1db gyors villogással jelzi, hogy a töltöttség milyen szinten van. 4-et villog gyorsan, majd kis szünet és ismét 4 villanás: 100%-os a töltöttség

3-at villog gyorsan, majd kis szünet és ismét 3 villanás: 75 %-os a töltöttség

2-nél már csak 50%-osa töltöttség

1-nél már csak 25%-os a töltöttség

bekapcsoló gomb

– Micro USB csatlakozó

Található a kezelőn még egy micro USB csatlakozó is. Ennek két funkciója van:

– usb-n keresztül lehet tölteni a kezelő akkumulátorait

– usb-n keresztül csatlakoztathatjuk számítógéphez, ahol az előzetes driver telepítése után, majd a segédprogram telepítését követően tudjuk az eszközt kalibrálni vagy firmware-t (az eszköz vezérlő programját) frissíteni. Minden ilyes fajta gyártó, aki foglalkozik a termékeik utóéletével, készít javított eszköz szoftvereket, amiket a felhasználók ingyen elérnek és telepíthetnek az eszközeikre. Sokszor, az eszköz legyártása után felmerülő esetleges hibákat lehet ezzel javítani, amit a gyártó sem vett észre, teszt időszakban nem jelentkezett nála a hiba.

akkumulátorok helye

 

 

 

 

 

 

Gimbal

felülnézet

Mint már feljebb említettem, maga a gimbal szerkezet masszív fémburkolatot kapott, hogy bírja a gyűrődést. A három darab szervomotor jól láthatóan elkülönül egymástól. A köztes részek is fémből vannak. Egyedül az összekötő kábelek vannak szabadon és egy kicsit öblösre hagyva, hogy tudjon a motor forogni, ne akadályozza a kábel. Első pillantásra ez nem tűnik annyira esztétikusnak, de kis idővel szerintem meg lehet vele barátkozni. Az biztos, hogy ez egy potenciális sérülési lehetőség a gimbalra nézve. A továbbfejlesztett változatnál, amit a gyártó cég nemes egyszerűséggel “Z1 Rider 2”-es elnevezéssel látott el, ott ezek a kábelek már be vannak építve.

Kikapcsolt állapotban lehet tekergetni a részeit minden irányba, hogy könnyebb legyen elpakolni. Ellenben, amikor be van kapcsolva, a kis szervomotorok elég keményen tartják a pozíciójukat. Ha menet közben kell kivenni a kengyelből a kamerát, akkor azért jobb, ha kikapcsoljuk a gimbalt, mert biztosan nem tesz jót a motorszerkezeteknek az ellenirányú plusz erő, amit matatatás közben adhatunk nekik.

Gimbal 4-PIN-es csatlakozója:

4-tűs csatlakozó

Nehezen észrevehető, de a gimbalon található egy apró, 4-tűs csatlakozó. Ezen keresztül a csomagban megtalálható kis kábellel használat közben töltésen tudjuk tartani a GoPro kameránkat. Ez nagyon hasznos lehetőség, mert az ilyen kamerák akkumulátorai alapvetően nem bírnak sokat. Ellenben egy ilyen lehetőséggel jelentősen megnövelhetjük az üzemidejüket. Cserébe viszont a gimbal kezelőjében levő akkumulátor merül gyorsabban. Gyárilag 4 óra üzemidőt ír a gimbalra, de valószínűleg ez lecsökken, ha a kamerát is töltjük róla. Az összekötő kábel nagyon parányi, a csatlakozója is pici, ráadásul elég jól fogja a foglalat, amikor be van kötve, úgyhogy csak óvatosan lehet kihúzni, nehogy kárt tegyünk benne. Talán jobb is, ha ezt a kis kábelt mindig benne tartjuk, mert amúgy is jól fog jönni, amikor már merül a kameránk. Saját tapasztalat…

töltésen levő kamera

A gimbal fő funkciói:

– kamera fix pozícióban tartása bármilyen mozgás ellenére

– jobbra, balra, fel, le mozgást késleltetve finoman tudja követni

– csak a jobbra, balra forgatást követi le finoman késleltetve

– csak a fel, le mozgást követi le finoman késleltetve. Jobbra, balra mozgatás esetén fix pozícióban marad

– horizontális forgatás, beállítás után fix pozíciótartás, illetve finom követési lehetőségek a fentiek közül. Ez utóbbi akkor jöhet nagyon jól, ha felszerelést követően nem vízszintesen áll maga a gimbal sem, ilyenkor utána tudunk korrigálni kézzel, vagy bármilyen más elforgatást szeretnénk fix kiinduló pozíciónak.

