hamarosan…
Category: Túraleírások
Corsica
hamarosan…
Cinque Terre tengeri kajakkal
hamarosan…
Chioggia (IT) – A mini Velence
Chioggia autóúton kb. 45 km-re található Velencétől dél-nyugati irányba, szintén az adriai tenger öbölben. Az várost sokszor nevezik mini Velencének, mert itt is szintén megtalálhatóak a kis csatornák. Igaz, messze nem olyan sok, de az a három darab egyenes csatorna és ezek mentén a házak megszólalásig hasonlítanak Velencére. Az város Chioggia olyan, mintha egy kicsi szigeten lenne és csak egy híd köti össze őt egy nagyobb földnyelvvel, ahol szintén egy óvárossal találkozik, Sottomarina-val. Ez utóbbi várost már nem szelik át csatornák, ellenben a földnyelv másik, keleti irányban elterülő részén található egy bő 5 km hosszú homokos tengerpart. Igazi turistaparadicsom. Az óvárost elhagyva millió lakópark és kempingek sokasága lepi el ezt a területet.
Jóformán csak átutazóban jártunk erre. Egy hosszabb út után tértünk be ide egy éjszakára, hogy hazafele jövet megszakítva az utunkat kicsit pihenhessünk. Megérte ezt a kis kitérőt tennünk, mert azt tapasztaltuk, hogy mind a két régi város csodaszép, hangulatos és csendes.
Szállásként az üdülőövezetben kerestünk kempinget. Nem is célirányosan jöttünk egy adott kempingbe, ha nem kinéztünk egyet útközben. A Villaggio Atlanta kempingre esett a választásunk. Igaz, hogy vaktában lőttük a kempinget, de egyáltalán nem csalódtunk benne. Csak egy éjszakát töltöttünk itt sátorban, de ezalatt az idő alatt is megtapasztaltuk, hogy nagyon kedvező árképzéssel dolgoznak, kedvesek a kiszolgálásban és a vizesblokk is hatalmas de mégis tiszta és rendezett. A kempingnek két kijárata is van a homokos plázs tengerpartra. Pár Euróért még kerékpárt is lehetett bent kölcsönözni, amivel 3 km megtétele után máris Sottomarina óváros kellős közepén találhatja magát az ember. Még 1 km-t kell megtenni át a hídon és bent is van az ember Chioggia óvárosban.
Utazásunk során pont úgy érkeztünk ide, hogy a déli órákban már be tudtunk checkolni a kempingbe és sátrat tudtunk verni kényelmesen. Egy kiadós pizzázós ebéd után – amit a kemping éttermében fogyasztottunk el – a délutáni órákban pedig kerékpárra pattantunk és bekerekeztünk a két óvárosba. Mindkét óváros nagyon szép és csendes. Messze nem olyan túlzsúfolt, mint Velence és Murano, Burano. Az egész délutánt sétálós városnézéssel töltöttük, majd szürkületben már el kellett indulni vissza a kempingbe, mert lámpákat nem kaptunk a kerékpárokra. Ráadásul már az idő is elromlott. Elkezdett betörni egy hidegfront keleti irányból. Ennek annyira természetesen nem örültünk, bár ha úgy vesszük, előtte egy csodálatos 10 napos szép időben volt részünk, így egy cseppet sem panaszkodhattunk. Főleg úgy nem, amikor a szeles éjszakát átvészelve másnap reggel a kempingből kisétálva a homokos partra azt láttuk, hogy a partra pont merőlegesen fúj a szél telibe az arcunkba és ez a szél hatalmas hullámokat korbácsol. Nem is kellett nekünk ennél több, egyből jött az ötlet, hogy szálljunk hajóba és szörfözzünk egy kicsit. Ennél ideálisabb körülményeket el sem képzelhettünk volna, mert bármi is történhet, a szél úgyis kifúj minket a partra. Rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy a hazaindulás előtt még belefér egy 1 órás hepajkodás a hullámok között. Gyorsan visszamentünk, lebontottuk a sátrakat, elpakoltunk és csak azt hagytuk elő, ami kellett. Fél óra múlva már a hullámokban küzdöttünk. Igaz, hogy nagyon fárasztó volt, de nagyon is hasznos gyakorlás volt ez az egy órás intenzív kurzus az elemekkel 🙂
És ha már itt voltunk és küzdöttünk a hullámokban, természetes, hogy a GoPro kamerák is előkerültek 🙂
Rodeo on waves in 1950s – Chioggia, Italy from Stockton on Vimeo.
Velence (IT), Burano, Murano – I. rész
Már sokszor jártam Velencében, de mindig a Vogalonga (www.vogalonga.com) keretében, ami minden évben pünkösd vasárnap van megrendezve.
Most úgy döntöttem harmad magammal, hogy idén, 2014-ben is evezünk Velencében, de a versenytől függetlenül, csak saját magunk szórakoztatására. Így hát úgy döntöttünk, hogy a verseny napján mi is beevezünk Velencébe a Szent Márk térhez, megnézzük a rajtot, megvárjuk, amíg elvonul a mérhetetlen nagy tömeg (2-3 ezer evezős hajó), majd fogjuk magunkat és amerre kedvünk tartja, beevezünk a kis “utcákba”. De az előtte való nap még ellátogattunk Muranora és Buranora is…
Velence a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_(Olaszorsz%C3%A1g)
Fontos tudnivalók, ha Velencébe szeretnénk bemerészkedni tengeri kajakkal:
– Első, és legfontosabb tudnivaló, hogy Velencében a fő közlekedési eszköz a motorcsónak. Ezek után következnek a tömegközlekedési kishajók a vaporettók, majd a nagyobb személyszállító hajók, és végül a révkalauz hajók, amik mögött ott tornyosulnak az óceánjárók.
Ha tengeri kajakkal kívánunk beevezni Velencébe, vagy annak közelébe, akkor arra készüljünk fel, hogy úgy fogjuk magunkat érezni a kajakjainkban, mint amikor a vadkacsa mama a kicsinyeivel próbál átkelni a 2×2 sávos autópályán. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a közlekedés kajakkal ebben a nagy forgalomban, így ez ne riasszon vissza minket.
– Második fontos szabály, hogy legyen rajtunk hullámkötény és mentőmellény. Jó ha tudjuk uralni a hajót magunk alatt és nem ijedünk meg a sok hullámtól, mert az lesz bőven minden irányból össze-vissza.
– Harmadik fontos szabály, hogy figyeljünk a kijelölt hajó útvonalakra. Ezeket hatalmas, három cölöpből álló oszlop együttesek jelzik, és ezek sokasága rajzolja ki a vízen a hajók útvonalát. Az összes motorcsónak, vaporettók, nagyobb hajók ezeken belül közlekednek. Néha előfordulhat, hogy egy-egy motorcsónakos levág kisebb szakaszokat, de nem ez a jellemző, mivel másutt sekély a víz, nem merik nagyon kockáztatni a hajójuk épségét. Bár vannak kivételek, láttunk is rá példát…
Ha ezeknek a hajóutaknak a szélein közlekedünk, vagy azokon kívül, akkor nem esik bajunk. Ha keresztezni kell őket, akkor érdemes a legrövidebb úton lendületesen átvágni. Lehetőleg ne ott szöszmötöljünk a közepén. Maradjunk mindig egy kupacban, így jobban észrevehetőek vagyunk, és még könnyebben is ki tudnak minket kerülni, mintha össze-vissza szanaszét lennék.
