Már sokszor jártam Velencében, de mindig a Vogalonga (www.vogalonga.com) keretében, ami minden évben pünkösd vasárnap van megrendezve.
Most úgy döntöttem harmad magammal, hogy idén, 2014-ben is evezünk Velencében, de a versenytől függetlenül, csak saját magunk szórakoztatására. Így hát úgy döntöttünk, hogy a verseny napján mi is beevezünk Velencébe a Szent Márk térhez, megnézzük a rajtot, megvárjuk, amíg elvonul a mérhetetlen nagy tömeg (2-3 ezer evezős hajó), majd fogjuk magunkat és amerre kedvünk tartja, beevezünk a kis “utcákba”. De az előtte való nap még ellátogattunk Muranora és Buranora is…
Velence a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_(Olaszorsz%C3%A1g)
Fontos tudnivalók, ha Velencébe szeretnénk bemerészkedni tengeri kajakkal:
– Első, és legfontosabb tudnivaló, hogy Velencében a fő közlekedési eszköz a motorcsónak. Ezek után következnek a tömegközlekedési kishajók a vaporettók, majd a nagyobb személyszállító hajók, és végül a révkalauz hajók, amik mögött ott tornyosulnak az óceánjárók.
Ha tengeri kajakkal kívánunk beevezni Velencébe, vagy annak közelébe, akkor arra készüljünk fel, hogy úgy fogjuk magunkat érezni a kajakjainkban, mint amikor a vadkacsa mama a kicsinyeivel próbál átkelni a 2×2 sávos autópályán. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a közlekedés kajakkal ebben a nagy forgalomban, így ez ne riasszon vissza minket.
– Második fontos szabály, hogy legyen rajtunk hullámkötény és mentőmellény. Jó ha tudjuk uralni a hajót magunk alatt és nem ijedünk meg a sok hullámtól, mert az lesz bőven minden irányból össze-vissza.
– Harmadik fontos szabály, hogy figyeljünk a kijelölt hajó útvonalakra. Ezeket hatalmas, három cölöpből álló oszlop együttesek jelzik, és ezek sokasága rajzolja ki a vízen a hajók útvonalát. Az összes motorcsónak, vaporettók, nagyobb hajók ezeken belül közlekednek. Néha előfordulhat, hogy egy-egy motorcsónakos levág kisebb szakaszokat, de nem ez a jellemző, mivel másutt sekély a víz, nem merik nagyon kockáztatni a hajójuk épségét. Bár vannak kivételek, láttunk is rá példát…
Ha ezeknek a hajóutaknak a szélein közlekedünk, vagy azokon kívül, akkor nem esik bajunk. Ha keresztezni kell őket, akkor érdemes a legrövidebb úton lendületesen átvágni. Lehetőleg ne ott szöszmötöljünk a közepén. Maradjunk mindig egy kupacban, így jobban észrevehetőek vagyunk, és még könnyebben is ki tudnak minket kerülni, mintha össze-vissza szanaszét lennék.
Az a tapasztalatom, hogy alapvetően odafigyelnek a kajakosokra. Ha közelebb érnek a motorcsónakosok, lelassítanak. Még a vaporettók is, hogy kisebb hullámokat keltsenek. De azért jobb, ha nem erre alapozunk egy hajó út átkelést.
– Negyedik fontos szabály, hogy nagyon legyünk figyelmesek a főbb forgalmi csomópontokban. Ezek szinte kivétel nélkül a vaporettó hajóállomások. Ilyenből van bőven Velence körül és Muranon, Buranon is. Ezeket érdemes tisztes távolságból kikerülni, mivel itt 5 percenkét jönnek, mennek, forgolódnak a gyorsjáratú vaporettó hajók. Ez egy kifejezetten veszélyes pont Velencében és Buranon, Muranon is. Erre tényleg oda kell figyelni! Ha tisztes távolságban és jól látható helyen haladunk el az ilyen állomások mellett, akkor nem eshet bajunk, mert mindig időben észre fognak venni minket. A kis “utcákban”, csatornákban már a béke és a nyugalom honol…
– Fontos még tudnunk, hogy Velencében, a csatornákban is van KRESZ. Itt is vannak egy irányú “utcák” és behajtani tilos táblák. A beláthatatlan sarkokon érdemes akármilyen hangjelzést adni, hogy ne érjen minket meglepetés, amikor befordulunk. A helyiek is így csinálják… Kurjongatnak, kiabálnak, fütyülnek… 🙂 Vannak elvétve olyan sarkok, amik fel vannak szerelve tükrökkel, de nem ez a jellemző. Inkább hagyatkozzunk a szánkra és a füleinkre.
