DJI Mavic Pro

Gyártó: DJI

Modell: Mavic Pro

Weboldal: www.dji.com

Méretadatok a drónról:

Drón:

Súly: 743g
Max. emelkedési sebesség: 5m/s
Max. süllyedési sebesség: 3m/s
Max. sebesség: 65km/h
Max. tengerszint feletti magasság: 5000m
Max. repülési idő: 27 perc
Max. lebegési idő: 24 perc
Működési hőmérséklet: 0-40 Celsius
GPS mód: GPS / GLONASS

Távirányító:

Frekvencia: 2.4 GHz – 2.483 GHz
Mavic és slusszkulcs
Max. jelátviteli távolság
FCC: 7km
CE: 4km
Akkumulátor: 2970mAh
Működési hőmérséklet: 0 – 40 Celsius
Működési feszültség: 950mA @ 3.7V
Támogatott mobil méret:
Vastagság: 6.5-8.5mm
Hosszúság max.: 160mm
Támogatott csatlakozók: Lightning, Micro USB, USB

Akkumulátor:

Kapacitás: 3830 mAh
Feszültség: 11.4 V
Típus: LiPo 3S
Súly: 240g
Működési hőmérséklet: 5 – 40 Celsius

Kamera:

Szenzor: 1/2.3″ (CMOS), Effektív pixel: 12.35 M
Lencse: Látószög: 78.8°, 28mm, f/2.2
ISO tartomány:100-3200 (video), 100-1600 (fotó)
Shutter: 8s-1/8000s
Max. képméret: 4000×3000
Fotókészítő módok: Egyszerű kép, Sorozatkép

Videó:

C4K: 4096×2160 24p
4K: 3840×2160 24/25/30p
2.7K: 2704×1520 24/25/30p
FHD: 1920×1080 24/25/30/48/50/60/96p
HD: 1280×720 24/25/30/48/50/60/120p
Max. bitráta: 60 Mbps
Támogatott fájlformátumok: FAT32, exFAT
Fotó: JPEG, DNG
Videó: MP4, MOV (MPEG-4 AVC/H.264)
Memóriakártya: Micro SD, max. 64GB kapacitás

Gimbal:

Irányítható tartomány:
Pitch: -90° – +30°
Roll: 0° – 90°
Stabilizáció: 3 tengelyes

Akadályérzékelő rendszer:

Precíziós mértéktartomány: 0.7m – 15m
Működési környezet: Tiszta felületű minta és megfelelő világítás (lux>15)

Helyzetmeghatározó rendszer:

Sebességtartomány: 36km/h alatt, 2m távolságra a talajtól
Működési tartomány: 0.3-13m
Működési környezet: Tiszta felületű minta és megfelelő világítás (lux>15)

Hasznos linkek, előzmények:

Mi az a drón

DJI drónokhoz és a biztonságos repüléshez hasznos tanácsok

A több mint két éves Phantom 3 Advanceddel való repülés után már nagyon vártam valamilyen olyan drónra, ami fizikai méreteiben kisebb, mint a Phantom 3, mivel ezt macerásabb szállítani, de azért legyen még elfogadható mérete és tudása. Túráim során 90%-ban kajakban szállítottam, használtam a Phantom 3-at.. Munka során kevésbé volt probléma a mérete, mert akkor csak egy hátizsákot kellett vinni és azt is általában autóval tettem. Ha gyalogosan túráztam, azért akkor is macerás volt cipelni a Phantomot, mert elfoglalt így is egy hátizsákot amiben a drónon kívül mást már nem nagyon lehetett beletenni.

Nagy örömmel fogadtam, amikor kiderült, hogy a DJI is olyan irányba mozdul el, hogy csökkentse a drónjaik méreteit, akár olyan megoldással, hogy az valamilyen módon összecsukható legyen. Ennek eredményéül született meg a Mavic Pro.

Miután hozzájutottam egy bontatlan Mavic Pro-hoz, izgatottan vártam, hogy mégis milyen lesz a használata, kezelhetősége, szállíthatósága.