– 180 fokos körben panorámázás

Kamera rögzítése a gimbalra:

az üres kengyel

Jó hír az akciókamerák tulajdonosainak, hogy nem csak GoPro kamerát tud befogadni a kengyel, hanem minden más olyan kamerát, aminek fizikai mérete (legfőképp a magassága) megegyezik a GoPro kamerákkal. Ha jól tudom, akkor ilyenek az SJ CAM kamerái is, ellenben a Xiaomi kamerák pár milliméterrel magasabbak, mint az előbb felsoroltak, így ezek elég problémásan férnek bele a kengyelbe. (A lenti videón ez látszik is) A kamerák mélységét rugalmasabban tudjuk kezelni, mert gyárilag adtnak hozzá hosszabb és rövidebb csavart is, így bele tudjuk tenni battery backpackkel ellátott vagy LCD backpackkel ellátott GoPro kamerát is. De beleférnek a régebbi, Hero 2-es és Hero 1-es kamerák is, amik alapvetően még terjedelmesebb mélységgel rendelkeznek az utódaikhoz képest.

rögzített kamera a kengyelben
(+ a töltő kábel becsatlakoztatva)

További előny, hogy a kamera rögzítő pántja nem zavarja az esetlegesen, a lencsére feltett egyéb kiegészítőket (átlátszó lencsevédő; polárszűrő)

Ami kicsit hátrány, hogy pl. a GoPro Hero3 és utódainál a kengyelbe behelyezett kamera wifi ki/be kapcsoló gombja pont takarásba kerül, nem férünk hozzá. Ellenben, ha a rögzítő csavarokat kicsit fellazítjuk, akkor már annyira ki tudjuk húzni a kamerát, hogy hozzáférjünk a gombhoz. Vagy a kamera belső menürendszerében tudjuk még ki/be kapcsolni a wifit.

Gibal rögzítése:

Gimbal rögzítése nagyon egyszerű feladat, mivel a gyártó ellátta egy “GoPro szabványos” rögzítési ponttal, így minden GoPro kiegészítővel kompatibilis.

Az alábbi videón jól be van mutatva, hogy hogyan működik és mit is tud a gimbal. Ezt a videót el Producente Youtube felhasználótól kértem el, mert ilyet nem akartam már készíteni, hiszen számos más ilyen videó van már a neten. Ne tévesszen meg senkit, hogy a videóban egy Rider2-es szerepel. Tudásban pont ugyanazt tudja mint az elődje, a Rider.

GoPro Hero 2-es kamera a kengyelben

Szoftver letöltése, telepítése, kalibrálás, firmware update

A termékhez alapvetően nem kapunk semmilyen CD-t, DVD-t, pedig van elérhető szoftver, driver, ami hasznos lehet még a számunkra. Ezeket innen lehet letölteni a gyártó hivatalos honlapjáról a megfelelő típust kiválasztva.

Én személy szerint frissítettem a firmware-t rajta, V1.04-es verzióról V1.05-re és még be is kalibráltam a szoftver segítségével, de látszólag nem lett se jobb, se rosszabb az előtte levő állapothoz képest, ahogy kijött a gyárból.

Tesztek

Kerékpározás közben:

sisak két kamerával + a gimbal

Első tesztben kerékpározáskor próbáltam ki, hogy mit tud a gimbal. Ehhez a kerékpáros sisakom bal oldalára felszereltem egy Hero 2-es kamerát a szokásos GoPro rögzítési lehetőségekkel, míg a sisakom jobb oldalára felszereltem a gimbalt a szokásos GoPro rögzítési lehetőségekkel, majd a kengyelben rögzítettem egy Hero 3-as kamerát. A kezelőt pedig nemes egyszerűséggel zsebre vágtam. Azt nem mondom, hogy ennyi felszereléssel nem volt még nehéz a fejemen viselni a sisakot, de azért elviselhetetlen sem volt. Minden esetre egy 50 perces kerékpározás még így is belefért.