Az a tapasztalatom, hogy alapvetően odafigyelnek a kajakosokra. Ha közelebb érnek a motorcsónakosok, lelassítanak. Még a vaporettók is, hogy kisebb hullámokat keltsenek. De azért jobb, ha nem erre alapozunk egy hajó út átkelést.
– Negyedik fontos szabály, hogy nagyon legyünk figyelmesek a főbb forgalmi csomópontokban. Ezek szinte kivétel nélkül a vaporettó hajóállomások. Ilyenből van bőven Velence körül és Muranon, Buranon is. Ezeket érdemes tisztes távolságból kikerülni, mivel itt 5 percenkét jönnek, mennek, forgolódnak a gyorsjáratú vaporettó hajók. Ez egy kifejezetten veszélyes pont Velencében és Buranon, Muranon is. Erre tényleg oda kell figyelni! Ha tisztes távolságban és jól látható helyen haladunk el az ilyen állomások mellett, akkor nem eshet bajunk, mert mindig időben észre fognak venni minket. A kis “utcákban”, csatornákban már a béke és a nyugalom honol…
– Fontos még tudnunk, hogy Velencében, a csatornákban is van KRESZ. Itt is vannak egy irányú “utcák” és behajtani tilos táblák. A beláthatatlan sarkokon érdemes akármilyen hangjelzést adni, hogy ne érjen minket meglepetés, amikor befordulunk. A helyiek is így csinálják… Kurjongatnak, kiabálnak, fütyülnek… 🙂 Vannak elvétve olyan sarkok, amik fel vannak szerelve tükrökkel, de nem ez a jellemző. Inkább hagyatkozzunk a szánkra és a füleinkre.
Mivel mi kajakosok Velencében komoly konkurenciának számítunk a gondolások között, így érdemes arra felkészülnünk, hogy egy-egy gondolás fújni fog ránk, megjegyzéseket fog tenni. Abban az esetben viszont, ha a Vogalonga idejére ütemezzük az evezésünket, akkor sokkal, de sokkal elnézőbbek, mivel úgy sem tudják megoldani, hogy a körmenetből visszaérkező nagy tömeg ne menjen szét a szélrózsa minden irányába. Ilyenkor még azt is elnézik, ha behajtunk a behajtani tilos tábla (piros – fehér – piros csíkos) ellenére egy utcába. De ettől ez még ugyanúgy szabálytalan…
Akkor irány Budapestről Velencébe…
Egy péntek délelőtti, budapesti indulással este 8-ra le lehet érni a Lidora (félsziget), a Punta Sabbioniban található Miramare kempingbe. Ha a Vogalonga idejére tervezzük az evezést, ilyenkor érdemes az érkezés előtt 1-2 héttel foglalni szálláshelyet, mivel rendkívül nagy az érdeklődés. Az összes környékbeli kemping ilyenkor zsúfolásig van (kajakos) vendégekkel. Maga a kemping kulturált, rendezett.
és útvonal a vízre szálló helyre
Vizes blokkjai tiszták, jól ellátottak, és a kedvünkért még a recepción is törik a magyart, adnak magyar nyelvű tájékoztatót a kempingről, a Vogalonga versenyről.
Egyedüli szívfájdalom az lehet, hogy nincs a kempingnek közvetlen kapcsolata a tengerparttal, mivel a tengert és a kempinget elválasztja egy út és azon túl pedig egy magas kerítés és egy épülőben lévő kikötő. Ha valaki csak fürdőzés céljából választja ezt a kempinget, akkor jobb, ha letesz erről a kempingről. Olyan kempinget, ahol van jó homokos tengerpart, inkább Lido Di Jesoloban kell keresni. A korábbi tapasztalatokból ismerve a Scarpiland keping (www.scarpiland.com) kiváló választás lehet. Nekünk ez most nem volt opció, mivel mi a pünkösd vasárnap reggelt Velencébe való beevezéssel terveztük, így fontos volt, hogy a lehető közelebb legyünk Velencéhez, hogy időben a rajthelyhez érjünk, ami Velencében a Szent Márk tér előtti rész a vízen.
Murano, Burano felfedezése
Szombati napunkat Burano és Murano felfedezésére szenteltük. Reggeli vízre szálláshoz keresnünk kellett egy helyet, amit végül a Punta Sabbioni hajóállomás (és buszvégállomás) után találtuk meg. Kicsi, homokos partszakasz, közvetlenül az út mellett (piros csillag). Amolyan szabad strand jellegű partszakasz. Ez vízre szállásra kiválóan alkalmas terület.
Egyedül egy derékig érő kőfal választja el a partot az autó úttól, de ezen is könnyen át lehet kelni, mert van rajta lépcső. Itt közvetlenül az út mellett nem szabad leparkolni a KRESZ szerint, de 2-300 méterrel arrébb az út mellett van már egy nagyobb múrvás terület, ahol ott lehet hagyni ingyenesen az autókat (piros nyíl). Érdemes jó korán ide is befutni, mivel ennek az ingyenes parkolóhelynek is véges a befogadó képessége. Főleg akkor, ha éppen Vogalonga időszakában vagyunk itt.
Innen ~5km-re van a lagúnák között Burano. 6-7 km/h-s utazó sebességgel kicsit kevesebb mint 1 óra alatt el is lehet jutni kajakkal Buranora. Aki nem ismeri a helyi viszonyokat, azoknak érdemes vinni GPS-t, amibe előre be van táplálva az útirány. Vagy ha térképről jól tud tájékozódni, akkor térképet és iránytűt, mivel a lagúnák között könnyen el lehet tévedni. Sok kisebb, nagyobb sziget van erre fele, amik között csak kisebb átjárók vannak, amiket messziről alig lehet észre vennei. Bosszantó tud lenni, amikor eltévedünk és sehol nem találjuk a kiutat vagy a megfelelő útirányt. Ha nagyon elvesztettük a tájékozódásunkat, akkor keressünk egy közelben levő hajó utat, amit a cölöpök jeleznek. Ezek mentén hamarabb meglelhetjük a helyes irányt. Meg nem utolsó sorban, itt könnyebb is haladás, mivel a hajóutakban ki van mélyítve a meder. Máshol mindenütt térdig vagy bokáig ér csak a víz.
A térképen a zöld vonallal jelzett útvonalon Punta Sabbioniból kényelmesen el lehet jutni Buranora kevesebb, mit egy óra alatt. Érdemes Buranot az Észak-keleti irányból megközelíteni, amerről a kijelőlt hajóútvonal is megközelíti, mivel mint korábban említettem, másutt eléggé változó a vízszint és sok helyen alacsony a vízszint. Utána a térképen jelzett útvonalakon érdemes bejárni a fő csatornákat.
A fenti, északi ponton van Burano vaporetto kikötője (!!!-jelekkel leölve), azt érdemes elkerülni a sűrű forgalom miatt. Érdemes lemenni a sziget déli csücskére (A-B pont), és ott bemenni az egyik fő csatornába (A) a Fondamenta del Pizzo sétáló utca mellett.
Az egyenes csatorna végén jobbra és balra is el lehet menni. Érdemes jobbra menni, mert balra egyből kikeveredik az ember megint a nyílt buranoi vízekre. Jobbra viszont további szűk csatornákban tudunk tovább kalandozni a Fondamenta di Cavanella mentén.
Itt fél úton lesz majd egy gyalog híd, aminek kicsit alacsonyan van a padlója, de egy kis lehajolással át lehet alatta siklani (első piros kör középen).
Majd egy éles balos kanyar után egy szép fa híd alatt (második piros kör jobbra) visz minket tovább az út.