Felépítése, tudása, technikai paraméterei:

Mikor a kezembe került a doboza, már akkor feltűnt, hogy ez bizony jóval kisebb doboz, kb. a harmada a Phantom 3 dobozának, így elég bizakodó lettem. Miután kibontottam a dobozt és megláttam, hogy benne maga a drón a doboznak továbbiakban csak a felét foglalja el, hát ekkor már nagyon örültem és nehezen hittem a szememnek. A motorokat tartó karok behajthatósága annyira ötletesen van kitalálva, hogy jobban talán nem is lehetne ezt megoldani. Az egész drón összecsukva kb. két tenyérnyi helyet foglal el. Magasságban még a 10 centiméter sem éri el. Pontosan 8,3 cm. Nem túlzás, ha azt mondom, egy nagyobb oldalzsebbel ellátott túranadrág zsebében is elfér az egész gép. Ez így nagyszerűen hangzik, de mi van, ha felkerülnek rá a propellerek?! Hát akkor sincs semmi, mert a propellerek is összecsukhatóak, amiket visszahajtva úgy rásimulnak a Mavic hátára és az aljára, hogy gyakorlatilag semmivel sem lesz terjedelmesebb a drón. Elképesztően ügyesek voltak a DJI mérnökök, de komolyan. Ennél helytakarékosabban úgy összecsukni egy drónt, hogy még a propellerek is rajta vannak, nem lehetett volna megoldani, ez szinte biztos. Egyedül az lehet kicsit zavaró, hogy az összehajtogatott propellerek lobognak ide-oda. Ha az ember zsebre akarja vágni a gépet, a lifegő propellerbe egészen biztosan beleakad a kabát/nadrág zsebe. De ezt orvosolni lehet egyből egy tépőzáras pántlikával, amivel az egész gépet át lehet kötni és már meg is van oldva.

Maga a drón műanyagból van, de az alján végig fut egy alumínium hűtőborda, illetve a motorokat tartó karok, amik behajthatóak, azok nem teljesen műanyagból vannak. Valamilyen vegyes anyag lehet, egy kicsit fémes hatásban kopognak, ha megkocogtatja az ember.

A gimbal és a kamera jóval kisebb lett, mint amik a Phantom drónokon vannak. Első ránézésre elég érzékeny pontnak tűnik ez az egész gépre nézve. Picurka és sérülékeny és még a gumicsillapításos felfüggesztés is aggasztóan könnyen mozog, ha megrázza az ember. Majd kiderül, hogy ez hogyan is viselkedik a valóságban. A gimbal kapott egy kis apró műanyag rögzítő elemet, ami a szállítás során fixálja a gimbalt, hogy ne mozogjon. Az egész kamera pedig kapott egy buborék formájú átlátszó, nagy tisztaságú műanyag burkolatot. Ha ki van véve a gimbal fixáló műanyag, akkor e mögül a műanyag burkolat mögül tud dolgozni a kamera. Az már más kérdés, hogy nem fog-e bezavarni a felvételbe.

Kamera fókusz. A kamera képes fókuszálni is, amit eddig nem tudott egyik ilyen középkategóriás drón sem. A Mavic Pro már tudja ezt. Igaz, hogy nem túl sok értelme van ennek, mivel a levegőben, fent a magasban ennek gyakorlatilag semmi értelme sincs, mivel a végtelenbe ellátva gyakorlatilag nem érvényesül a fókuszáláskor megjelenő mélységélesség. Akkor lehet ennek hasznát venni, ha az ember olyan hegyek között repül, ahol esetleg ez minimálisan érződhet. Illetve még akkor, ha tripod módban, vagy kézi gimbalként használja az ember a

kameráját. Fókuszálni elég egyszerű vele: az okos telefon élő képén csak oda kell koppintani, ahova szeretnénk, hogy fókuszáljon. Ez tervezett, a tárgyra komponált repülésnél jól jöhet. Végezetül a távvezérlőn csak egy gombnyomás és vissza is áll a fókuszpont középre. Akkor lehet baj, ha véletlenül beletapizunk a kijelzőbe és emiatt félre fókuszálunk, amit nem veszünk észre és csak utólag tűnik fel a nyersanyag visszanézésekor. Meg kell jegyezni, hogy itt nem digitális fókuszról vagy valamilyen szoftveres hókuszpókusz módszerrel oldották meg a fókuszálást, hanem a kamera ténylegesen képes egy minimális fókuszálásra, lencsék mozgatására.