Mivel mi kajakosok Velencében komoly konkurenciának számítunk a gondolások között, így érdemes arra felkészülnünk, hogy egy-egy gondolás fújni fog ránk, megjegyzéseket fog tenni. Abban az esetben viszont, ha a Vogalonga idejére ütemezzük az evezésünket, akkor sokkal, de sokkal elnézőbbek, mivel úgy sem tudják megoldani, hogy a körmenetből visszaérkező nagy tömeg ne menjen szét a szélrózsa minden irányába. Ilyenkor még azt is elnézik, ha behajtunk a behajtani tilos tábla (piros – fehér – piros csíkos) ellenére egy utcába. De ettől ez még ugyanúgy szabálytalan…
Akkor irány Budapestről Velencébe…
Egy péntek délelőtti, budapesti indulással este 8-ra le lehet érni a Lidora (félsziget), a Punta Sabbioniban található Miramare kempingbe. Ha a Vogalonga idejére tervezzük az evezést, ilyenkor érdemes az érkezés előtt 1-2 héttel foglalni szálláshelyet, mivel rendkívül nagy az érdeklődés. Az összes környékbeli kemping ilyenkor zsúfolásig van (kajakos) vendégekkel. Maga a kemping kulturált, rendezett.
és útvonal a vízre szálló helyre
Vizes blokkjai tiszták, jól ellátottak, és a kedvünkért még a recepción is törik a magyart, adnak magyar nyelvű tájékoztatót a kempingről, a Vogalonga versenyről.
Egyedüli szívfájdalom az lehet, hogy nincs a kempingnek közvetlen kapcsolata a tengerparttal, mivel a tengert és a kempinget elválasztja egy út és azon túl pedig egy magas kerítés és egy épülőben lévő kikötő. Ha valaki csak fürdőzés céljából választja ezt a kempinget, akkor jobb, ha letesz erről a kempingről. Olyan kempinget, ahol van jó homokos tengerpart, inkább Lido Di Jesoloban kell keresni. A korábbi tapasztalatokból ismerve a Scarpiland keping (www.scarpiland.com) kiváló választás lehet. Nekünk ez most nem volt opció, mivel mi a pünkösd vasárnap reggelt Velencébe való beevezéssel terveztük, így fontos volt, hogy a lehető közelebb legyünk Velencéhez, hogy időben a rajthelyhez érjünk, ami Velencében a Szent Márk tér előtti rész a vízen.
Murano, Burano felfedezése
Szombati napunkat Burano és Murano felfedezésére szenteltük. Reggeli vízre szálláshoz keresnünk kellett egy helyet, amit végül a Punta Sabbioni hajóállomás (és buszvégállomás) után találtuk meg. Kicsi, homokos partszakasz, közvetlenül az út mellett (piros csillag). Amolyan szabad strand jellegű partszakasz. Ez vízre szállásra kiválóan alkalmas terület.
Egyedül egy derékig érő kőfal választja el a partot az autó úttól, de ezen is könnyen át lehet kelni, mert van rajta lépcső. Itt közvetlenül az út mellett nem szabad leparkolni a KRESZ szerint, de 2-300 méterrel arrébb az út mellett van már egy nagyobb múrvás terület, ahol ott lehet hagyni ingyenesen az autókat (piros nyíl). Érdemes jó korán ide is befutni, mivel ennek az ingyenes parkolóhelynek is véges a befogadó képessége. Főleg akkor, ha éppen Vogalonga időszakában vagyunk itt.
Innen ~5km-re van a lagúnák között Burano. 6-7 km/h-s utazó sebességgel kicsit kevesebb mint 1 óra alatt el is lehet jutni kajakkal Buranora. Aki nem ismeri a helyi viszonyokat, azoknak érdemes vinni GPS-t, amibe előre be van táplálva az útirány. Vagy ha térképről jól tud tájékozódni, akkor térképet és iránytűt, mivel a lagúnák között könnyen el lehet tévedni. Sok kisebb, nagyobb sziget van erre fele, amik között csak kisebb átjárók vannak, amiket messziről alig lehet észre vennei. Bosszantó tud lenni, amikor eltévedünk és sehol nem találjuk a kiutat vagy a megfelelő útirányt. Ha nagyon elvesztettük a tájékozódásunkat, akkor keressünk egy közelben levő hajó utat, amit a cölöpök jeleznek. Ezek mentén hamarabb meglelhetjük a helyes irányt. Meg nem utolsó sorban, itt könnyebb is haladás, mivel a hajóutakban ki van mélyítve a meder. Máshol mindenütt térdig vagy bokáig ér csak a víz.