Ezen csatorna már kivisz minket megint a szigetről, de a következő lehetőségnél jobbra fordulva újra bemehetünk egy másik csatornába (zöld nyilakkal jelölve a haladási irány) a Fondamenta Cao di Rio mentén.
Ennek a csatornának a közepén van egy híd (piros kör és egy ! jel), ami meglehetősen alacsony. Első ránézésre végleg az utunkat állja, de egy kis tornázással alá lehet keveredni, majd ki lehet bújni a másik oldalon. Azoknak, akik olyan kajakkal rendelkeznek, amikben nem lehet jól hanyatt feküdni, azoknak viszont nem ajánlatos itt tornázni, mert lehet, hogy borulás lesz a vége.
Ha sikeresen túl jutottunk ezen az alacsony gyalog hídon, akkor utána egy meglehetősen szép szakasz tárul elénk. Színes házakkal és egy szép kanyarral a csatornában. Ha itt tovább haladunk, akkor a kanyar után már egyből magunk előtt láthatjuk Burano egyetlen magas templom tornyát a Chiesa di San Martino-t. Egyetlen egy híd van még előttünk, de ez alatt nagyon kényelmesen át lehet haladni.
Az utolsó kanyar után pedig ismét kijutunk a buranoi nyílt vízekre (B-pont)
Kikötés Burano-n a városnézés erejéig
Az alábbi Google térképen jól látható, hogy Burano szigetének a Keleti oldalán található egy remek kibetonozott lejáró. A lenti térképen a piros négyzet és az kinagyítva. Itt kényelmesen ki lehet jutni a partra, ahonnan pedig kézzel kényelmesen fel lehet vinni a hajókat, hogy másnak ne legyenek útban. Mi a közvetlenül mellette elhelyezkedő füves területre tettük le a hajókat és innen indultunk gyalogosan bejárni a szigetet.
Fontos megjegyezni, hogy a sziget körbe mindenhol mesterséges partéllel van ellátva, tehát hiába is keresünk homokos plázsokat, hogy ott kiköthessünk, nem fogunk találni. A folyamatos, erős hullámzás miatt kénytelenek így védeni a partvonalat a víz eróziói miatt. Mivel itt mindenki motorcsónakkal közlekedik, így a számukra alkalmas kikötési lehetőségekkel találkozhatunk, ami móló vagy ilyen magas part. Ezekre motorcsónakból valóban könnyű kilépni, de egy kajakos számára ezek mind nagyon magasan vannak. Egy ilyen fent megjelölt beton lejáró kincs a kajakosok számára.
Ha gyalogosan is szeretnénk bejárni a szigetet, akkor érdemes ezt úgy időzíteni, hogy ne a szieszta idejére essen. Ha szeretnénk beülni valahova enni, akkor mindenképp figyeljünk erre oda. Délután fél 2-2 környékén mindenki elvonul pihenni 1-2 órára. Ekkor a kávézók, éttermek 99%-a be is zár. Ez Buranora és Muranora kifejezetten jellemző, mert itt lényegesen kisebb az állandó turistaforgalom, mint Velencében. A sziget nem túl nagy, kb. 1 óra alatt be lehet járni gyalog. A komolyabb értékeket természetesen nem ajánlott a kajakokban tartani, de a hajókat ott lehet hagyni. Mi biztos, ami biztos magunkkal vittük az evezőket is, de ettől függetlenül senki sem piszkálta a hajókat. De tény, hogy érdekesen nézhettünk ki, amikor a városban a kirakatok előtt evezővel a kezünkben sétáltunk 🙂
Murano
Burano szigetét elhagyva egy 1 óra 20 perces kényelmes evezés után el lehet jutni Muranora. Az út nagyjából 6km hosszú. Az alábbi képen berajzoltam az ajánlott útvonalat. Ettől persze el lehet térni, csak ha más merre megyünk, a lagúnák között azért könnyű eltévedni. Ezt az útvonalat amúgy is könnyű követni, mert itt megy a hajóút is. A már korábban említett három lábú cölöpök végig jelzik az útvonalat és a rajta közlekedők is. A hajóút mellett biztonságosan el lehet jutni Muranora.
Murano szigete talán nem annyira izgalmas kajakozás szempontjából, mint Burano. Itt nincsenek olyan rendkívül keskeny csatornák, mint Buranon. Van pár nagyobb csatorna, amit végig lehet evezni és ennyi. Ha az időbe belefér, akkor érdemes bejárni őket, de személy szerint számomra Burano izgalmasabb volt. Gyalogosan ezt a szigetet már nem jártuk be, mert korábbi látogatásaim során már tudtam, hogy az üzletek kirakataiban 95%-ban biztosan mindenféle csicsás üvegből készült edényeket fogok látni. Természetesen, ha valaki ezeket az üvegmíves csodákat kívánja megnézni (merthogy ezen mesteremberek miatt híres ez a sziget), akkor szánjon rá minimum 2 órát a gyaloglásra, mivel ez a sziget (csoport) jóval nagyobb, mint Burano.
Mi a sziget déli csücskénél, az egyik csatornában tudtunk csak kikötni. Jóformán sehol sem találtunk olyan remek kiszálló helyet, mint amilyen Buranon volt, így kénytelenek voltunk a magas partra kiszállni egy lépcső mentén. Nem éppen a legkellemesebb kikötési lehetőség. Magas part, algás alsó lépcsőfokok, fent pedig hömpölygő turista áradat és kirakatsorok. De végül kifért három kajak egymás után a magas part szélére úgy, hogy senkit se zavarjon, pedig volt, hogy az egyik boltos kiszólt, nem fognak tudni hozzá kikötni. Megoldottuk. Innen gyalog 5 percre van egy remek kis kávézó, étterem jó nagy terasszal és szép kilátással Velence irányába. A délutáni napsütésben itt pihentük ki az ide tartó utunkat.
Muranoról a visszaút Punta Sabbioni-ig megközelítőleg 7,2 km hosszú. Ha egy naposra tervezi valaki ezen szigetek bejárását egymás után, akkor ezzel a távolsággal számoljon még a visszaútra. Ez alsó hangon is másfél óra evezést jelent és ez csak több is lehet, ha kedvezőtlen a széljárás. Mi az alábbi útvonalon mentünk vissza Punta Sabbioniba:
Folytatásban, a második részben irány Velence!
Velence (IT), Burano, Murano – II. rész
Már sokszor jártam Velencében, de mindig a Vogalonga (www.vogalonga.com) keretében, ami minden évben pünkösd vasárnap van megrendezve.
Most úgy döntöttem harmad magammal, hogy idén, 2014-ben is evezünk Velencében, de a versenytől függetlenül, csak saját magunk szórakoztatására. Így hát úgy döntöttünk, hogy a verseny napján mi is beevezünk Velencébe a Szent Márk térhez, megnézzük a rajtot, megvárjuk, amíg elvonul a mérhetetlen nagy tömeg (2-3 ezer evezős hajó), majd fogjuk magunkat és amerre kedvünk tartja, beevezünk a kis “utcákba”. De az előtte való nap még ellátogattunk Muranora és Buranora is…
Velence a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Velence_(Olaszorsz%C3%A1g)
Egy kis hasznos információ ismétlés az I. részből:
”
Fontos tudnivalók, ha Velencébe szeretnénk bemerészkedni tengeri kajakkal:
– Első, és legfontosabb tudnivaló, hogy Velencében a fő közlekedési eszköz a motorcsónak. Ezek után következnek a tömegközlekedési kishajók a vaporettók, majd a nagyobb személyszállító hajók, és végül a révkalauz hajók, amik mögött ott tornyosulnak az óceánjárók.