Az akkumulátor fizikai mérete kb. harmad akkora, mint a Phantom akkumulátora. A behelyezése elég egyszerű, határozottan bepattannak a pöckök a helyükre. Kivenni is két oldalsó pöcök egyidejű benyomásával lehet. Az akkumulátor a drón hátán kapott helyet, még véletlenül sem tud kirepülni belőle az agresszív mozgások ellenére sem. Mint köztudott, a Phantom 4-es gépeknél ez sajnos többször előfordult. Természetesen a Mavic akkumulátorai is már intelligens akkumulátorok, amik saját maguk szabályozzák tárolás során a kisülés mértékét, hogy minél kevésbé sérüljön és ezáltal ne csökkenjen az akkumulátor élettartama. Alapbeállítás szerint 10 nap tárolás után kezdi szépen, lassan kisütni magát 50%-ra. Ez több napig is eltarthat. Ha hónapokig nem nyúlunk hozzá, akkor akár ki is süti magát 25%-ra is.

Repülés közben 10%-ra lemerített akkumulátort ~1 óra alatt fel lehet tölteni.

A távvezérlőnél is csodát alkottak. Úgy összezsugorították, hogy az már félelmetes és azt hinné az ember, hogy ez valami apró kvarcjáték vagy mi. Nem is értem, hogy korábban a Phantomoknak miért nem tudtak ennyire kicsi távvezérlőt gyártani, ha már ekkora helyre is belefér a technika. A távvezérlő nem nagyobb mint egy átlagos okos telefon. Egyedül a vastagságban tér el. Az antennái szintén kihajthatóak, mint az elődjeiknél, bár itt is javítottak a kényelmen, hiszen úgy simul össze a két antenna, amikor be van hajtva, hogy az egy vonalba kerül. Gyakorlatilag itt sem lesz olyan probléma, hogy az antenna behajtott állapotban beakadjon ide-oda. Ez a Phantom távirányítójával rendszeresen előfordult. A kihajtható telefontartó konzol is remekül van kitalálva. Ha be van csukva, belesimul a távvezérlő dimenzióiba. Ha ki van nyitva, akkor úgy tudja befogni a telefont, mintha egy rák az ollói között tartana valamit. Mindezt két kézzel fogva egészen kényelmes tartást tud biztosítani. Kényelmesen helyezkedik el a tenyerekben és még az irányító karok is kényelmesen elérhetőek. Ami még számomra nagyon szimpatikus, az pedig a távvezérlőn a nagy felületű LCD kijelző. Gyakorlatilag minden fontos adatot itt is megjelenít a kijelző, ami fontos a repülés szempontjából. Megjelenik itt a magasság, távolság, sebesség, műholdak száma, töltöttség kijelzése a drónra és a távvezérlőre is, expozíció kompenzáció, kamera üzemállapota, sd kártya. Gyakorlatilag tényleg minden leolvasható róla. Ez nagyon praktikus tud lenni akkor,

ha repülés közben az applikáció megadja magát vagy megszakad a jel, de a távvezérlő még továbbra is tartja a kapcsolatot. A kijelző fényereje is meglehetősen erős, szinte már agresszív, ami jó jel, mert a verőfényes napsütésben bizony minden LCD kijelző itt vérzik el, hogy gyenge a fényereje és nem látni rajta semmit. Majd kiderül, hogy itt mi a helyzet, mindenesetre biztató a fényereje.

Wifi-s távvezérlésre is van lehetőségünk. Ekkor a drón oldalán, ahol a Micro SD kártya nyílása is van, át kell kapcsolni egy kis kapcsolót RC módról Wifi módra. Ezután már elfelejthetjük magát a távvezérlőt, mert nem fog kelleni. Egyedül csak az okos telefonunk fog kelleni. Be kell kapcsolni a drónt és az okos telefonon rá kell kapcsolódni a megfelelő SSID-vel ellátott wifire amit a Mavic sugároz. Természetesen wifihez való kapcsolódás adatai megtalálhatóak a drón akkumulátor tartójában egy

matricán (ssid; jelszó; QR kód a gyorsabb adatbevitelhez). Ha sikerült kapcsolódnunk, akkor már csak az applikációt kell elindítani (DJI Go vagy Litchi), ami egyből érzékeli, hogy wifin kapcsolódunk, így a telefon kijelzőjén kapunk virtuális irányító karokat. Azt nem mondanám, hogy 100%-ban átadja azt az érzést, amikor az ember ujjai valóban a távvezérlő kis botkormányait mozgatja. Döntse el mindenki magában, hogy ez az irányítási mód mennyire lehet jó / hasznos vagy sem. Számomra teljesen idegen ez a módja egy drón irányításának.