 

gimbal rögzítése a sisak oldalára

Az alábbi rövid, de velős összehasonlító felvételen nagyon jól látszik a különbség, hogy mennyit számít a gimbal. A bal oldali kamera minden egyes zöttyenésnél beleremeg, ahogy a fejemen is egy picit a sisak, míg a jobb oldali felvételen ezek a rezgések észrevehetetlenek. Nem utolsó sorban nagyon nagy a kontraszt a két felvétel között, amikor mozog a fej. Tovább nem is részletezem, mert önmagáért beszél a felvétel.

 

 

érdekes jelenség lehettem így
a bringán ülve :))

Itt még terveim között szerepel egy olyan teszt videó készítése is, amikor a gimbalt a kormányra rögzítve használom, hogy lássuk, így milyen felvételeket lehet készíteni. Kíváncsi vagyok, hogy az esetleges kemény rázkódásokból mennyit vesz át a gimbal és jelenik meg a felvételben…

 

 

 

 

 

Zhiyun-Tech Z1 Rider kerékpáros sisakra felszerelve

Témakövetés:

A második tesztben nemes egyszerűséggel a gimbalt rászereltem egy három részben kitolható szelfibotra és ezzel mentem követni a kutyát. Jól érzékelhető a kutya sebességéből, hogy legtöbbször kocogtam előtte, de még futás is volt benne lépcsőn felfelé. Szinte itt is végig “úszik” a kamera a levegőben. A gimbal nagyon jól kompenzálja a rázós mozdulatokat.

Szelfibotra felszerelt Zhiyun-Tech Z1 Rider témakövetéshez

Témakövetéssel kapcsolatban pedig mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miket és milyen jól lehet így követni és rögzíteni. Csak egy példa: a kisgyerkőc első, önálló kerékpározós pillanata… 🙂

Gimbal a kajakon:

Következő teszt az, ami a szívemhez legközelebb állt, ugyanis ebben a témában kameráztam eddig a legtöbbet életemben, itt tapasztaltam meg a legtöbbet, hogy mit is jelent a stabil kamerakezelés vagy annak hiánya.

Első lépésben a kerékpározós tesztből visszamaradt sisak szerelvényt használtam, hogy lássuk, milyen az, amikor a túrázó fején van a kamera (sisakon vagy fejpánttal) és mennyire zavaró tud lenni, amikor össze-vissza kapkodja az ember a fejét. A kamerák és a gimbal felállása ugyan az volt, mint korábban. A kezelőt pedig a mentőmellényem zsebébe tettem, a kábel meg a hátam mögött jött le be a hónaljam alatt.

Második lépésben pedig a kajak orrára szereltem fel a gimbalt. Szerencsére a 150 cm hosszú vezetékezés itt is éppen elegendő volt ahhoz, hogy előttem a felső decken a deckháló alá be tudtam tenni a kezelőt egy vízhatlan zsákba. Még éppen kényelmesen elérhető volt. A kamerát pedig a hozzá tartozó wifi-s távirányítóval vezéreltem.

Első beállításkor előre fele vett a kamera, amit eddig soha nem tudtam megvalósítani, mert amint kicsit is billegett alattam a kajak a vízen, a felvételen a horizont úgy billegett fel s alá. Szörnyű látvány volt. Itt a felvételen most ég és föld a különbség.

Majd fordítottam a kamerán, hogy magamat vegyem. Itt elég érdekes kompozíciót lehetett kihozni a dologból 🙂

A videó végén pedig tettem egy kis gyalogos sétát úgy, hogy már csak simán a gimbal+kamera volt a fejemen egy fejpánttal. Itt is nagyon jól lehet látni, hogy a gyaloglás keltette rezgéseket is szinte maradéktalanul tudja kompenzálni.