A térképen a zöld vonallal jelzett útvonalon Punta Sabbioniból kényelmesen el lehet jutni Buranora kevesebb, mit egy óra alatt. Érdemes Buranot az Észak-keleti irányból megközelíteni, amerről a kijelőlt hajóútvonal is megközelíti, mivel mint korábban említettem, másutt eléggé változó a vízszint és sok helyen alacsony a vízszint. Utána a térképen jelzett útvonalakon érdemes bejárni a fő csatornákat.
A fenti, északi ponton van Burano vaporetto kikötője (!!!-jelekkel leölve), azt érdemes elkerülni a sűrű forgalom miatt. Érdemes lemenni a sziget déli csücskére (A-B pont), és ott bemenni az egyik fő csatornába (A) a Fondamenta del Pizzo sétáló utca mellett.
Az egyenes csatorna végén jobbra és balra is el lehet menni. Érdemes jobbra menni, mert balra egyből kikeveredik az ember megint a nyílt buranoi vízekre. Jobbra viszont további szűk csatornákban tudunk tovább kalandozni a Fondamenta di Cavanella mentén.
Itt fél úton lesz majd egy gyalog híd, aminek kicsit alacsonyan van a padlója, de egy kis lehajolással át lehet alatta siklani (első piros kör középen).
Majd egy éles balos kanyar után egy szép fa híd alatt (második piros kör jobbra) visz minket tovább az út.
Ezen csatorna már kivisz minket megint a szigetről, de a következő lehetőségnél jobbra fordulva újra bemehetünk egy másik csatornába (zöld nyilakkal jelölve a haladási irány) a Fondamenta Cao di Rio mentén.
Ennek a csatornának a közepén van egy híd (piros kör és egy ! jel), ami meglehetősen alacsony. Első ránézésre végleg az utunkat állja, de egy kis tornázással alá lehet keveredni, majd ki lehet bújni a másik oldalon. Azoknak, akik olyan kajakkal rendelkeznek, amikben nem lehet jól hanyatt feküdni, azoknak viszont nem ajánlatos itt tornázni, mert lehet, hogy borulás lesz a vége.
Ha sikeresen túl jutottunk ezen az alacsony gyalog hídon, akkor utána egy meglehetősen szép szakasz tárul elénk. Színes házakkal és egy szép kanyarral a csatornában. Ha itt tovább haladunk, akkor a kanyar után már egyből magunk előtt láthatjuk Burano egyetlen magas templom tornyát a Chiesa di San Martino-t. Egyetlen egy híd van még előttünk, de ez alatt nagyon kényelmesen át lehet haladni.
Az utolsó kanyar után pedig ismét kijutunk a buranoi nyílt vízekre (B-pont)
Kikötés Burano-n a városnézés erejéig
Az alábbi Google térképen jól látható, hogy Burano szigetének a Keleti oldalán található egy remek kibetonozott lejáró. A lenti térképen a piros négyzet és az kinagyítva. Itt kényelmesen ki lehet jutni a partra, ahonnan pedig kézzel kényelmesen fel lehet vinni a hajókat, hogy másnak ne legyenek útban. Mi a közvetlenül mellette elhelyezkedő füves területre tettük le a hajókat és innen indultunk gyalogosan bejárni a szigetet.
Fontos megjegyezni, hogy a sziget körbe mindenhol mesterséges partéllel van ellátva, tehát hiába is keresünk homokos plázsokat, hogy ott kiköthessünk, nem fogunk találni. A folyamatos, erős hullámzás miatt kénytelenek így védeni a partvonalat a víz eróziói miatt. Mivel itt mindenki motorcsónakkal közlekedik, így a számukra alkalmas kikötési lehetőségekkel találkozhatunk, ami móló vagy ilyen magas part. Ezekre motorcsónakból valóban könnyű kilépni, de egy kajakos számára ezek mind nagyon magasan vannak. Egy ilyen fent megjelölt beton lejáró kincs a kajakosok számára.