Egyes egyedül akkor találtam hasznosnak, amikor a drónt simán csak stabilizált kézi kameraként használtam. Az okos telefonon láttam az élő képet, tudtam rajta indítani és leállítani a felvételeket, mindezt úgy, hogy a másik kezemben nem kellett tartani a távvezérlőt és az okos telefont. Itt valóban hasznosnak látom ezt a wifi-s, csak okos telefon vezérléses megoldást.

Saját tapasztalatok

Drón – Okostelefon – Applikációk

Első használat során egyből szembesültem, hogy a DJI GO applikációt updatelni kellett a DJI GO 4.0-ra, mert a régebbi GO már nem ismerte a Mavic Pro-t. Ahhoz, hogy használni lehessen a drónt, Interneten keresztül be kell regisztrálni és ez csak a DJI GO applikáción keresztül lehetséges. Mavic esetében pedig már csak a 4.0-ás

verzióban lehetséges. Ezt követően máris elérhetőek voltak az applikációban a különböző beállítások. Egyből fel is tűnt, hogy az elülső szenzoroknak már van is térben való jelölése az applikációban, ami megjelenik a kijelzőn is. Ha nincs előtte semmi, akkor zöld csíkok vannak. Ha már közelítem a tenyerem a gép orra felé, előbb sárgára vált, majd pirosra és még csipog is, jelezvén az akadályt.

Természetesen a GO applikáció egyből jelezte, hogy elérhető újabb firmware a drónhoz. Ezt az update lehetőséget inkább kihagytam a korábbi tapasztalatok miatt. Erről bővebben már írtam a drónos tapasztalataimat összegyűjtő írásban, hogy milyen problémák léphetnek fel. Ha a használat során minden probléma mentesen működik, akkor ez így is marad és nem update-elek semmit.

Litchi vs. DJI GO applikációk

Természetesen a Litchi applikációt is updatelni kellett, hogy tudja kezelni a Mavicot. Első indulás után máris megjelent a szokásos Litchi felület és a beállítások lehetősége. Első ránézésre annyi a különbség az előző verzióhóz képest, hogy baloldalt megjelentek az applikációban az egy gombnyomásra indítható felszállás/leszállás gombok, home point rögzítés, tripod mód, stb.. Ez azoknak jók, akik tényleg kezdők a drón reptetésben és nem tudnak még biztonságosan felszállni, leszállni. Bár hozzáteszem, nem egy nagy ördöngösség. Ami még elsőre feltűnt a GO applikációval szemben, hogy itt a Litchiben nem jelenik meg a kijelző közepén a zöld/sárga/piros csík, ami az elülső szenzorok által érzékelt akadályokat hivatott előre jelezni..

Repülési tulajdonságok

A DJI-hoz megszokott minőségű a Mavic repülési tulajdonsága. Ha lát 12+ GPS műholdat, akkor olyan stabil a lebegés, mintha zsinóron lógna a drón. A Korábbi Phantomhoz képest itt nincs olyan sok repülési mód (P.A.F). Csak P és S mód van. A “P” mód való minden olyan repülésre, amire általában használja az ember. Ha autonóm repülést akarunk végezni, akkor is ezt a módot kell használnunk. Itt van egy nagy eltérés a Phantommal kapcsolatban, mert ott át kellett kapcsolni, hogy lehessen autonóm módban is repülni. Az “S” mód a sport mód. Ebben a módban sokkal, de sokkal agresszívebben és gyorsabban mozog a drón. Ebben a módban az elülső biztonsági szenzorok kikapcsolnak, ilyenkor nem álltja meg semmi a drónt, ha előtte akadály van. Ebben a módban körültekintően érdemes repülni. Annak jó ez, aki valamiért szeret száguldozni, vagy esetleg akkor érdemes használni, ha hazaútnál nagyon erős a szembe szél és így még le tudja küzdeni azt. Ebben a módban elérhető a 64 km/h sebesség is.