Ha tengeri kajakkal kívánunk beevezni Velencébe, vagy annak közelébe, akkor arra készüljünk fel, hogy úgy fogjuk magunkat érezni a kajakjainkban, mint amikor a vadkacsa mama a kicsinyeivel próbál átkelni a 2×2 sávos autópályán. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen a közlekedés kajakkal ebben a nagy forgalomban, így ez ne riasszon vissza minket.
– Második fontos szabály, hogy legyen rajtunk hullámkötény és mentőmellény. Jó ha tudjuk uralni a hajót magunk alatt és nem ijedünk meg a sok hullámtól, mert az lesz bőven minden irányból össze-vissza.
– Harmadik fontos szabály, hogy figyeljünk a kijelölt hajó útvonalakra. Ezeket hatalmas, három cölöpből álló oszlop együttesek jelzik, és ezek sokasága rajzolja ki a vízen a hajók útvonalát. Az összes motorcsónak, vaporettók, nagyobb hajók ezeken belül közlekednek. Néha előfordulhat, hogy egy-egy motorcsónakos levág kisebb szakaszokat, de nem ez a jellemző, mivel másutt sekély a víz, nem merik nagyon kockáztatni a hajójuk épségét. Bár vannak kivételek, láttunk is rá példát…
Ha ezeknek a hajóutaknak a szélein közlekedünk, vagy azokon kívül, akkor nem esik bajunk. Ha keresztezni kell őket, akkor érdemes a legrövidebb úton lendületesen átvágni. Lehetőleg ne ott szöszmötöljünk a közepén. Maradjunk mindig egy kupacban, így jobban észrevehetőek vagyunk, és még könnyebben is ki tudnak minket kerülni, mintha össze-vissza szanaszét lennék.
Az a tapasztalatom, hogy alapvetően odafigyelnek a kajakosokra. Ha közelebb érnek a motorcsónakosok, lelassítanak. Még a vaporettók is, hogy kisebb hullámokat keltsenek. De azért jobb, ha nem erre alapozunk egy hajó út átkelést.
– Negyedik fontos szabály, hogy nagyon legyünk figyelmesek a főbb forgalmi csomópontokban. Ezek szinte kivétel nélkül a vaporettó hajóállomások. Ilyenből van bőven Velence körül és Muranon, Buranon is. Ezeket érdemes tisztes távolságból kikerülni, mivel itt 5 percenkét jönnek, mennek, forgolódnak a gyorsjáratú vaporettó hajók. Ez egy kifejezetten veszélyes pont Velencében és Buranon, Muranon is. Erre tényleg oda kell figyelni! Ha tisztes távolságban és jól látható helyen haladunk el az ilyen állomások mellett, akkor nem eshet bajunk, mert mindig időben észre fognak venni minket. A kis “utcákban”, csatornákban már a béke és a nyugalom honol…
– Fontos még tudnunk, hogy Velencében, a csatornákban is van KRESZ. Itt is vannak egy irányú “utcák” és behajtani tilos táblák. A beláthatatlan sarkokon érdemes akármilyen hangjelzést adni, hogy ne érjen minket meglepetés, amikor befordulunk. A helyiek is így csinálják… Kurjongatnak, kiabálnak, fütyülnek… 🙂 Vannak elvétve olyan sarkok, amik fel vannak szerelve tükrökkel, de nem ez a jellemző. Inkább hagyatkozzunk a szánkra és a füleinkre.
Mivel mi kajakosok Velencében komoly konkurenciának számítunk a gondolások között, így érdemes arra felkészülnünk, hogy egy-egy gondolás fújni fog ránk, megjegyzéseket fog tenni. Abban az esetben viszont, ha a Vogalonga idejére ütemezzük az evezésünket, akkor sokkal, de sokkal elnézőbbek, mivel úgy sem tudják megoldani, hogy a körmenetből visszaérkező nagy tömeg ne menjen szét a szélrózsa minden irányába. Ilyenkor még azt is elnézik, ha behajtunk a behajtani tilos tábla (piros – fehér – piros csíkos) ellenére egy utcába. De ettől ez még ugyanúgy szabálytalan…
Akkor irány Budapestről Velencébe…
Egy péntek délelőtti, budapesti indulással este 8-ra le lehet érni a Lidora (félsziget), a Punta Sabbioniban található Miramare kempingbe. Ha a Vogalonga idejére tervezzük az evezést, ilyenkor érdemes az érkezés előtt 1-2 héttel foglalni szálláshelyet, mivel rendkívül nagy az érdeklődés. Az összes környékbeli kemping ilyenkor zsúfolásig van (kajakos) vendégekkel. Maga a kemping kulturált, rendezett.
Vizes blokkjai tiszták, jól ellátottak, és a kedvünkért még a recepción is törik a magyart, adnak magyar nyelvű tájékoztatót a kempingről, a Vogalonga versenyről.
Egyedüli szívfájdalom az lehet, hogy nincs a kempingnek közvetlen kapcsolata a tengerparttal, mivel a tengert és a kempinget elválasztja egy út és azon túl pedig egy magas kerítés és egy épülőben lévő kikötő. Ha valaki csak fürdőzés céljából választja ezt a kempinget, akkor jobb, ha letesz erről a kempingről. Olyan kempinget, ahol van jó homokos tengerpart, inkább Lido Di Jesoloban kell keresni. A korábbi tapasztalatokból ismerve a Scarpiland keping (www.scarpiland.com) kiváló választás lehet. Nekünk ez most nem volt opció, mivel mi a pünkösd vasárnap reggelt Velencébe való beevezéssel terveztük, így fontos volt, hogy a lehető közelebb legyünk Velencéhez, hogy időben a rajthelyhez érjünk, ami Velencében a Szent Márk tér előtti rész a vízen.
”
Velence
Vasárnap reggel sikerült korán indulnunk, hogy még a rajtot elérhessük a Szent Márk téren. Az utunk Punta Sabbioniból Velence felé ugyan az volt, amit előző nap tettünk meg hazafele Muranoról, annyi kitétellel, hogy a cél most Velence, Szent Mark tér. Félúton járhattunk a lagúnák között, amikor is eszünkbe jutott, hogy minek is berohanni, hiszen az elstartoló tömeg úgy is pont velünk szembe fog jönni. Így inkább úgy döntöttünk, hogy visszaveszünk a tempóból is inkább félúton “lehorgonyzunk” és megvárjuk a Vogalonga tömeget. Addig meg szépen elfalatozgattunk a kajakokban ülve. Hallottuk is az ágyúdörgést, ami a rajtot jelentette, majd kb. 15 perc múlva már lehetett látni a távolban közeledő hatalmas tömeget. Vagy még 30 percen keresztül jöttek és jöttek a különbözőbbnél különbözőbb hajók. Miután a tömeg nagy része elvonult, folytattuk az utunkat. A cél már nem is a Szent Mark tér volt, hanem a Velence déli csücskénél elhelyezkedő kis fás parkos rész, mert tudtuk, hogy ott van rendes kiszállási lehetőség. Punta Sabbioniból ez a kiszálló hely 8,7 km távolságra van az alábbi útvonal szerint.
Így első ránézésre is van a térképen rövidebb útvonal Velencébe, de ha nem tettük volna meg a fenti kitérőt a lagúnák közé, akkor pont elkerültük volna a tömeget, ami azért látványos volt. Velence dél-keleti csücskét kerülve érdemes körültekintően közlekedni kajakkal, mert itt már eléggé besűrűsödik a helyi hajójárat forgalom. Ráadásul még a nemzetközi vizeket bejáró óceánjárókat is erre vontatják ki az adriai tengeröbölbe. Ha szerencsénk van és pont akkor vontatnak erre óceánjárót, akkor nagy csodában lehet részünk, mert nem mindennapi látványosság ezeket az óriás hajókat közvetlenül a vízről pár száz méteres távolságból megcsodálni.