Zhiyun-Tech Z1 Rider kajakra felszerelve

Azt már az egész tesztelés sorozat elején figyelembe kellett, hogy vegyem, se a gimbal, se a kezelő nem vízálló. Ráadásul a rögzítésre kerülő kamera sem vízálló, miután nem lehet felrögzíteni a kamerát a vízhatlan tokjával együtt. Így minden körülményben oda kell figyelni, nehogy elázzon, beázzon az eszköz. A kajakra rögzített verziónál jól látszódott is a videón, hogy egy rövid, erős zsinórral és egy karabiner segítségével hozzácsatoltam a hajó kötélzetéhez úgy, hogy ha valamilyen oknál fogva mégis leesne a rögzített helyéről, ne tudjon beleesni a vízbe. Még a víz előtt megfogná a zsinór, köszönhetően a zsinór rövidsége miatt.

Ezen rögzítés mellett nem javallott erősebb hullámzó vízre mennem vele, mert a könnyedén felcsapó hullámok a hajó orránál már simán elérhetik a gimbalt és a kamerát is. Természetesen lehet még magasabbra is tenni, de az akkor már sokkal instabilabb lesz a magasban elhelyezkedő súlypont miatt, ezért könnyebben el is engedhet a GoPro-s ragasztó tappancs. Ezekre nagyon oda kell figyelni.

Erősebb hullámzásban esetleg még a fejre vagy sisakra felszerelve továbbra is probléma mentesen tudjuk használni. Természetesen szem előtt tartva azt, hogy mi magunk mennyire vagyunk képesek uralni a hullámokat. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy nem borulunk be, akkor inkább ne alkalmazzuk az eszközt, mert drága tanulópénz lesz, ha minden elázik. Ha körültekintően használjuk az eszközt, akkor sok jó és szép felvételt tudunk vele készíteni vízen közlekedve is.

Terveim között szerepel még, hogy kipróbáljam hogyan is működik a gimbal terepfutás alkalmával úgy, hogy a gimbal+kamera a mellkasra van felszerelve. Amint sikerül beszerezni a megfelelő kiegészítő eszközt, úgy ide fel is kerül róla a videó.

Összefoglaló

Alapvetően sokkal jobbat kaptam, mint amire számítottam. Mind minőségben, mind tudásban.

A masszív felépítmény azért hálás tud lenni. Tesztelés közben sikerült ide-oda vernem a gimbalt, de meg sem kottyant neki. Még a festék sem jött le róla. A kezelő is kapott rendesen, de annak sem lett semmi baja. Szóval látszik, hogy outdoor feladatokra találták ki.

Tudásban számomra meglepően jól teljesített. Minden körülményben jól vizsgázott, nagyon jól tudta kompenzálni a nem kívánatos mozdulatokat.

Kezelésében azért sokkal egyszerűbbnek gondoltam, de a tesztelések során rájöttem, hogy ez a valóságban nem így van. A különböző funkciók közötti váltás a kezelővel kicsit bonyolult, mert nem teljesen egyértelmű, hogy mikor hányat kell nyomni a megfelelő funkcióhoz és mikor mennyit, hogy visszaálljon az alapállapotba. De gondolom ez idővel elsajátítható, megtanulható.

A hosszú kábellel kapcsolatban voltak még komoly aggályaim, hogy azt vajon hova és hogyan fogom tudni elrendezni, mennyire lesz zavaró a valós használat során. Végül a témakövetéses teszt kivételével mindegyik szituációban úgy eltudtam tenni a kezelőt és a kábelt, hogy észrevétlen lett a számomra. Témakövetésnél, ha teljesen kihúztam a szelfibotot (120 cm), végén a gimballal, akkor a maradék 30 cm már kevés volt ahhoz, hogy zsebre tudjam tenni a kezelőt. Végül egy taggal rövidebbre tudtam csak kitolni a botot, így maradt annyi a kábelből, hogy kényelmesen zsebre tudtam tenni a kezelőt.