Rendelkezésre állás, gyakorlati használat

Hát ez az a pont, ami miatt megéri Mavicra váltani, ha már volt korábban drónja az embernek, vagy ha nem volt, akkor egyből ezt venni. Óriási nagy előnyt jelent a rendkívül kicsi mérete. Onnantól kezdve, hogy az ember a kezébe veszi a drónt, gyakorlatilag 20 mp-be telik kihajtogatni a lábakat és levenni a gimbal fixálót és máris lehet bekapcsolni. Nem kell vacakolni a propellerek előszedésével, azok kiválasztásával és a megfelelő helyükre való felcsavarozásával. Még további 10 mp-et vesz igénybe az okos telefon behelyezése a távvezérlő tartójába. Tovább tart az usb kábel bejátszása a telefon csatlakozójába, mint az egész drónt üzembe helyezni… Itt találtam az első olyan lényeges problémát a Mavicon, ami már negatívumként hat:

A távvezérlő oldalában van egy micro usb csatlakozás (amin keresztül tölteni is lehet a távvezérlőt), ebbe csatlakozik be egy egyedi hosszúságú micro usb kábel. Különböző telefon típusokhoz van a dobozban különböző kábel ide: micro usb;usb type-c; lightning végződésű kábelek az apple termékekhez. Egyrészt nagyon macerás cserélni ezt a kábelt, ha nem éppen olyan van benne, ami passzol a telefonunkhoz, mivel van minden kábelhez egy kis műanyag, téglalap formájú gyűrű, amit rá kell húzni a telefonba csatlakozó végződésre annak a céljából, hogy utána ezen gyűrű segítségével a telefont tartó karba be lehessen pattintani. Ha sikerült bepattintani, akkor az usb kábel ezen végződése ide-oda csúszkál, ahogy az ember ki-be hajtogatja a telefontartó kart. Amilyen bonyolult volt ezt leírni, a valóságban is éppen ennyire macerás használni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a sok-sok

hajtogatástól ezek az usb kábelek bizony elhasználódnak, és hibás adatkommunikációt fog eredményezni, ami nagyon nem jó, ha pont repülés közben szakad le a telefon. Ezt a megoldást nagyon elbénázta a DJI 🙁 Már csak azért sem működik probléma mentesen, mert nekem az S5 telefonom vízálló és az usb csatlakozást védi egy kis vízzáró fülecske, amit ki kell hajtani. Ha ez ki van hajtva, máris rettentően nehéz beleilleszteni a tartóba a telefont úgy, hogy még a tartóban levő usb csatlakozóba is beletaláljak úgy, hogy ott kellemetlenkedik a kihajtott takarófül. Ráadásul még ezek a gyári usb kábelek ki is vannak centizve, nagyon rövidek arra, hogy kényelmesen lehessen bánni velük. Úgy döntöttem, hogy ezeket a kis usb kábeleket hagyom is a fenébe és egy hagyományos usb kábellel kötöm össze a távvezérlőt a telefonnal. Az kellően hosszú, van lehetőségem kényelmesen becsatlakoztatni a telefonba és utána beilleszteni a telefont a tartó konzolba. Igen ám, de ezeknek a kábelvégei egyenesek és nem pipa formájúak, így ezek meg kilógnak és pont az ember tenyerébe állnak bele, ha kézbe szeretné venni a távvezérlőt. Így meg ezek a kábelek éppen emiatt fognak megtörni. Ehhhhh…. 🙁 Egyik megoldás sem tökéletes. Ráadásul azt tapasztaltam, hogy ha nem az eredeti kábellel csatlakozok akkor a gagyibb minőségű usb kábelen keresztül sokkal rosszabb az adatátvitel. Időként szét-szét esett az élőkép a kijelzőn.

További lehetőségek, amiket még ki lehet hozni egy drónból

Azon kívül, hogy a drónnal tudunk repülni P-módban és S-sport módban, lehetőség van autonóm repülésre is. A Litchi applikációval előre megtervezett utat is be lehet neki adni és a drón innentől kezdve automatikusan lerepüli az utat. Továbbá lehetőség van témakövetésre is, illetve orbit módra is, ami azt jelenti, hogy az előre megjelölt objektumot körbe repüli a megadott paraméterekkel. Van még egy úgynevezett tripod mód is, ami arra jó, hogy pl. beltérben használva az összes szenzorát bevetve teljesen stabilan, egy helyben tudja tartani magát úgy, hogy ugye beltérben nem lát egyetlen egy GPS antennát sem.

Ezen kívül, ami még újdonság, az a gesztusokkal való vezérlés. A drón kamerája előtt bizonyos kézmozdulatokat bemutatva a drón felismeri, hogy mit szeretnénk. Készíthet rólunk fotót, elindíthatjuk a felvételt vagy le is állíthatjuk azt.