Egy kinagyított térképrészlet, hogy itt a dél-keleti csücsöknél mennyi hajójárat útvonala sűrűsödik össze:
Itt ezt az 1km-es szakaszt nagyon körültekintően tegyük meg, mert valóban nagyon sűrű és gyors a vaporettok közlekedése. Ráadásul a partfalról is visszaverődnek a hullámok, így szinte olyan itt a víz mozgása, mintha egy mosógépben lennénk. A fenti bevezetőben leírtakat itt különösen érdemes betartani, ami a közlekedésünket illeti.
Ha átjutottunk ezen a kritikus 1km-es szakszon, akkor már ki tudunk kötni a parkhoz, ahol egy jó széles és kikövezett sóját találunk. A parkban van sok jó árnyékos terület, padok, nyilvános WC, kávézó/étterem/wc.
A kikötésnél csak arra kell figyelni, hogy a hátulról jövő hullámok és a falról visszaverődő hullámok ne okozzanak nekünk problémát.
3D Google térkép a parkról:
A kávézóban is van WC. Természetesen fogyasztás mellett használható.
Már számtalanszor jártam Velencében, de még ennél jobb és kényelmesebb kikötésre alkalmas területet nem találtam, ami ilyen kellemesen árnyékos, csendes (!) és tágas lenne. De talán nincs is…
Kis pihenő után az utunk innen vezet tovább. Szerencsére a park mellett, ahol kiszálltunk, éppen van egy csatorna, amin keresztül el is tudunk indulni felfedezni Velence belső kis csatornáit, így már nem is kell kimennünk a vaporettok által felkorbácsolt sűrű, forgalmas vizekre. Na jó, 1x még egy kicsit igen… 🙂
Velence dél-keleti részében van egy terület, ami lezárt terület, ide nem szabad beevezni.
Ez az Arsenal területe, ami egykor a hajóépítést biztosította Velencének, amivel a város biztosíthatta magának, hogy megtartsa a Földközi-tenger leggazdagabb kereskedővárosának a hatalmát. Egykor számtalan ember tolongott és dolgozott egészen szűk területen. Fullasztó volt a forróság, a füsttől és a szurok bűzétől alig kaptak levegőt. Ennek a borzasztó képnek a helyszíne nem a pokol valamelyik bugyra, hanem a velencei „Arzenál” volt, a világ egykori legnagyobb „ipari központja”. 16. századi fénykorában kétezer ember dolgozott itt, nyolc hektárnál alig valamivel nagyobb területen. Az Arzenálban a munkások és hajóépítők folyamatosan építették a hajókat, amelyek a város kikötőjéből hajóztak ki később. Magas falak és őrök egyaránt védték a nyilvánosság elől. A mai napig sem szabad behajózni az öbölbe. Minden hajóalkatrésznek és egyéb gyártott termékek alkatrészeinek külön gyártási helye volt az Arzenálon belül, mint a lőszereknek, köteleknek, stb. Ezeket az alkatrészeket előre összeszerelték és egy-egy hajó elkészítése mindössze egy napig tartott. A hajógyárnak külön fenntartott erdő állt rendelkezésére a Montello-dombon, amely teljes mértékben ellátta az Arzenál faszükségletét. Az Arzenál gyártotta a legtöbb tengeri kereskedőhajót, biztosítva ezzel a város jóllétét és befolyását. Ez egészen a velencei köztársaság bukásáig tartott, mikor Napoléon Bonaparte tábornok seregei meghódították a területet 1797-ben.
Két bejárata van a területnek, de mind a két helyen tilos a behajózás és ezt táblával is jelzik. Külön érdekesség, hogy a hatalmas és magas falak mentén a csatornában végig lehet menni mellette.
Ha van rá lehetőségünk, akkor gyalogosan érdemes meglátogatni a tengerészeti múzeumot, ami a két torony előtt elhelyezkedő gyaloghíd jobb oldalán található.
Térképről nézve a tiltott terület:
A park mellől a vízre szállva az alábbi útvonalon lehet eljutni a város belsőbb részeibe úgy, hogy az Arsenal tiltott területeit elkerüljük és csak minimálisan kelljen a kinti, forgalmas vízen haladni.
Jól látható a térképen, hogy az Arsenalt elhagyva egy rövid szakasz erejéig ki kell jönni a csatornákból a forgalmas vízre. Ezalatt érintenünk kell egy vaporetto állomást, de ha ezt körültekintően kikerültük, onnantól kezdve a következő csatornán vissza is tudunk evezni Velence szívébe. Innen már csak a mi elképzelésünk és a helyi KRESZ szabhat határt, hogy merre menjünk. Érdemes azért legalább egy hajón iránytűt tartani, mert a szűk csatornákban forgolódva hamar el tudja veszteni az ember az irányérzékét.
Az alábbi térképen nagyon jól látható, hogy mennyi lehetőségünk van a csatornákban barangolni. Gyakorlatilag egy egész napot rá lehet szánni és akkor sem biztos, hogy végig ér rajta az ember, mert annyi utca és kereszteződés van. Elképesztő, hogy a gondolásoknak és a vizitaxisoknak micsoda térkép lehet a fejükben.
Jó barangolást mindenkinek! A vaporetto megállókkal meg mindenki vigyázzon 🙂
Channels in Venice
Channels in Venice from Stockton on Vimeo.
Fotó galéria – Velence (IT), Murano, Burano
Garam tengeri kajakkal
Fontos, általános információk a folyóról:
A Garam folyó (szlovákul: Hron) a Duna mellékfolyója. Az Alacsony-Tátrában ered, hossza 289 km. Alapvetően egy viszonylag keskeny folyóról van szó, de annál nagyobb sodrással rendelkezik. A folyó egész szakasza Szlovák területen folyik, majd Esztergommal szemben, a szlovák oldalon torkollik a Dunába. Felsőbb szakaszai túrázhatóak, középső szakaszai is evezhetőek, viszont itt már több zúgóval és kisebb vízi erőművekkel van tarkítva. Az erőműveknél lehetőség van az átemelésre.
Csorogva is közel 10 km/h sebességgel lehet haladni
Alsó, utolsó szakasza a folyónak megfelelő vízállás mellett szintén jól evezhető, de itt is vannak zúgók bőségesen. Aki jártas valamennyire vadvízen, annak nem okoz gondod a kisebb zúgókon való átkelés. Aki viszont semmilyen ilyesmi tapasztalattal nem rendelkezik, az jobb, ha a parton átemel.
Mivel igen gyors sodrású a folyó, mindenképpen javaslom a mentőmellény viselését függetlenül attól, hogy néhol csak derékig ér a víz.
Zúgón való áthaladás
Mivel nagy a sodrás, a vízhőmérséklete elég alacsony, így jobb elkerülni a bajt, ezért viseljünk mellényt! Aki a zúgókon is átmerészkedik, azoknak azért nem árt, ha visel sisakot is. Mégis csak nagy sziklák között közlekedik az ember. Legközelebb már én is felveszem 🙂 (a szerk.) Fontos megjegyezni, hogy nagyon gyors, változatos folyóról van szó, így kellő körültekintéssel és odafigyeléssel közlekedjünk rajta, mert hamar érhetnek minket meglepetések.