Az akkumulátor kapacitásával kapcsolatban nagyon kellemeset csalódtam. A kajakos teszt során legalább 3 órát használtam, folyamatos megszakításokkal, kikapcsolásokkal. Próba közben végig 7-8 Celsius fok körüli hideg volt, de a végére ekkor is csak 50%-ra csökkent le a töltöttsége. A kamerát a teszt során nem töltöttem vele. Ellenben, ha használat közben folyamatos töltésen tartjuk vele a GoPro kamerát, akkor már csak megközelítőleg 2 órát bír működni egy huzamba.

nagyobb kapacitású
akkumulátor
kiegészítő akkumulátor tartó

Pozitívum még, hogy lehet kapni hozzá további akkumulátor kiegészítőket. Ekkor már nagyobb kapacitású akkumulátorral is fel lehet szerelni a kezelőt. Ezek az erősebb akkumulátorok fizikai méretükben is hosszabbak, ezért egy kiegészítő markolat csövet lehet a meglévő kezelő aljára felcsavarni, majd annak a végére rácsavarni a lezáró bekapcsolós kupakot. Két darab 9800 mAh-s akkumulátorral, folyamatos használat mellett úgy, hogy közben folyamatos töltés alatt tartotta a GoPro kamerát is, megközelítőleg három órát tudott menni folyamatosan, megállás nélkül. Ekkora teljesítménnyel egy egész napot végig lehet kényelmesen kamerázni úgy, hogy csak akkor kapcsoljuk be, amikor szükséges. Cserébe viszont ezen nagy teljesítményű akkumulátoroknak közel négy óra kell a teljes feltöltéshez.

9800 mAh-s akkumulátorok plusz 230V-os töltő

Ami még zavaró volt, hogy a felvételbe belehallatszik a szervomotorok hangja menet közben. Nyilván ez csak akkor számít, ha az ember síri csendes felvételeket szeretne valamiről készíteni. Abban az esetbe, ha komolyabb környezeti zajok vannak vagy zenét vágunk a videónk alá, akkor ez nem probléma. Ha mégis zavaró lenne, akkor komolyabb hangszerkesztő programokkal (mint pl. Adobe Audition) pár kattintással csodálatosan ki lehet szűrni ezt a nem kívánatos zajt.

Hátrányai:

– a motorokat összekötő kábelek szabadon vannak ezen verziónál, ami sérülés veszélynek van ez által kitéve

– sem a gimbal, sem a kezelő nem vízálló, így csapadékos időben beázhat; esetlegesen rákerülő hó beleolvadhat

– a kamerákat nem lehet rögzíteni a vízhatlan házukkal együtt, így azok is ki vannak téve az elázásnak

– elsőre kicsit bonyolult, nem egyértelmű a funkciók kiválasztása, azok közötti váltás, visszalépés

– a felvételbe belehallatszik a halk szervomotorok hangja

– egy hangyányit lehetne könnyebb

Elérhetőség és ár

Hazai hivatalos forgalmazóról még nem tudok. Ha lehet is kapni, akkor biztosan internetes rendelés után lehet megkapni, ami egészen biztosan felárral fog járni, így inkább jobban járunk, ha saját magunk rendeljük meg.

Az aliexpress.com-on ár szempontjából elég nagy szórásban lehet kapni. Van, aki 280 dollárért vagy még a felett is árulja. Ez a gimbal, ami a tesztelésben szerepelt 170 dollárba került egy un. Hobby-City RC’s store eladótól, ingyenes kiszállítással, ami másfél hét alatt célba érkezett.

További Zhiyun-Tech termékek, amik más célra, más körülmények között alkalmazhatóak:

http://www.zhiyun-tech.com/index.php?m=content&c=index&a=lists&catid=71

 

 

 

 

 

 

Egyszerű, olcsó kiegészítőkkel lehet még tovább fokozni az élvezeteket, hogy ha felhasználunk két 1000-1000 forintos kerékpár kormánycsőre rögzíthető univerzális okos telefon tartót. Az egyik fogja a kezelőt, a másik pedig tartja a telefont, amin wifin keresztül pl. láthatjuk a kamera élő lépét is, így jobban a témán tudjuk tartani a kamerát.

 

Update

(2016.november 21.)

Közel egy éves, havi rendszeres használat mellett előjött az egyik általam korábban már hátrányként definiált tulajdonság, amiből mostanra probléma is kerekedett.