Továbbá lehetőség van használni a drónt stabilizált kézi kameraként is. Ez azt jelenti, hogy be van kapcsolva a drón, de a propellerek nincsenek felszerelve, a karok is be vannak hajtva. Egyedül a kamera és a gimbal működik, így tökéletesen stabilizált videó felvételeket tudunk készíteni kézből. Ez nagyon hasznos tud lenni olyan helyzetekben, ahol nagyon kockázatos lenne repülni. Közel az emberekhez, szűk helyeken, stb. Erre a megoldásra már lehetőséget adott a DJI Phantom 3-as gépe is, annyi különbséggel, hogy ott csak úgy lehetett vezérelni a kamerát meg a felvétel elindítását, leállítását, hogy a robusztus méretű távvezérlőre rögzített telefont is vinni kellett magunkkal az egyik kezünkben, míg a másikkal a drónt tartottuk és sétáltunk. Nem éppen volt kényelmes megoldás. A Mavicnál viszont már lehetőség van Wifi-s kapcsolódásra okos telefonon keresztül a drónhoz. Ezt pár bekezdéssel feljebb ismertettem is, hogy hogyan. Ezzel a lehetőséggel már teljesen “egybe olvadt” a drón és a stabilizált kamerája a kontroll monitorral és a vezérlési lehetőségekkel. Így sokkal kényelmesebb vele a munka, mert vagy szabad a másik kezünk, vagy mindkét kézzel tudjuk tartani a drónt az erre speciálisan legyártott konzollal. Ezt a konzolt az aliexpress.com-on vásároltam hozzá 25 Dollárért. Csak rá kell tenni, a két rögzítőcsavarral fixálni kell és máris behelyezhető az okos telefon a tartójába és indulhat a felvétel. Annyit érdemes még megjegyezni, hogy az ilyen felvételeknél sem lesz hang, mert nem rendelkezik a drón mikrofonnal. Ha hangot is szeretnénk rögzíteni, ahhoz kell mikrofon, majd az utófeldolgozásnál szinkronizálni kell a képet a hanggal.

A kézi gimbal-kamera konzol megoldás:

Konklúzió

Magával a drónnal nagyon megvagyok elégedve. Rettentően jól vizsgázott a kis mérete adta lehetőségek miatt. Napokon át kényelmesen tudtam hordozni egy trecking övtáskában a derekamon különösebb kényelmetlenség nélkül. A rendelkezésre állás valóban igazolta az első elvárásokat. valóban fényévekre van egy Phantom 3 vagy 4-es drón beüzemelési idejétől. A gyakorlat is azt mutatta, hogy percek alatt eljutunk oda, hogy felszállhassunk vele.

A kamera képe a 4K vagy Cinema 4K-nak köszönhetően lenyűgöző. A fókuszálási lehetőséget volt, mikor ki tudtam használni, úgyhogy van létjogosultsága. Arra figyelni kell, hogy véletlenül ne koppintsunk oda valahova a kijelzőn, mert akkor a fókusz máshova fog elmozdulni. A gimbal felfüggesztése érzésem szerint egy kicsit túl puha és érzékeny. Erősebb szélben, ami még a drónnak nem jelent komolyabb problémát, volt, hogy a gimbalt kicsit meglökdöste és emiatt kicsit berezgett, amit aztán a nyersanyagon is lehetett érzékelni egy keveset. Ilyen időjárásban jól jöhet, ha felkerül rá a műanyag buborék üveg, hogy óvva legyen az erősebb széllökésektől. Volt, mikor a műanyag buborék üvegtől becsillant a napfény a felvételbe. Nem komolyan zavaró, de aki kicsit ért videózáshoz és tudja, hogy mi miatt van, akkor annak feltűnhet, hogy megjelennek olyan helyen becsillanások, amiknek alapvetően nem kellene ott lenniük. Általában akkor csillant be a napfény, amikor már alacsonyan, a horizonton járt a nap vagy pedig oldalról sütött. A forgalmazó által adott SanDisk Extreme Micro SDHC I 16 GB-os kártya teljesen megfelelő volt.

A gimbalról továbbra is az a véleményem, hogy ez a drónnak egy rendkívül gyenge pontja, nagyon kell rá vigyázni. Puhák a felfüggesztései, nagyon apróak, vékonyak a szalagkábeleik. Van egy olyan érzésem, hogy egy esetleges zuhanás során a gimbal az, ami kapásból kiszakad a helyéről. ND szűrők használata erősen javallott a felvételek készítésekor. Látványos különbségeket lehet elérni vele, ha használjuk őket. Felvételek során érdemes használni a raw formátumot, mert ilyenkor sokkal nagyobb szabad kezet kapunk a nyersanyagok utómunkálatakor. Van pár színséma, amit lehet alapból alkalmazni, de ezek erősen lekorlátozzák az utómunkálatokkor a szín, kontraszt stb. javítását.