A folyó körüli élővilág nagyon gazdag. Legfőképp a nagyobb termetű gémekből van nagyszámú populáció ezen a vidéken, és nem észrevehetetlenek a kis jégmadarak sem. Velük is szép számmal lehet találkozni.
Jégmadár
http://indafoto.hu/balu75/image/17607845-a22ea7e0
A folyó ezen szakasza, amit megeveztünk, több település közelében is elhalad, de egyikkel sincs közvetlen kapcsolatban. Hiába lehet néha hallani kisebb városi zajokat, egyszer sem találkozunk part menti házakkal, így sokkal érintetlenebb, vadregényesebb a vidék. Csak part menti horgászokkal lehet találkozni.
A környező falvakban, városokban szinte mindenütt beszélnek magyarul, még a falvak, városok nevei is ki vannak írva magyarul az utak mentén. Nem csoda, hiszen régen ez mind magyar terület volt. Még a horgászok is magyarul szóltak hozzánk…
Van, ahol beszűkül az útvonal.
Javasolt kajaktípusok a folyóra:
– 3,5-től 5+ méteres kajakokkal könnyedén lehet közlekedni a folyón. A rövidebb hajókat az örvények sokkal könnyebben elcsavarják, de amilyen gyors a folyó sodrása, úgy is hamar irányba találja magát az ember 🙂
– Simán szóba jöhetnek még a kis vadvízi kajakok is, mert a zúgókon remekül lehet velük gyakorolni. Azt is meg merem kockáztatni, hogy megfelelő vízállás mellett akár vadvízi kezdő tanulópálya is lehetne ez a folyó.
– Nagyobb, felfújható raftok is talán elférnek 3 személyes méretig. Ennél nagyobb raftokkal már nem különösebben nagy élvezet lemenni a kis zúgókon, mert semmit sem érez bennük az ember 🙂
– Üvegszálas kompozit hajókkal viszont semmiképp ne vágjunk neki a folyónak, mert komolyabb sérüléseket okozhatunk bennük!
Na ide pl. nagyon nem javasolt az üvegszálas hajó!
Úti cél:
Egy kedves barátommal, Emdzsível választottuk ki magunknak ezt a folyót. Budapesttől másfél óra autózással már elérhető volt a szlovák oldalon a beszálló.
Azért választottuk ezt az uti célt, mivel csak egy napunk volt evezésre, viszont olyan helyre akartunk menni, ahol még mi sem jártunk, és az ismeretségi körünkben is nagyon kevesen ismerték ezt a folyót. Így végül, egy szombati reggelen felpakoltunk két polietilén tengeri kajakot az egyik autónkra és ketten, két autóval nekiindultunk Esztergomnak.
Pirossal jelölve Zselíz
Mivel nem volt sok időnk az evezésre, így a folyó utolsó ~33 km-es szakaszát céloztuk meg. A tervben az szerepelt, hogy a két autóból az egyiket Esztergomban hagyjuk, majd a másikkal felvisszük mind a két hajót. Autót otthagyjuk, vízre szállunk, leevezünk a Dunára, majd egy kisebb felevezéssel újra Esztergomban vagyunk a másik autónál. Majd a végén a hajókat felpakolva visszamegyünk Szlovákiába az előző autóért.
A tervünket már Esztergomban borulni láttuk, miután komoly felhőszakadásban érkeztünk meg a városba, annak ellenére, hogy a meteorológusok csak késő délutánra ígérték a csapadékos időt. Végül egy cukrászdába beülve vitattuk meg, hogy mi legyen, majd a met.hu radarképeit megnézve végül úgy döntöttünk, hogy csak elindulunk az általunk kinézett beszálló helyre, mert mire felérünk, addigra elvonul a csapadékos idő. Jól döntöttünk. Mire felértünk a beszálló helyre az eső elállt, az égbolt kezdett felszakadozni. Jó reményekkel vágtunk neki a kalandnak.
Útvonal:
Beszálló helynek első körben Oroszka (POHRONSKÝ RUSKOV) települést néztük ki, de végül módosítottuk egy kicsit feljebb, így Zselíz (ŽELIEZOVCE) település lett a befutó, mivel nincs sokkal feljebb a folyó mentén, és a Google térképen is látható itt valamilyen nagyobbacska zúgó, amit meg akartunk nézni.
A nagyobbacska zúgó a partról nézve
és a vízről…
A kis városka, Zselíz megközelítése elég egyszerű, mivel Esztergomban csak át kell kelni a Mária Valéria hídon Párkányba, majd pár kanyar után máris a 76-os számú főúton találja magát az ember. Ezen kell csak egyenesen menni, majd több települést elhagyva eljut az ember Zselízre.
Vízre szálló hely koordinátái:
szélesség: 48° 2’38.44″É
hosszúság: 18°40’23.12″K
A vízre szálló helye megközelítése:
Miután beértünk Zselízre a 76-os főúton, kb. a városka közepén lesz egy kereszteződés jobbra. Itt kell elfordulni. Onnan lehet könnyen felismerni a kereszteződést, hogy előtte nem sokkal lesz egy “Policia ->” tábla, mivel ebben az utcában van a rendőrség, ahova nekünk is be kell fordulnunk.
Policia feliratú tábla, utána jobbra kell fordulni
Irány a part!
Majd kövessük a főutat, amiben lesz pár élesebb kanyar is, majd elérkezünk egy olyan részhez, ahol már az út szélén szalagkorlátok lesznek. Ez már annak a jele, hogy hamarosan ráhajtunk a Garam folyó felett átívelő egyszerű kis hidra. Még a szalagkorlát kezdete előtt le tudunk kanyarodni jobbra, egy murvás, alsóbb rendű útra, ami már egyből lejt is lefele. Ez az út visz le minket a folyópart menti ösvényre. Ide gond nélkül be tudunk hajtani egy átlagos személyautóval is, mert a nagy esőzésekkor is csak nagyobb pocsolyákon kell átkelnünk. Bent több olyan nagyobb terület is van, ahol lehetőségünk nyílik arra, hogy megtudjunk fordulni, parkolni is tudjunk akár több autóval is.
A partszakasz mindenhol elég meredek és tele van nagyobb sziklákkal, így mindenképp több emberes a hajók lecipelésre a folyó partjára. Vízállástól függően lehetnek kavicsos partszakaszok is, de ha olyan időszakot fogunk ki, amikor igen magas a vízállás, akkor a sziklás részekről kell magunkat belevarázsolni a hajóba.
Itt kell lemenni a parti ösvényre.
(mi itt most kifele jövünk)
Érdemes a nagy zúgót is megnézni, mielőtt vízre száll az ember, mert elég jó látvány. Már az ösvényen befele autózva is elhalad mellette az ember, de közvetlenül, testközelből nézve még jobb látvány. Aki nem akarja magát vagy a hajóját nagyobb sérüléseknek kitenni, azoknak javaslom, hogy mindenképp a zúgó alatt szálljon vízre. Aki viszont rendelkezik megfelelő vadvízi kajakkal és tudással, annak ez a zúgó egy kis csemege lehet kapásból az elején.
Parti ösvény
Szinte már pláza méretű parkolási lehetőség
A mi vízre szálló helyünk
A magas partfalról csak kötéllel tudtuk leereszteni a hajókat
Lent a parton azért már volt bőven hely
(vízállás: Kéméndnél: 133 cm)
Útvonal a folyón:
Sok helyen szépen fölénk lógnak a fák
Innen Zselízből indulva pontosan 35 fkm (folyam km) eljutni vissza Esztergomba majdnem a Mária Valéria híd tövébe. Utunk során a folyón megszámlálhatatlan éles kanyarokkal, a part mentén mindenütt sűrű, lombhullató fákkal találkozhatunk. Ha magasabb vízállásnál vagyunk a folyón, akkor nagyon kevés olyan partszakasz van, ahol könnyedén partra tudnánk szállni, mivel mindenütt magas, köves/sziklás partfal van. Esetleg az éles kanyarok belső, kisebbik ívén tudunk kiszálló helyeket találni.