Ha gyalogosan is szeretnénk bejárni a szigetet, akkor érdemes ezt úgy időzíteni, hogy ne a szieszta idejére essen. Ha szeretnénk beülni valahova enni, akkor mindenképp figyeljünk erre oda. Délután fél 2-2 környékén mindenki elvonul pihenni 1-2 órára. Ekkor a kávézók, éttermek 99%-a be is zár. Ez Buranora és Muranora kifejezetten jellemző, mert itt lényegesen kisebb az állandó turistaforgalom, mint Velencében. A sziget nem túl nagy, kb. 1 óra alatt be lehet járni gyalog. A komolyabb értékeket természetesen nem ajánlott a kajakokban tartani, de a hajókat ott lehet hagyni. Mi biztos, ami biztos magunkkal vittük az evezőket is, de ettől függetlenül senki sem piszkálta a hajókat. De tény, hogy érdekesen nézhettünk ki, amikor a városban a kirakatok előtt evezővel a kezünkben sétáltunk 🙂
Murano
Burano szigetét elhagyva egy 1 óra 20 perces kényelmes evezés után el lehet jutni Muranora. Az út nagyjából 6km hosszú. Az alábbi képen berajzoltam az ajánlott útvonalat. Ettől persze el lehet térni, csak ha más merre megyünk, a lagúnák között azért könnyű eltévedni. Ezt az útvonalat amúgy is könnyű követni, mert itt megy a hajóút is. A már korábban említett három lábú cölöpök végig jelzik az útvonalat és a rajta közlekedők is. A hajóút mellett biztonságosan el lehet jutni Muranora.
Murano szigete talán nem annyira izgalmas kajakozás szempontjából, mint Burano. Itt nincsenek olyan rendkívül keskeny csatornák, mint Buranon. Van pár nagyobb csatorna, amit végig lehet evezni és ennyi. Ha az időbe belefér, akkor érdemes bejárni őket, de személy szerint számomra Burano izgalmasabb volt. Gyalogosan ezt a szigetet már nem jártuk be, mert korábbi látogatásaim során már tudtam, hogy az üzletek kirakataiban 95%-ban biztosan mindenféle csicsás üvegből készült edényeket fogok látni. Természetesen, ha valaki ezeket az üvegmíves csodákat kívánja megnézni (merthogy ezen mesteremberek miatt híres ez a sziget), akkor szánjon rá minimum 2 órát a gyaloglásra, mivel ez a sziget (csoport) jóval nagyobb, mint Burano.
Mi a sziget déli csücskénél, az egyik csatornában tudtunk csak kikötni. Jóformán sehol sem találtunk olyan remek kiszálló helyet, mint amilyen Buranon volt, így kénytelenek voltunk a magas partra kiszállni egy lépcső mentén. Nem éppen a legkellemesebb kikötési lehetőség. Magas part, algás alsó lépcsőfokok, fent pedig hömpölygő turista áradat és kirakatsorok. De végül kifért három kajak egymás után a magas part szélére úgy, hogy senkit se zavarjon, pedig volt, hogy az egyik boltos kiszólt, nem fognak tudni hozzá kikötni. Megoldottuk. Innen gyalog 5 percre van egy remek kis kávézó, étterem jó nagy terasszal és szép kilátással Velence irányába. A délutáni napsütésben itt pihentük ki az ide tartó utunkat.
Muranoról a visszaút Punta Sabbioni-ig megközelítőleg 7,2 km hosszú. Ha egy naposra tervezi valaki ezen szigetek bejárását egymás után, akkor ezzel a távolsággal számoljon még a visszaútra. Ez alsó hangon is másfél óra evezést jelent és ez csak több is lehet, ha kedvezőtlen a széljárás. Mi az alábbi útvonalon mentünk vissza Punta Sabbioniba:
Ha a kis nyíláson keresztül megtöltjük a napi tárolót, akkor azon keresztül meglehetősen kínszenvedés megkeresni és kivenni bármit is. Én itt két problémát is látok: 1., túl kicsi a nyílás; 2,, a túl kicsi nyíláshoz indokolatlanul nagy a napi tároló rekesz mérete. Ezt szerintem jobban is átgondolhatták volna. Már csak azért is, mert így értékes és hasznos helyet vettek el a hátsó nagy rekeszből.