Nem más, mint a kábel adta meg magát. De nem a szabadon levő, motorokat összekötő vékony kábel szakadt el, hanem a fő kábel, ami a kezelőt köti össze a gimballal.

Első jelenség, hogy bekapcsolt állapotban a kéken villogó LED (akkumulátor állapot visszajelző) nem villogott, hanem kb. fele fényerő mellett folyamatosan világított, a gimbal meg nem működött (először észlelt hiba), vagy éppen működött a gimbal, csak a kezelőgombokkal nem lehetett forgatni az egyik irányba (javítás után később a másodjára észlelt hiba). Végül mind a két esetben a kábel becsatlakozásainál mozgatásra előjött a tipikus kontakt hiba jelenség: mozgatásra pár pillanatra megint minden rendesen működött, aztán egy kis elmozdulás után már megint rossz volt.

A hiba forrása

A kábel kivezetése a kezelőből úgy van megoldva, hogy nincsen semmilyen védelme a kábelnek az éles alumínium ház találkozásánál, így már nem az volt a kérdés, hogy megtörik-e itt egyáltalán a vezeték, hanem az, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Minél többet használja így az ember, annál hamarabb fog ez bekövetkezni. Ez a hiba a Z1 Rider típusnál sajnos gyártói konstrukciós hiba. Erre oda kellett volna figyelniük a tervezésnél. Utólag visszanézve, a későbbi szériáknál már gyárilag orvosolták ezt a hibaforrást. És ez a hiba a kábel másik végénél is, ahol becsatlakozik a gimbalba, ott is előjött (másodjára itt tört meg).

Többszöri kábeljavítás (megszakad szál megkeresése, majd annak forrasztása) után úgy döntöttem, hogy felveszem a kapcsolatot a gyártóval, mert ez így már nem mehetett tovább, hogy állandó jelleggel megtörik. Így sajnos kiszámíthatatlan a működése, nem lehet vele tervezni.

Sorozatos levélváltás után sikerül a gyártónak is behatárolnia a problémát és végül ők is arra jutottak, hogy ki kell cserélni a kábelt (milyen meglepő :)). Típus egyeztetés és több fotó csatolása után végül megtaláltuk a megfelelő kábelt.

Végezetül Paypal-os fizetést követően 7 napon belül DHL futárszolgálattal megküldték az új kábeleket. Merthogy rendeltem 3db-ot is, biztos, ami biztos 🙂 Meg hát 4 USD /db áron adták + 17 USD szállítási költséggel.

a csomag
és tartalma

 

 

 

 

 

 

 

házilag javított kábel
nem szép látvány 🙁

 

 

 

 

 

a hiba helye a kezelőnél
látszik, hogy milyen éles az
alumínium perem a kábel alatt
ugyanez a jelenség a gimbal
oldalon is, ahol bemegy a kábel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

fent az eredeti kábelt leszrító elemek
lent pedig az újak, amin már látszik, hogy kapott egy fészket
a kábel törésgátlója
csere után, immár a törésgátlóval ellátott kábel a kezelőnél

 

csere után a gimbal oldalon is ott a törésgátló
gimbal oldalon az alábbi 4db 1,5-es imbusz csavart kell kicsavarni,
hogy a kábel ki tudjuk szabadítani

 

illetve még a nyák panelt rögzítő két csavart is ki kell csavarozni,
hogy ki tudjuk azt billenteni a helyéről, ami után már le tudjuk húzni
a csatlakozóról a vezetéket

 

csak ennyi szerszám kell a szereléshez: 1,5mm-es imbusz csavarhúzó

Mindenképpen pozitívum az, ahogy hozzám álltak, kezelték a problémámat. Napról-napra folyt az egyeztetés levelezésen keresztül, így a lehető leghamarabb pontot tudtam tenni az ügyre.

Pozitívum volt még az olcsó alkatrész ár és a gyors szállítás.

Ami (kicsit) negatívum: az eredeti kábel hossza 1,5 méter volt, míg az új, csere kábelek már csak 1 méteresek.

 

Zhiyun-Tech Z1 Rider gimbal

 

« 1 of 2 »