Érdemes a folyón mindig követni a fő sodor vonalat, mert ott biztosan nem fogunk megfenekleni. Vannak olyan belső ívek meg limányok, ahol jól járható vízállás mellett is simán bokáig ér csak a víz. Mivel elég vadregényes a táj, sok helyen találkozhatunk olyan partszakasszal, ahol a víz alámosta a partot, onnan meg teljes fák dőltek bele a vízbe. Ezekre érdemes odafigyelni, nehogy a nagy sodrás bevigyen minket egy ilyen akadályba.
Van, ahol túlságosan is! 🙂
Ezen a folyószakaszon, amit most megeveztünk 5db kisebb-nagyobb zúgóval találja magát szembe az ember. Ezeket hamar észre lehet venni, mivel nincsenek környező városi zajok – csak a természet -, egyből felfigyel az ember a távoli zajos vízcsobogásra.
Ha nagyon bátrak vagyunk, akkor egyből a fő sodrásban haladva ezeken át lehet jutni, de ha kicsit is bizonytalanok vagyunk magunkban, a terepismereteinkben, akkor jobb előtte óvatosan közelebb merészkedni és megpróbálni feltérképezni, hogy merre érdemes lemenni. Vannak olyan helyek, ahol előtte partra tudunk mászni, és akár onnan megszemlélve az útvonalat már biztosabban vághatunk neki a zúgóknak. Fontos, hogy ha vízről közelítjük meg őket, akkor nagy körültekintéssel tegyük mindezt, mert ha már elkap minket a sodrás, akkor nagyon kínkeservesen lehet kimenekülni belőle. Ha ilyen szituációba kerülünk, akkor a lehető leggyorsabban kerüljünk bele a fő sodrásba kellő sebességgel és akkor hamar átjutunk rajtuk. Az a legrosszabb, ha az ember odamerészkedik szaglászni valamelyik szélén, aztán már nem tud elmenni onnan és a lehető legrosszabban járható részen bukdácsol keresztül a zúgón. Ez sem a hajónak nem tesz jót, sem a mi lelkivilágunknak 🙂
Egy rosszul vett zúgó.
Na az a kő ott biztosan az utunkba lesz
A folyó nagyon változatos. Vannak részek, ahol egyik kanyar éri a másikat, de vannak nyugodt, pihentető, bámészkodós szakaszai is. Itt érdemes lazítani az evezésen – a víz amúgy is szalad velünk – és elmerenghetünk a vadregényes tájban, a madarak gazdag populációjában. Itt mindenki megtalálhatja magának azt, amit kereshet egy túrán. Vadregényes tájat; gazdag élővilágot; izgalmas, technikás zúgókat; kényelmes, pihentetős gyors csorgást.
Mintha nem is ugyanazon a folyón lennénk
A folyó végéhez közeledve érezhetően kezd belassulni. Számos, kisebb hidat (autó; vasút) elhagyva az utolsó híd után már magunk előtt láthatjuk a Dunát és a háttérben a Visegrádi-hegység vonulatait.
Ha az az uti célunk, hogy visszaevezzünk Esztergomba, akkor erre a szakaszra spóroljunk az energiánkkal, mert itt kiérve a Dunára, egyből, igen erős sodrásban találjuk magunkat. Érdemes egyből jobbra fordulni és a part mentén evezni felfele, majd balra, a mellettünk levő kis fás homokpadokat elhagyva megcélozni keresztbe a magyar oldalt. Irányzéknak nagyon jól be lehet célozni az esztergomi bazilika kupoláját. Innen a torkolattól ~2,5 fkm-re van az esztergomi Prímás-sziget, ahol könnyedén partra tudunk szállni, és ide még az autókkal is könnyedén a part közelébe tudunk jutni a lebetonozott lejárón. Az egész túra során itt fent a parton tudjuk parkoltatni is az autóinkat a kijelőlt parkolóban.
Vagy mégis?! 🙂
Összegzésképpen azt lehet elmondani erről a folyóról, hogy annak ellenére amilyen kicsinek és egyszerűnek is tűnik a térképen, annál jobban néz ki élőben. Gyors, kanyargós, izgalmas és vadregényes. Én személy szerint kellemeset csalódtam ebben a folyóban. A térképet elnézve sokkal kevesebbet vártam tőle. De ezek után már biztosra veszem, hogy a felsőbb szakaszait is kipróbálom / kipróbáljuk, bejárjuk, ha már ilyen közel van hozzánk.
Mégis…
Centizve, de éppen elférünk
A túránk adatai:
Vízen töltött idő: 5 óra 37 perc. Ebben benne van több kiszállás, terep felmérés, és könnyítés magunkon 🙂
Táv: ~35 km
A túra során aktuális vízállás Kéméndnél: 133 cm (2014. augusztus 23.)
http://vizallasjelentes.hu/duna/vizugyi_adatok.html
Transzfer:
Esztergom – Zselíz autóút: ~45 perc, 34,6 km
Árnyas fák alatt
Síri csend és nyugalom
Úton hazafele…
Videó a túráról:
Kayak tour on the river Hron from Stockton on Vimeo.
Fotógaléria a túráról:
Velencei-tó
Fontos, általános információk a tóról:
A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike.
Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava: a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is.
A Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag, kiváló vize a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A fürdésen kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmas.
forrás: www.wikipedia.org
A tavon már van, itt is kiépített viharjelző rendszert, amit már a Balatonon is megszokhattunk. Van első fokú viharjelzés (két másodpercenként egy villanás), és másod fokú viharjelzés (másodpercenként egy villanás). Első fokot rendszerint elég gyakran kirakják, ha már van állandó szél. Ez azzal jár, hogy ilyenkor már csak mentőmellényben szabad evezni, és a parttól nem távolodhatunk el 500 méternél messzebb. De azért felvetődik a kérdés, hogy melyik és milyen parttól nézve 500 méter, mert van a tó több pontján is sziget fákkal benőve.
Másod fokban viszont már nem szabad vízen tartózkodni. Ha éppen úgy jön a vihar, hogy messze vagyunk a céltól, amit kitűztünk, akkor akár a nádasok között is átvészelhetjük a vihart. A sűrű nádas remekül fogja a szelet.
Vannak vízirendőrök is, másodfokban pillanatok alatt előkerülnek. Tapasztalataim szerint 2 esetleg 3 motoros hajóval rendelkeznek, amikkel általában lehorgonyoznak nagyobb, jól belátható területeken és onnan lesik az áldozataikat: egy-egy eltévedt horgászt vagy vizi biciklist vagy kajakost. Ha ilyet meglátnak, egyből lecsapnak rá, amiből könnyen lehet négy számjegyű bírság. Érdemes ilyenkor a nádasokban elbújni, oda nem jönnek be 🙂
Velencei-tó
Uticél:
Ezen túrám célja az volt, hogy jobban, részletesebben is megismerjem ezt a tavat. Gyermekkoromban rengeteget nyaraltunk ennél a tónál, de akkor mindig csak a part menti strandokat és büféket sikerült felfedeznem. Úgy gondoltam, ideje most már a tó többi, rejtett zugait is megismerni, így hát visszatértem a gyermekkori emlékekkel együtt.