Távvezérlő továbbra is bonyodalmas a rövid usb kábelek miatt annak függvényében, hogy ez lehetne egyszerűbb is. DJI által kitalált ötlet nem rossz, csak a kivitelezés nem úgy sikerült, hogy az praktikus legyen. De ettől még együtt lehet élni vele főleg, ha olyan szempontból nézzük, hogy a fejlesztők óriásit léptek előre a távvezérlő lekicsinyítésében.

A távvezérlő akkumulátora messze nem bír annyit, mint a Phantom 3 távvezérlőé. Tapasztalatom itt az volt, hogy egy Mavic akkumulátor lerepülése kb. 30%-ot fogyasztott le a távvezérlő akkumulátorából. Tehát egy távvezérlő feltöltéssel biztonságosan 3db Mavic akkumulátor lerepülését lehet elvégezni, utána tölteni kell a távvezérlőt. Jó hír az, hogy a távvezérlőt 5V-ról lehet tölteni, tehát egy erősebb powerbank is megoldja a feltöltést.

Repülés és irányíthatóság szempontjából hibátlan, hozza a DJI által adott formákat. A le és felszálláskor jobban és körültekintőbben meg kell választanunk a helyet, hogy hol szállunk fel vele, illetve le. A támaszkodó lábai nagyon rövidek és még a kényes gimbal+kamera is elég közel van a földhöz. Érdemes venni a Mavichoz láb magasítókat, amik pár centivel megemelik a drónt a föld felszínétől. Ez a pár centi is sokat jelent. Landoláskor, ha az ember kézbe szeretne leszállni, akkor mindig problémát tud okozni a biztonságos landolást segítő beállítás, mert ez megzavarodik, ha lassan, óvatosan akar az ember a drón alá nyúlni. Ezt vagy ki kell ilyenkor kapcsolni, vagy át kell váltani sport módra, amikor már a leszállás következik és akkor nem aktív ez az opció, gond nélkül le tud szállni a bal kezünkbe. Sajnos itt azért óvatosabban kell bánni, mint korábban a Phantom drónnál, mert itt magát a drón törzsét tudjuk csak megfogni, míg a Phantomnál elég volt csak megmarkolni az egyik lábat a négy közül.

Repülési idő a Phantomhoz képest kitolódott legalább +5 perccel. Köszönhető ez annak, hogy a bekapcsolást követően már gyorsabban jutunk el a felszállásig, illetve magának a technológiai fejlődésnek is, ami a Phantom óta végbement. A gyárilag megadott 27 perc az inkább 25 perc környékén van. Persze, ez függ attól is, hogy mennyire vagyunk bátrak és meddig merjük hagyni merülni az akkumulátort menet közben. Számomra a 25 perc a nettó biztonságos repülést jelentette. Ha van két akkumulátor, akkor gyakorlatilag majdnem egy órát tudunk repülni. 10%-ra merített akkumulátort ~1 óra alatt lehet feltölteni.

A wifis csatlakozás kézi kamerás használathoz kényelmes. Sajnos, néha előfordult, hogy be-be lassult a csatlakozás, ilyenkor kicsit késett az élőkép a valósághoz, de nem ez volt a jellemző. Ezzel együtt lehet élni. Lehet, sok volt a környező wifi-k száma, amikor ezt használtam.

Aki megbízható és rendkívül kompakt és könnyen hordozható drónt szeretne magának, annak csak javasolni tudom a DJI Mavic Pro-t.

UPDATE 1.:

Megjelent a DJI Mavic Pro Platinum kiadása, ami alapvetően nem túl sok mindenben tér el a Mavic Pro-tól. Kapott egy kicsivel erősebb akkumulátort, illetve a propellereken javítottak, amivel némiképp halkabb lett a propellerek által keltett zaj. Ez esetleg annak lehet hasznos, aki olyan helyen repül, ahol probléma a drón által keltett zaj. Megjegyzem, hogy a Platimunra kapható propellerek tökéletesen passzolnak a Pro-ra is. A Platinum a továbbiakban már csak a színében tér el a Pro-hoz képest. Minden más technikai paraméterben megegyezik a Pro-van. Egyedül még az árban tér el. Nagyjából 40-50e Ft-al drágább a Platinum, mint a Pro. Szerintem +3-5 perc repülés és kicsivel halkabb propeller zaj nem ér meg ennyit plusz pénzt.