Vízre szállás:
Vízre szálló helynek mi mást is választhattam volna, mint a régről már jól ismert gárdonyi szabad strandot, ahol a legtöbbet nyaraltam gyermekkoromban.
Azóta kicsit megváltozott a partszakasz, de mind pozitív irányba. Rendezettebb lett a partszakasz. Van már itt hatalmas homokozó a legkisebbeknek, és murvás, homokos partszakasz a könnyed vízbe jutáshoz a legnagyobbaknak. Itt végre nem kell küzdeni a szokásos lépcsőkkel.
Vízre szálló hely koordinátái:
szélesség: 47° 12′ 27.26″É
hosszúság: 18° 37′ 15.50″K
Cím: 2483 Gárdony, Holdfény sétány 16.
Autóval könnyedén lehet parkolni. Főszezonban ez a parkoló sajnos fizetős, de a mellékutcák viszont nem. A parkolótól egy keskeny ösvény vezet le a partra (pirossal jelzett rész). Jobb kézre a gárdonyi fizetős strand homokos strandröplabda pályái vannak, bal kézre pedig a gyermekkoromból már jól ismert üdülő épület és annak aszfaltozott teniszpályája. Zöld nyíllal van jelölve a murvás vízre szálló lehetőség.
homokos vízre szálló hely
(fotó: Emdzsí)
Útvonal:
Útvonalként az Észak-keleti irányt tűztem ki indulási céllal, hogy ebben az irányban fogom bejárni a tavat, mivel az időjárási előrejelzések azt jósolták, hogy délutánra feltámadhat a nyugati szél és akkor már talán hátszélben szörfözhetek egy kicsit hazáig.
A képen a rózsaszínnel jelölt vonal a bejárt útvonal. Jól látható a képen, hogy a tó nyugati, majdnem egyharmad része szinte összefüggő nádasokból áll. Az útvonalam legnyugatibb része már hivatalosan tájvédelmi terület is, amit a vízen is jeleznek táblával. Ide már nem annyira illendő becsalinkázni, mivel megzavarhatjuk a tó élővilágát. A tó északi részén van egy kiépített kajakpálya, amit hétvégenként rendszeresen használnak is versenyekre, így ide ebben az időben kellő figyelemmel tévedjünk csak be, nehogy aztán egy óvatlan pillanatban valami nemzetközi K1 1000 méteres döntőjében találjuk magunkat. A képen látható bejárt útvonal megközelítőleg 21km-es táv.
bejárt útvonal
Elindulásunk után nem sokkal találkozhatunk egy mesterséges szigettel, aminek az oldalában rendszeresen gubbasztanak a horgászok, így itt érdemesebb távolabb menni a parttól, ha nem akarjuk, hogy a felmenőinket emlegessék. A félsziget másik oldalán található egy nudista partszakasz is. Itt található egy hullámtörő fal is a vízben. Egykor talán valamilyen kikötő lehetett mögötte, de ez csak tipp.
mesterséges sziget és a nudista partszakasz (.Y.)
Szép, na! 🙂
Tovább haladva eljutunk a velencei öbölhöz. Itt is van egy ingyenes partszakasz, ahol vízre lehet tenni a hajókat elfogadható minőségű parton, viszont itt a partszakasz nem túl nagy, kicsit rendezetlen is. Az autók parkolása is maga a káosz. Egyedül csak egy kis büfé van, semmi más. Ha itt járunk az öbölben, nem tudjuk nem észrevenni a wakeboard pályát és annak kötélpálya szerkezetét tartó nagy oszlopokat a vízben. Ide jobb nem beevezni, mert abból csak bonyodalmak adódhatnak, ha a wakeborosok útjába kerülünk. A pálya amúgy is körbe van védve víz alatti hálóval, amibe bele is tudunk akadni evezés közben. A pálya mellett elhaladva pont a nádas közepén van egy mesterséges átvágás (piros, görbe vonal), amin keresztül át tudunk jutni a túloldalra. Ha ezt nem tudnánk, hogy itt van, akkor igen csak nagyot kellene kerülni, hogy átjussunk a túloldalra.
wakebord pálya Velencén és az átjáró a nádasban
és a vízre szálló lehetőség a parton
Ha átjutottunk a nádason, egyből impozáns házak tárulnak a szemünk elé. Köztük Korda György háza is látható. Mellette a velencei kemping, aminek partján szintén gyenge idegzetű horgászok sokasága szokott ücsörögni, így itt is érdemes majd távolabb haladni a parttól.
Velencei kemping és a Korda György birtok
Ha ezt a részt elhagyjuk, akkor már Észak-Nyugat irányban haladunk tovább, ahol egyből találkozhatunk a kajakpálya célvonalával. Van lehetőségünk a pálya mellett elhaladni, de vigyázzunk a pálya szélét jelző beton oszlopokra, amik kiállnak a vízből. Nincsenek már túl jó állapotban, ki-kiállnak már belőlük a vasalatok, amik csúnya sérüléseket tudnak okozni rajtunk, a hajónkon, ha nem figyelünk oda, és a szél neki sodor minket.
Ha a kajakpályát elhagyjuk, bejuthatunk egy kis nádasokkal körbevett öbölbe. A parton sajnos itt is horgászok tanyáznak és arra várnak, hogy mikor köthetnek belénk. A partvonalat itt is érdemes elkerülni.
kajak pálya
Ha ezt a részt elhagyjuk, akkor itt kezdődik igazán a kaland, mert itt már egyre nagyobb, és több nádas kerül az utunkba, sok megtévesztő zsákutcával. Ha bekeveredtünk, nem kell megijednünk, könnyedén ki tudunk találni, csak mindig figyeljük a környezetünket, a nádasok elhelyezkedését, így megtaláljuk, hogy honnan is jöttünk.
Innen nincs messze egy csárda, ahol megközelítőleg elfogadható harcsapaprikást lehet kapni. A nádasokban van egy mesterséges átjáró (pirossal jelölve), ami beletorkollik a pákozdi hajókikötő öblébe. Itt óvatosan bukkanjunk ki, nehogy pont oldalba találkozzunk a menetrend szerinti Pákozd-Agárd hajójárattal. A háttérben pedig innen már szabad szemmel is jól látható a dombtetőn elhelyezkedő pákozdi emlékmű.
csárda, kikötő, nádasban az átjáró
Pákozd – Agárd hajójárat
Ha kijöttünk a hajóöbölből, egyenesen átvághatunk a déli partra ügyelve és szemmel tartva a hajójáratot (sárgával jelölve az útvonala), vagy még tudunk tovább kalandozni a nádasok között, ha tovább haladunk dél-nyugati irányba.
Ha itt már délnek tartunk, akkor találkozhatunk tájvédelmi táblákkal a vízen, amiknél beljebb már nem nagyon illendő kerülni, mert madárrezervátum.
A déli parton hazafele tartva számos fizetős stranddal találkozhatunk, ahol a “bademeister” nem igazán repdes az örömtől, ha a strandján szeretnénk kikötni a kajakjainkkal. Ha ilyen terveink lennének, tegyünk le róla, mert el fog minket küldeni. De nem kell aggódni, mivel vannak szabad strandok is pl. Agárdon, ahol vannak büfék és még WC is. A déli parton már elenyésző számban vannak horgászok.
Egy ilyen kört kényelmesen meg lehet tenni túratempóban. Ha délelőtt 10-11 között sikerül elindulni, akkor délután 4-5 óra magasságában vissza is lehet érni, amiben benne van már több kiszállás és étkezés, pihenés is fél-, három negyed órában.
Öreg halász és a nádas
fotó: Emdzsí