UPDATE 2.:

A napokban (2018. február) jelent meg a Mavic Pro “kistestvére”, a Mavic Air. Első olvasatra akár alternatívája is lehetne a Mavic Pro-nak mert fizikai méreteiben kisebb az Air, mint a Pro. Kamera CMOS szenzorának mérete nem változott, egyedül a képrögzítés bitrátája emelkedett 60 Mbit/s-ről 100 Mbit/s-re. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott képi információkat sokkal nagyobb adatmennyiségen tárolja, tehát sokkal részletgazdagabb lesz a képünk. Nézegettem sok, utómunkálatoktól mentes nyersanyagot, ami a Mavic Air-ből jött ki, és sajnos azt kellett megtapasztalnom, hogy valami miatt nagyon erősen kontrasztosak a képek, ha sok az ellenfény. A sötétebb részeken elveszik a kép részletgazdagsága, csak fekete paca lesz ott. Mivel januárban jelent meg, sokan ugye csak téli felvételeket tudtak első körben készíteni. Havas tájak, erős fehér fények, lombozat nélküli csupasz fákból álló erdők, amik sötétbarna színben jelennének meg, helyette inkább részletgazdag hiányosságban szenvedő fekete foltok látszódnak. Először felhasználói hibára gyanakodtam, hogy talán rosszul állítottak be bizonyos kamera beállítási értékeket, de sajnos több irányból is ilyen minőségű nyersanyaghoz jutottam hozzá. Ez nem túl biztató. Talán az ilyet lehet majd firmware frissítéssel orvosolni.

Amit még láttam tapasztalatot és egyből előjött a Mavic Air drónoknál, hogy 0 Celsius fok alatt nagyon tudnak vibrálni a hidegben. Gyakorlatilag használhatatlanok. Talán erre majd találnak megoldást a felhasználók.

Ami még óriási különbség a Mavic Pro és a Mavic Air között az, hogy az Air csak Wifi technológiával képes kommunikálni a távvezérlővel. Ez lehet jó is, de biztosan rossz is, ha olyan helyen kell repülni, ahol nagyon sok wifivel “szennyezett”, terhelt terület van. Az első tapasztalatok is azt tükrözték, hogy az ilyen területeken 2-300 m után jelvesztés lépett fel. Nem csoda 🙁 Kint a pusztában 4-5 km-es távolságokat is tudnak repülni vele. Itt nincsenek további zavaró Wifi jelek…

Ami viszont a Mavic Air előnye a Pro-val kapcsolatban, hogy kapott hátsó szenzorokat is, amikkel együtt most már körbe van véve az egész drón ütközést elkerülő szenzorokkal. A tárgyakat elkerülő algoritmuson is sokat javítottak. Illetve kapott még az Air további gesztusvezérlési lehetőségeket, illetve egy un. bumeráng útvonalat bejáró autonóm repülést is. Ez egy látványos, az előre meghatározott objektumot folyamatosan változó távolságú és magasságú elliptikus pályán repüli körbe teljesen automatikusan.

A gimbal, ami a Pro-ban elég problematikus, azt nem is hozták át az Air-be, hanem inkább a DJI Spark által megjelent gimbal technikát alkalmazták, ami így jobban védve van a külső behatásoktól.

A motorokat tartó karok a Mavic Air-nél is nagyjából hasonlóan a Pro-hoz, behajtogathatóak, hogy kis méretben lehessen szállítani.

Első megítélésem szerint a Mavic Air megjelenése nem váltja ki minden szempontból a korábbi Mavic Pro-t. Inkább úgy látom, hogy a DJI a korábban megjelent Spark utódjának szánja az Air-t, és nem fogja tovább fejleszteni a Sparkot, ami technikai tudásban és méretben is inkább hasonlít az Air-re, annyi különbséggel, hogy annak a karjai nem hajlíthatóak be.

A madarak már azt csiripelik, hogy 2018 nyarán fog debütálni igazából a Mavic Pro utódja, a Mavic Pro II. Kíváncsian várom, hogy milyen újításokkal fognak előrukkolni a DJI mérnökei. Halvány megérzésem van, hogy teljesen új gimbalt és ezzel együtt már egy jobb kamerát, nagyobb CMOS szenzort fog kapni 🙂